BOLDOG XI. INCE

pápa

A különleges erők védőszentje

 

 

Családi nevén Benedetto Odescalchi Comoban született Lombardiában, 1611. május 19-én. X. Kelemen utódaként 1676. szeptember 21-től 1689. augusztus 12-ig volt róma püspöke. 1636-tól a római, majd a nápolyi egyetem joghallgatója volt, 1639-ben egyházi és polgári jogból is doktorált. Közben, anélkül hogy pap akart volna lenni, eltökélte, hogy klerikusként az Egyház szolgálatába lép, ezért 1640. február 18-án fölvette a tonzúrát, s a pápai kúriában vállalt hivatalokat. 1645 elején X. Ince pápa maga mellé vette, majd áprilisban bíborossá tette. 1648-tól Ferrarában legátus, az éhínség idején a „szegények atyja” nevet kapta a néptől. 1650. áprilisában Novara püspökévé nevezték ki, októberben pappá, 1651. januárban Ferrarában püspökké szentelték 1654-ben ad limina látogatásra ment Rómába, s X. Ince, majd VII. Sándor maga mellett tartotta. Már 1670-ben őt akarták megválasztani pápának, de ekkor XIV. Lajos franci király tiltakozott. 1676-ban beleegyezett a választásába. Pápaként először az Egyházi Állam kormányzását és pénzügyeit rendezte. Megfogalmazott egy bullát a nepotizmus ellen, de a bíborosok ellenállása miatt nem hozta nyilvánosságra. A moralisták probabilista-probabiliorista vitájában inkább ez utóbbiak felé hajlott. 1679-ben elítélt 65 laxista tételt, 1688-ban Molinos kvietizmusát, és indexre tette Petrucci bíboros műveit. Életének legnagyobb műve a török elleni győzelem volt. A franci udvar törökbarát diplomáciája ellenére sikerrel fáradozott egy törökellenes liga létrehozásán. Miközben azon dolgozott, hogy Sobieski János lengyel király és I. Lipót magyar király és osztrák császár valamint német fejedelmek között szövetség jöjjön létre (ami 1683. március 31-én született meg), 1682. június 23-áb Apafi Mihály erdélyi fejedelem a török parancsára hadjáratot hirdetett Lipót ellen, s Ibrahim pasa fővezérsége alatt Thököly Imre el is kezdte a hadműveleteket. Szeptember 16-án Füleken Ibrahim pasa Apafi jelenlétében 40 ezer tallér évi adó fejében Thökölyt kinevezte Magyarország uralkodójává, és átadta neki a szultántól küldött uralkodói jelvényeket. 1683-ban Apafi is, Thököly is parancsot kapott a szultántól, hogy csatlakozzanak a Bécs ellen vonuló Kara Musztafához. Thököly a Duna balpartján követte a török sereget és megvívta az útjába eső királyi városokat, de végül is nem csatlakozott az ostromló sereghez. Apafi augusztus 22-én jelentkezett a nagyvezér táborában, aki a győri Duna-híd védelmére küldte. Szeptember 12-én Sobieski János, Lotharingiai Károly herceg, II. Miksa bajor és III. János György szász választófejedelem egyesült serege a német és a magyar segédcsapatokkal (összesen 70 ezer fő, zömében lengyel katonákból) megtámadta a Bécset ostromgyűrűben tartó török hadat, és estére győztek. Ince pápa aki hatalmas összegekkel támogatta a harcot, e győzelem emlékére rendelte Szűz Mária nevenapja ünnepét. Bécs felszabadulása után Ince pápa nunciusa, Buonvisi révén új szöv-et tudott létrehozni: 1684. március 5-én Krakkóban Sobieski János, 28-án Linzben I. Lipót, április 25-én Velencében Giustiniani dózse aláírta a Szent Szövetség okmányát. Thököly tovább folytatta a király elleni harcát, Apafi, amikor fölszólították, hogy csatlakozzék a szövetséghez, arra hivatkozott, hogy a török torkából ő ezt nem teheti. Ince pápa ennek ellenére segítette Magyarország felszabadítását. A szövetséges sereg Lotharingiai Károly fővezérsége alatt először Visegrádot, Vácot, majd június 30-án Pestet, 1686. szeptember 2-án Budát foglalta vissza. Rómában halt meg 1689. augusztus 12-én. 1956. október 7-én avatták boldoggá.

