BECKET SZENT TAMÁS

püspök, vértanú

született: London, Anglia, 1118. december 21.

elhunyt: Canterbury, 1170. december 29.

Normann kereskedőcsaládban született. A mertoni ágostonosoknál és Párizsban tanult. 1140-ben hazatért, számvevő lett. 1143-ban Theobald canterburyi érsek udvarába került, aki Bolognába, majd Auxerre-be küldte jogot tanulni. 1154-ben fődiákonussá tette. 115-ben az érsek kancellárnak javasolta II. Henrik ki is nevezte, és a rendkívüli emlékezőtehetséggel, beszédkészséggel, tapintattal megáldott Tamás a király legbensőbb barátja és legfőbb támasza lett. Ismételten szembeszállt az Egyházzal a kir. érdekében. Ezért 1162-ben Theobald halála után a király megválasztatta érseknek. A választás ellen egyedül Gilbert Foliot püspök tiltakozott.

Tamás ellenkezett, megmondta a királynak, hogy érsekként nem szolgálhatja úgy, mint addig, de Henrik ezt nem vette komolyan. 1162 június 1-énTamást pappá, másnap püspökké szentelték, s lemondott a kancellárságról. A király ezt személyes sértésnek vette, s egyre ellenségesebb lett. 1163 tavaszán G. Foliotot nevezte ki londoni püspökké, aki szervezni kezdte Tamás ellen a többi püspököt. Nemsokára jogvita támadt: Henrik meg akarta szüntetni a privilegium forit. Ezért Tamás Westminsterben zsinatot tartott, a püspökök támogatták tiltakozását, de mikor a király akarata meghiúsulása láttán elhagyta Londont, többségük utánament. Ezután 3 püspök a chichesteri Hilarius, a yorki Rogerius és a londoni Foliot együtt fordult Tamás ellen. Amikor ő jelezte, hogy hajlik a király akaratához, az uralkodó zsinatot hívott össze Clarendonba, hogy Tamás nyíltan engesztelje ki őt. E zsinaton a püspökök cserbenhagyták Tamást. III. Sándor pápa, aki korábban a király előtti meghajlást javasolta Tamásnak, most megerősítette lépését.

1164 őszén a király zsinat elé idézte Northamptonba, megfosztotta vagyonától és fölszólította, hogy mondjon le. A következő éjszakán Tamás Franciaországba menekült a Sens-ban tartózkodó pápához. Visszaadta érseki kinevezését, amit a pápa elfogadott, s egy időre a pontignyi ciszter kolostorba küldte. Ott egyszerű szerzetesként élt és intézte a rábízott ügyeket. 1170-ben Henrik látszólag kibékült Tamással, aki hazatérve azonnal fölfüggesztette a yorki érseket és kiközösítette Foliot és Jocelin püspököt. Az érintettek bepanaszolták a királynál, akinek dühkitörését négy lovag Tamás halálos ítéleteként értelmezte és december 29.-én a székesegyházban vesperás közben bántalmazták és megölték. A nép és a szerzetesek azonnal vértanúként tisztelték. III. Sándor 1173-ban avatta szentté.

A reformációig sírja Compostelával (Spanyolország) vetekedő zarándokhely volt. VIII. Henrik 1538. április 24.-én hatalmi tébolyában törvény elé idézte, majd lázadás és felségárulás címén halálra ítélte, az ítélet végrehajtásaként ereklyéit elégette, sírját összetörette, a fogadalmi tárgyakat elkobozta, minden ábrázolását megsemmisíttette és ünnepét eltörölte Anglia naptárából.

III. Béla király 1186-ban feleségül vette az elhunyt angol trónörökös özvegyét, Capet Margitot, akit annak idején Tamás kísért el Párizsból Londonba. Tiszteletét Margit hozta el Magyarországra. III. Béla 1186-ban Esztergomban a Tamás-hegyen templomot épített és prépostságot alapított (esztergom-szenttamáshegyi prépostság és társaskáptalan). A templom a török idők alatt pusztult el, a prépság címében ma is létezik. Ereklyéit Scitovszky János érsek az esztergomi bazilika főoltárában helyezte el. Tiszteletét Lékai László bíboros, érsek elevenítette fel az 1970-es évek elejétől.

