született: Ávila, 1515. március 28.
elhunyt: Alba de Tormes, 1582. október 4.
Családi nevén Teresa de Ahumada, Alonso Sanchez de Cepeda lovag és Beatriz de Ahumada kilenc gyermekeként született, ő volt hatodik. Ágostonos apácák nevelték, köztük gondolt először a szerzetesi életre, majd Szent Jeromos leveleit olvasva érlelődött meg az elhatározása. 1533-ben megszökött otthonról és belépett az avilai Megtestesülés kolostorba. Újoncéve után súlyosan megbetegedett, atyja Becedasba vitte csodadoktorhoz. Majdnem belehalt a kezelésbe. 4 napig tartó kómája miatt már temetni akarták. Lassan fölépült, de mindig beteges maradt. Osuna Tercer Abecedario (Harmadik ábécé) című műve alapján komolyabb imaéletet kezdett. Az első misztikus kegyelmek ellenére válságba került: nem látta élete értelmét, nem tudott tartós kapcsolatban élni Istennel, egy időre még az elmélkedést is abbahagyta. Szent Ágoston Vallomásainak olvasása indította el a változást. Megtérését 39 évesen a megostorozott Jézus képe előtt élte át. Elárasztották a misztikus kegyelmek, naponta megtapasztalta, mit jelent életében és lelkében Jézus jelenléte. Ezekben az években írta első lelkibeszámolóit. 1562-ben elkészült Önéletrajzának első fogalmazványa. Avilában ekkor alapította az első reformált (sarutlan) kármelita kolostort. Kapcsolatba került kora legjobb hittudósaival (Pedro Ibañez, Garcia de Toledo, Domingo Bañez, Baltasar Alvares SJ, Alcantarai Péter). Lelki tanítását először a Szent József kolostor apácáinak adta át. Fölhatalmazták újabb ktorok alapítására. Keresztes Szent Jánossal való találkozása után született meg benne a férfi rend reformjának elhatározása. 1567-től haláláig úton volt a rend reformja érdekében: Medina del Campo, Malagon és Valladolid, Toledo és Pastrana, Salamanca, Alba de Tormes, Segovia, Beas de Segura és Sevilla, Villanueva de Jara és Valencia, Soria, Burgos kolostorának alapítása jelzi állomáshelyeit. V. Pál pápa 1614-ben boldoggá, XV. Gergely pápa 1622-ben szentté avatta. 1970-ben egyháztanítóvá avatták. II. János Pál pápa 1999-ben Európa védőszentjévé nyilvánította.
Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából
Olvasmány a Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz szűz műveiből
Ha Jézus Krisztus mint jó barát és jóságos vezető ott van mellettünk, akkor mindent el tudunk viselni. Ő mindig kész rajtunk segíteni, és bennünket támogatni, senkit el nem hagy: egyszóval igazi és őszinte barátunk. Az is világos előttem, s azóta teljesen beláttam, hogy ha az Úristennek kedvében akarunk járni, és azt óhajtjuk, hogy nagy kegyelmekben részesítsen bennünket, akkor úgy akarja, hogy mindezt Jézus Krisztus szentséges emberi természetének révén kapjuk meg, amelyben ő szent Felségének – saját szavai szerint – gyönyörűsége telik.
Ezt számtalan esetben tapasztaltam, sőt maga az Úr is megmondta nekem. Világosan megértettem, hogy ezen a kapun kell belépnünk, ha azt akarjuk, hogy ő szent Felsége, az ég uralkodója nagy titkokat közöljön velünk. Nem kell keresnünk más utat, még ha föl is értünk volna már a szemlélődés csúcsára; mert ezen az úton biztonságosan és bátran járhatunk. A mi Urunk az, akitől és aki által minden jót megkapunk, ő majd személyesen fog minket oktatni. Ha az ő életéről elmélkedünk, ennél jobb és tökéletesebb mintaképet nem találunk.
Kívánhatunk-e többet annál, hogy ilyen hűséges barát legyen mellettünk, aki nem hagy bennünket cserben, mint evilági barátaink szokták, ha bajba és nehéz helyzetekbe kerülünk. Boldog az az ember, aki őt őszintén és igazán szereti, és állandóan kitart mellette. Nézzük például a dicső Szent Pál apostolt, aki – mondhatnánk – állandóan ajkán hordta Jézus nevét, annyira bele volt vésve és írva a szívébe. Amióta ezt megértettem, gondosan megfigyeltem néhány más nagy szemlélődő szentnek az életét is, és azt láttam, hogy ők is csak ezen az úton jártak, így Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Szent Bernát és Sienai Szent Katalin. Kitárt szívvel kell tehát haladnunk ezen az úton, teljesen az Úristen kezére hagyatkozva. Ha ő szent Felsége fel akar bennünket emelni kamarásainak és titkos tanácsosainak a rangjára, fogadjuk szívesen ezt a kitüntetést.
Valahányszor pedig rágondolunk Krisztusra, mindig jusson eszünkbe a szeretete is, amellyel annyi kegyelmet ajándékozott nekünk, és hogy mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Úristen, amikor szent Fiában ennek az irántunk való szeretetének a zálogát adta nekünk. A szeretet ugyanis szeretetet szül. Ezért igyekezzünk is, hogy mindig figyelemmel legyünk rá, és ezzel is élesszük magunkban a viszontszeretetet! Mert ha egyszer – az Úr kegyelméből – az ő szeretete mélyen belevésődik szívünkbe, akkor majd minden könnyűvé lesz számunkra. Hamarosan és kevés fáradsággal igen sokat tudunk majd elérni.
Könyörgés
Istenünk, te a Jézusról nevezett Szent Terézt Szentlelked által arra indítottad, hogy életművével a tökéletesség útját tanítsa az Egyházban. Add, hogy mennyei tanítása szüntelenül oktasson minket, és eltöltsön az igazi életszentség utáni vággyal. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.