Ábrázolása: Budán a Hess András téren az ostrom 250. évfordulóján, 1936-ban emelték XI. Ince pápa szobrát. A barokkos ízlésű kő talapzaton álló bronz szobor a pápát mintázza fején a pápai koronával, jobbjában hármas kereszttel. A szobor Damkó József, a talapzat Walder Gyula alkotása. A talapzat előoldalán, az Odescalchi-család címere alatt ez a felirat: XI. INCE PÁPA / MAGYARORSZÁG MEGMENTŐJE / EMLÉKÉNEK / A HÁLÁS NEMZET 1686-1936. A talapzat hátoldalán a Szent Liga emlékérmének nagyméretű, kőbevésett másolata a négy, a török elleni hadjáratokban meghatározó személy - XI. Ince pápa, I. Lipót osztrák császár, Sobieski János lengyel király és Giustiniani velencei dózse - ábrázolásával, fejük felett a nevükre utaló felirattal. A kőmedál alatti mezőben lévő felirat: BUDAM VIRGINIS / DABIT AUXILIUM. A talapzat két oldalán a visszafoglaláshoz kapcsolódó domborművek láthatók: Buonvisi bíboros és Marco D'Aviano átveszi a pápától a török elleni háború megindításáról szóló bullát; valamint egy debreceni hajdú elsőként tűzi ki a keresztes zászlót Budavár falára. A Vatikáni Múzeumban található Pieter Hofman, „Il Giannizzero” két nagyméretű festményén, - amelyek Buda 1686-os ostromát ábrázolják-  XI. Ince pápa Szűz Mária, Boldog és Szent István király alakjával látható. Charles Herbel 10 részes festménysorozatot szentelt buda felszabadításának, az eseménynek, ennek a sorozatnak része a Lotharingiai Károly herceg diadalmenete Buda várába című darab. A festmények alapján Károly fia, Lotharingiai Lipót kárpitsorozatot rendelt, végül egy 5 és egy 19 darabból álló is készült; mindkettőnek része a diadalmenetet bemutató festmény jelenete.A kárpitsorozatok a Habsburg császári gyűjteménybe kerültek, valószínűleg innen választott ki néhány példányt a Budavári Palotát átépítő Hauszmann Alajos. A diadalmenetet bemutató kárpit a báloknak, díszebédeknek helyt adó buffet-galériában függött. A világháború után a kárpitok egy része eltűnt, de a diadalmenetet bemutató darab előkerült. Az eredeti festményen is (mely a 20. század elején előkerült) és a kárpitokon is Lotharingiai Károlyt látjuk, amint egy allegorikus jelenetben, hatalmas díszkocsival közelít egy diadalívhez, előtte a kapun épp áthalad a császári főcsapat, a kapu bal oldalán magyar katonák, Károly mögött elfogott törökök. A háttérben Buda, előtte alakzatba felsorakozva az egyesült seregek, ágyúszó köszönti a hadvezért. A diadalíven XI. Ince pápa és I. Lipót német-római császár szobra.

 

A reggeli dicséret himnusza

Nagyhírű pásztor – bölcsességgel áldott,

Itt kinek végső diadalát üljük – hit megvallója,

Immár szünet nélkül – boldog az égben.

 

Péternek egykor – örökölve székét,

Pásztora lett ő – mérhetetlen nyájnak;

Úr adta kulccsal – ajtaját a mennynek zárta, nyitotta.

 

Szíveden hordtad – népünk szabadságát

Küzdöttél érte – minden erőddel

Régi rabigából – szabadult magyarság

Hálát ad néked.

 

Tisztelet, áldás adassék az Úrnak,

Fent a magasban szakadatlan ének,

Mert törvényével uralkodik bölcsen

Mind a világon. Ámen.

 

 

Olvasmány XII. Piusz pápa E vulnerato kezdetű apostoli leveléből

A Krisztus megsebzett oldalából született Egyház, mint bíborköntösbe öltözött, ékszerekkel díszített jegyes, születésétől kezdve e világ végéig a szentség fényében ragyog. Mivel az Egyház isteni alapítója, az emberiség Megváltója és a titokzatos Test feje minden szentség forrása és kezdete, sohasem hiányoztak titokzatos Testében sem a tagok, akik erényeikkel minden keresztény számára példaképül szolgálnak.