Főpapi ruhában, pásztorbottal ábrázolták. Attribútumai: templommodell, pálmaág, koponya. Korai mozaikképe maradt ránk a monrealei dómban (1182). Angliában a 13. század óta ábrázolták (szobor a welsi katedrálisban), emléktárgyakon is, mert a sírja Anglia leghíresebb zarándokhelye volt. Életének legrészletesebb ciklusa Mária királynő pszaltériumában van (London, British Museum, 14. század).

Legendája már a 13. század ismert volt Magyarországon. Árpádházi Szent Margitnak is kedves olvasmányai közé tartozott.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Becket Szent Tamás püspök leveleiből

Bennünket püspöknek és főpapnak neveznek. Ha valóban meg szeretnénk felelni a nevünknek és meg akarjuk ismerni a jelentését, akkor folytonos gondossággal kell figyelnünk és követnünk Istentől rendelt Főpapunk nyomdokait, ő miértünk önmagát ajánlotta fel az Atyának a kereszt oltárán. Az ég legfelső magasán szüntelenül figyeli minden tettünket és cselekedeteink szándékát. Meg is fog fizetni mindenkinek tettei szerint.

Az ő földi képviseletét vállaltuk el, ugyanis nevének dicsőségében és méltóságának tekintélyében részesültünk, és földi életünk idejére ránk vannak bízva a lelkipásztori munka gyümölcsei, azért kerültünk az apostolok és az apostoli férfiak utódaiként az egyházak élére, hogy szolgálatunkkal megsemmisítsük a bűn és a halál uralmát, és így Krisztus Egyháza a hitben és a viruló erényekben megerősödjék és az Úr szent templomává épüljön.

A püspökök száma éppen nem csekély. A felszenteléskor megígértük: szavainkkal napról napra nyilvánítjuk, hogy gondosan végezzük a tanítást, a lelkipásztori munkát és lelkiismeretesen éberek leszünk. Bárcsak megerősítené ígéretünk hitelességét a tettek tanúságtétele! Az aratnivaló bizony sok, összegyűjtése és az Úr csűrébe való betakarítása nem is telik egy embertől, még néhánytól sem.

Egyáltalán ki vonhatná kétségbe, hogy a római Egyház minden egyház feje és a katolikus tanítás forrása? Ki nem tudná, hogy a mennyek országa kulcsait Péter kapta meg? Vajon nem Péter hitén és tanításán alapszik az Egyház egész szervezete – amíg a hit egységében és Isten Fia megismerésében mindnyájan el nem jutunk a teljes krisztusi nagykorúságra?

Szükséges mégis, hogy sokan legyenek, akik ültetnek, sokan, akik öntöznek, mert ezt kívánja meg az igehirdetés sikere és elterjesztése a világ népei között. Valamikor a régi választott népnek elég volt egy oltár, de szükségszerűen több tanítója volt. Annál inkább így van most, amikor a népek oly nagy sokasága gyűlik össze, hogy a Libanon fái sem elegendők az áldozati tűzhöz, és nemcsak a Libanon, hanem egész Júdea állataiból sem futja az egészen elégő áldozatra.

De akárki legyen is, aki öntöz vagy ültet, Isten senki másnak nem ad növekedést, csak annak, aki Péter hite alapján ültet, és az ő tanítására hagyatkozik.

Valójában a nép legfontosabb ügyei, amelyekben a római pápának kellene döntenie, a püspökhöz kerülnek. A pápától rendelt egyházi elöljáróknak kell gyakorolniuk a rájuk bízott hatalmat, és ennek gyakorlásáért felelősséggel tartoznak.

Emlékezzetek végül arra, hogyan szabadultak meg atyáink, miképpen és milyen sanyargatások között növekedett és terjedt el az Egyház! Milyen viharoktól menekült meg Péter hajója, amelynek Krisztus az utasa! Mint jutottak győzelmi koszorúhoz azok, akiknek hite a megpróbáltatások között ragyogott fel még tündöklőbben!

A szentek egész seregének győzelmes útja igazolja, hogy örök igazság ez: csak az nyeri el a győzelmi koszorút, aki szabályszerűen küzd.

Könyörgés

Istenünk, te nagy lelkierőt öntöttél Becket Szent Tamás vértanúdba, hogy az igazságért feláldozza életét. Közbenjárására engedd, hogy Krisztusért lemondva életünkről itt a földön, örökre megtaláljuk azt nálad a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.