A történelem húsz évszázada tanítja, hogy Krisztus Egyházában mindig voltak, sőt bőségesen voltak mind a lelkipásztorok, mind a hívek között olyanok, akik eljutottak az életszentség csúcsára, és közöttük, mint illik, életszentségük példájával ott tündököl előttünk a pápák dicső és jeles csapata is. Most beszéljünk Isten tiszteletreméltó Szolgájáról, XI. Ince pápáról, aki, bár több mint két évszázaddal ezelőtt hunyt el, az időbeli nagy távolság ellenére erényeinek és csodáinak emlékével mégis mindenkor közel állt az egész Egyházhoz.

Isten tiszteletreméltó Szolgájának érdemei között meg kell említenünk a törökök elleni küzdelemre való buzdítását, amelynek gyümölcse az a minden időkre szóló győzelem, amellyel 1683. szeptember 12-én Bécs a török támadás alól felszabadult; nem kevésbé értékes és csodálatos eredménye Buda felszabadítása 1686. szeptember 2-án, ugyancsak a török megszállás alól. Ezen győzelmeknek és Szűz Mária segítségének emlékére a szent pápa az egész Egyház számára ünnepet rendelt, Szűz Mária szent nevének tiszteletére, valamint Rómában Traianus Fóruma mellett emléktemplomot szentelt, és az ott megalapított Mária-társulatba a szent pápa elsőként kívánt belépni.

Krisztus rendíthetetlen földi helyettese, Isten és az Egyház ügyeinek bátor védelmezője nem félt szembeszállni akár a legnagyobb királyokkal és fejedelmekkel sem, valahányszor a helyzet úgy kívánta. A Szentszék anyagi javainak kezelésében rendkívüli adottsággal rendelkezett: amikor a kincstár kimerült, és nem állt elegendő élelmiszer a rendelkezésre, Ince pápa akkor is bőkezű tudott lenni a szegényekhez.

Ha emlékezetbe idézzük, hogy Isten tiszteletreméltó Szolgája kora ifjúságától kezdve gyenge egészségű volt, és életében többféle betegség gyötörte úgy, hogy háziorvosa tanúsága szerint a pápa életének utolsó szakasza „kimondhatatlan vértanúság” volt, csak csodálni lehet hősies türelmét, lelkierejét, életszentségét és akaratának az isteni akarattal való megegyezését, így a halált is – amelyre mindennap készült, hiszen szüntelenül buzgó imával kérte a szent halál kegyelmét – örvendező szívvel és bizalommal fogadta 1689. augusztus 12-én. Életszentségének a híre, amely addig is körülvette – alighogy az örökkévalóságba költözött – még jobban elterjedt.

 

Könyörgés

Istenünk, ki Boldog XI. Ince pápát megerősítetted, hogy biztosítsa Egyházad szabadságát, győzelmet arasson a hit ellensége fölött, s a hívekben megújítsa az erényes életet, közbenjárására kérünk, engedd, hogy mi is erős hittel diadalmaskodjunk a gonoszság fölött, és elnyerjük Tőled az örök életet, a mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké! Ámen!

 

 

XI. Ince pápa és Avianói Márk

Augusztus 13-án két magyar vonatkozású itáliai boldog ünnepét üli az Egyház. XI. Ince pápa és Aviánói Márk kapucinus barát nemcsak kortársak voltak, de mindkettőjüknek elévülhetetlen érdemei vannak Magyarország török alóli felszabadításában.

Benedetto, a comói származású Odescalchi család sarja fiatalon a Szentszék szolgálatába állt, majd novarai püspöki működését követően Rómában élt és már bíborosként szerény életvitelével és jótékonykodásával tűnt ki kortársai közül. A XVII. század közepén ugyanis Rómában tobzódott a barokk, nemcsak pazar stílusával, de könnyed életszemléletével is.

1676-ban a konklávé Odescalchi bíborost választotta Szent Péter utódává, aki XI. Ince néven lépett a pápai trónra. Továbbra is a lehető legegyszerűbben élt, és minden energiáját a jó egyházkormányzat megvalósításának szentelte.

Kora kihívásai közül meg kell említeni a gallikanizmust, amely XIV. Lajos Franciaországában törekedett a pápa hatalmának korlátozására, és ezzel az Egyháznak az állam általi befolyásolására. Ince pápa ennek bátran ellenállt.

A másik nagy feladat a török elleni küzdelem volt. Ekkor erősödött meg ismét az oszmán birodalom annyira, hogy expanziós törekvései felújításával 1683-ban Magyarország még szabad részein is átgázolva egészen Bécsig nyomult előre. Kis híja volt, hogy a Kara Musztafa nagyvezír vezette seregek el nem foglalták a császárvárost.

XI. Ince volt az, aki a szentszéki diplomácia segítségével európai összefogást hozott létre a kontinenst fenyegető veszéllyel szemben. A legnagyobb munka az volt, hogy a „legkeresztényibb király" hagyományos jelzővel ékeskedő francia királyt, XIV. Lajost rávegye, hogy ne támadja hátba nyugatról a Habsburg császárt, miközben az keleten küzd a törökkel szemben. Emellett sikerült létrehozni a Szent Ligát a Szentszék, a Birodalom, Velence és Lengyelország részvételével, amelynek csapatai 1683. szeptember 12-én visszaverték a Bécset ostromló török sereget, majd ellentámadásba lendülve az évszázad végére egész Magyarországot felszabadították a hódoltság alól. A szentéletű pápa nemcsak diplomáciailag, de anyagilag is nagylelkűen támogatta a vállalkozást, így méltán emlékezik meg róla a főváros az 1930-as években emelt budavári szoborral. 
XI. Ince boldoggá avatási eljárása a francia ellenállás miatt húzódott évszázadokig, és csak 1956-ban kerülhetett rá sor. Talán nem véletlen egybeesés egy másik keleti birodalom elleni magyar felkelés évével...

 

Aviánói Márk a Pordenone melletti Aviano városkában született 1631. november 17-én Carlo Domenico Cristofori néven. (A kapucinusok rendi keresztnevük mellett származási helyüket használják vezetéknévként - így lett később Aviánói Márk.)

Márk atya, mint korának kapucinus szerzetesei, mindenekelőtt igehirdető volt. Elöljárói sokáig nem tartották alkalmasnak a prédikátori feladatra. Isten azonban a "félredobott követ" is felhasználja tervei megvalósításához. Aviánói Márk mégis kapott egy esélyt. És ő nem okozott csalódást. A rend gyakorlatát követve a különböző északolasz városokban prédikált, legfőképp adventben és nagyböjtben. Padovában egy alkalommal áldásától csodálatos módon meggyógyult egy régóta beteg apáca. Ettől kezdve híre elterjedt egész Európában.

Nagylelkű és rendíthetetlen volt, energikusan védelmezte az Egyház jogait, és a szegényeket a hatalmaskodók önkényével szemben. A tökéletes bűnbánat apostolaként fáradhatatlanul hirdette a halálos bűn súlyosságát, hogy ösztönözze az embereket az Istennel való kibékülésre a szentgyónásban. Az Oltáriszentség nagy tisztelőjeként szavának és saját példájának hatásával a híveket a szentmise buzgó átélésére vezette.

A pápa kérésének engedelmeskedve Márk atya többször látott el diplomáciai küldetést. Kibékítette egymással a német fejedelmeket és igyekezett békét szerezni az európai uralkodók között. I. Lipót császár a bizalmába fogadta, és sokszor kikérte véleményét, nemcsak lelki ügyekben, de a nemzetközi politika kérdéseiben is. Aviánói Márk ezzel járult hozzá Boldog XI. Ince pápa nagy tervének sikeréhez, a török Magyarországról való kiűzéséhez.

Bécs 1683-as török ostromakor a császár kérésére Márk atya pápai követi kinevezést kapott és padovai kolostorából az egyesült keresztény sereghez sietett. Sikerült kibékítenie az egymással rivalizáló hadvezéreket, és a győzelem szeptember 12-én nem maradt el: ennek emlékét őrzi Szűz Mária Szent Nevének ünnepe.

Aviánói Márk fáradhatatlanul folytatta misszióját és nem kis része volt a Szentszék, Lengyelország, a Velencei Köztársaság és a Német-Római Császárság közötti szövetség létrejöttében. Az eredmény ismeretes: 1686. szeptember 2-án Buda vára, majd egész Magyarország felszabadult a török uralom alól. Márk atya egy Szűzanya-képpel a kezében vonult be a felszabadított fővárosba. Másnap ünnepi misében adott hálát a győzelemért a mecsetből visszaalakított Mátyás-templomban. Később sikerült rávennie a császárt, hogy elkötelezze magát a felszabadított Magyarország templomainak újjáépítésére.

Amikor 1697-ben a török ellentámadása miatt ismét veszélybe került Magyarország, Aviánói Márk nagy engesztelő zarándoklatot rendezett. A máriapócsi könnyező Szűzanya Bécsbe vitetett képét hordozta körbe a városon. Nemsokára megérkezett a fényes zentai győzelem híre, mely végleg kiszabadította Magyarországot az Oszmán Birodalom érdekszférájából. A kegyképet ettől kezdve Márk atya Madonnájaként emlegették, és mivel a bécsiek ragaszkodtak hozzá, Máriapócsra egy másolatát küldték vissza, amely azonban később szintén könnyezett.

Éppen a bécsi udvar és a Szentszék időközben kiújult nézeteltérései elsimítása végett tartózkodott Márk atya Bécsben, mikor 1699-ben halálosan megbetegedett és augusztus 13-án meghalt. Utolsó óráiban maga I. Lipót és a császárné is könnyek között térdepelt ágya mellett. Ravatalához szinte az egész város elzarándokolt. Testét a császár parancsára a bécsi kapucinus templomban, egy külön kápolnában helyezték nyugalomra, nem messze a Habsburg uralkodók sírjaitól.

Noha már életében szentként tisztelték, Aviánói Márk boldoggá avatási eljárása I. Lipót halála miatt megakadt, s a későbbi korok szelleme (felvilágosodás, jozefinizmus) sem kedvezett neki. A bécsi katolikusok szorgalmazására 1912-ben Szent X. Piusz pápa felújította a boldoggá avatási eljárást, amit sok tekintélyes egyházi személy, majd maga Boldog IV. Károly király is szorgalmazott. A világháborúk által tovább hátráltatták az ügyet, de a hosszú és alapos vizsgálatok végeztével, 1991 júniusában a pápa kinyilvánította, hogy Aviánói Márk hősies fokon gyakorolta a teológiai és sarkalatos erényeket, majd 2002. április 23-án a Szenttéavatási Kongregáció elismerte a Márk atya közbenjárására 1941-ben bekövetkezett csodás gyógyulás hitelességét.

Lelkiségének egyik legfontosabb üzenete a bűnbánat és az Isten irgalmába helyezett feltétlen bizalom. Nem véletlen, hogy a Szentatya éppen az Isteni Irgalmasság vasárnapján, 2003. április 27-én avatta őt boldoggá. Példája egyben arra is biztatást jelent, hogy Európa keresztény identitásának megőrzésén, az apostolkodás és az ima révén pedig megerősítésén fáradozzunk. Amikor Európa újraegyesítésére törekszünk, nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik a múltban az egységes Európának a "lelkét" adták, ami nélkül ez az egység ma sem jöhetne létre.

XI. Ince pápának már az 1930-as években szobrot emeltek a budai várban, a Hess András téren. A szobor talapzatának domborművei közül az egyiken az a jelenet látható, amint A pápa megbízza Aviánói Márkot, hogy képviselje őt az egyesült európai keresztény seregeknél. A jelenet valójában csupán jelképes, mert Márk atya soha nem jutott el Rómába, azonban valóban pápai megbízatással rendelkezett. Márk atyát ábrázolja ezen kívül még a Fő utcai kapucinus templom egyik üvegablaka is, amelyet készíttetői Röss Bertalan kapucinus atya emlékének szenteltek. Bertalan atya Aviánói Márk nagy tisztelője volt, az első magyar nyelvű életrajz szerzője 1937-ben. Érthető, ha rá azzal az ábrázolással akartak emlékezni a templomban, amely Aviánói Márk bécsi sírja közelében található. Az új magyar nyelvű életrajza 2003 májusában, a boldoggá avatásra jelent meg.