BORROMEO SZENT KÁROLY
püspök, bíboros
született: Arona, Lombardia, 1538. október 2.
elhunyt: Milánó, 1584. november 3.
Atyja Gilbert gróf anyja Medici Margit, IV. Pius pápa (1559-65) nővére. Gyermekkorától papnak készült, 1545. októberétől a milánói egyházmegye klerikus-jelöltje. 1550-ben az aronai Szent Gratinianus és Felinus kolostor kommendátor apátja. Jövedelmét a szegényekre fordította. 1552-től a páviai egyetem tanul, 1559. december 6-tól mindkét jog doktora. Ez év december 25-én a nagybátyja, Giovanni Angelo Medici lett a pápa, aki Rómába hívta őtt és bátyját, Federicót, aki 1561-től a pápai hadsereg főkapitánya lett. 1560. január 13-tól Károly apostoli protonotárius, a signatura referendáriusa, februártól a milánói egyházmegye adminisztrátora, római tartózkodási kötelezettséggel. 1563. június 4-től presbyter bíboros Portugália, Németalföld, a katolikus svájci kantonok és szerzetesrendek protektora, a S. Maria Maggiore-bazilika gyóntatója. Fontos szerepe volt a trienti zsinat utolsó ülésszakának összehozásában, s a zsinat gyakorlati határozatainak megvalósításában. A pápa a jobb szemének nevezte. Ő tekinthető az első államtitkárnak (Államtitkárság). Feddhetetlenül élt, de élete e szakaszában fényes udvart, fogadásokat, vadászatokat és hangversenyeket tartott, kedvelte a humanista irodalmat. A művészetek támogatására alapította 1562-ben a Notti Vaticane akadémiát. Támogatta a keresztény Róma ókori emlékeinek kutatását, Néri Szent Fülöppel együtt a keresztény régészet tudományának atyja lett. Bátyja halála után őrá szállt a családi vagyon, ami a világi boldogulás lehetőségeit csak növelte. Bár pápai fölmentéssel meg is nősülhetett volna, Károly épp ekkor szigorú, aszketikus életet kezdett Francisco Ribera és Laynez jezsuiták lelkivezetése alatt. Udvarát fölszámolta, teológiát kezdett tanulni, a Notti Vaticanét jámbor társulattá alakította. 1563 júliusában pappá, decemberben püspökké szentelték, majd 1564 júniusában megkapta az érseki palliumot. Aszketikus gyakorlatait a pápa egy ideig ellenezte, majd élete utolsó éveiben maga is követte. Érseki kinevezése után Niccolo Ormaneto veronai papot nevezte ki általános helynökévé, aki átvette az egyházmegyét, zsinatotot hívott össze, papi szemináriumot alapított és megkezdte a szerzetesházak reformját. 1565. december 9-én nagybátyja IV. Pius pápa az ő karjai közt halt meg. Károly részt vett a konklávén, mely 1566. január 7-én megválasztotta (Szent) V. Pius pápát (1566-72). Károly áttelepült Milánóba, ahol egyházmegyéjét átszervezte, 6 milánói és 6 vidéki körzetet alakított. Megnövelte az esperesség intézményének jelentőségét. A plébániákon a szokásos anyakönyvezésen túl megkívánta a családokról vezetett nyilvántartást, szorgalmazta a helytörtörténeti monográfiák írását. Milánóban és vidéken tartott vizitációi hatására a plébániák újjászülettek. Az 1564-ben alapított milánói szeminárium vezetését a jezsuitákra bízta. A nagyszeminárium mellett gimnazisták számára kisszemináriumot, késői hivatásoknak intézetet alapított. A trienti zsinat szellemét megvalósító munkája során ellenállással is találkozott. Amikor V. Pius pápa megbízta a humiliáták brerai kolostorának megreformálásával, a szerzetesek ellenálltak, s Girolamo Donato 1569. október 26-án rálőtt a magánkápolnájában imádkozó Károlyra, aki csodálatos módon sértetlen maradt. A szegénység és nyomorúság minden formáját próbálta intézményesen is orvosolni: árvaházakat, menhelyeket, ispotályokat, éhínségek idején népkonyhákat szervezett. 1610. november 1-én avatták szentté. A papnövendékek és a papság védőszentje. Bíborosi ruhában, olykor mezítláb ábrázolták (Münster, dóm, 1737). Attribútumai: feszület vagy keresztben végződő pásztorbot, vezeklőkötél (nyakán), koponya, nyílvessző (utalások a milánói pestis idején vezetett bűnbánó körmenetekre).
Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából
Olvasmány Szent Károly püspöknek utolsó egyházmegyei zsinatán mondott beszédéből
Be kell vallanunk: mindannyian gyengék vagyunk, de az Úristen adott nekünk annyi segítséget, amennyit, ha felhasználunk, könnyen segíthetünk magunkon. Felhasználhatja ezt az a pap is, aki belátja, hogy milyen feddhetetlen életet követelnek meg tőle, önmegtartóztatónak kell lennie, és mint illik is, angyali módon kell élnie, de még nem határozza el magát arra, hogy felhasználja ezeket a segítségeket: a böjtölést, az imádkozást, a rossz beszédek meg az ártalmas és veszélyes barátkozások elkerülését.
Panaszkodik a másik, hogy midőn a kórusba lép zsolozsmára vagy amikor misézni megy, rögtön ezer olyan dolog jelenik meg a gondolatában, ami őt Istentől elvonja. De kérdem, mielőtt ez a pap a kórusba lép vagy misézni indulna, mit csinál a sekrestyében, hogyan készül elő, és figyelmének megőrzésére milyen eszközökhöz folyamodott, és mit használt fel?
Akarod, hogy megtanítsalak arra, hogyan tudj haladni erényről erényre, és ha már a kórusban tudtál figyelni, akkor meg arra, hogyan lehetsz majd más alkalommal még figyelmesebb, és arra, hogyan lesz szolgálatod még kedvesebb Isten előtt? Jegyezd meg, amit mondok! Ha az isteni szeretet valami kis szikrája már meggyulladt benned, ne kívánd, hogy az rögtön melegítsen, de ne tedd ki a szélbe sem, hanem őrizd lelkedbe zárva, nehogy lehűljön, és elveszítse melegét. Azaz, amennyire csak lehet, kerüld el a szórakozottságot; maradj összeszedetten Istennel, kerüld az üres fecsegéseket!
Feladatod a prédikálás és tanítás? Tanulj, és minden igyekezeteddel használd fel mindazt, ami e feladatod jó ellátásához szükséges, mindenekelőtt arra törekedj, hogy életeddel és erkölcsi magatartásoddal prédikálj; nehogy azt lássák az emberek, hogy te mást mondasz, mint amit cselekszel, mert akkor szavaidon gúnyolódva majd ide-oda csóválják fejüket.
Lelkipásztori munkát végzel? El ne hanyagold ezért saját lelkedet, ne osztogasd olyan pazarlón magadat, hogy belőled neked semmi se maradjon; mert jól jegyezd meg, hogy – noha a lelkek pásztora vagy – a magad lelkéről se feledkezzél meg!
Értsétek meg, testvérek, hogy nincs semmi sem, ami olyan szükséges lenne minden pap számára, mint az elmélkedés, ami minden cselekedetünket megelőzi, követi és bevégzi. A Próféta mondja: Néked éneklek zsoltárt, és figyelem életem útját (Zsolt 100, 1 Vulg.). Ha szentségeket szolgáltatsz ki, testvérem, elmélkedj arról, amit teszel; ha szentmiseáldozatot mutatsz be, elmélkedj arról, amit feláldozol; ha zsoltározol a kórusban, arról elmélkedj, kinek és mit mondasz; ha lelkeket vezetsz, elmélkedj arról, hogy kinek a vére mosta őket tisztára, és így minden dolgotokat intézzétek szeretettel! (1 Kor 16, 14). Így tudjuk majd könnyen legyőzni mindazt a nehézséget, amit szükségszerűen naponta tapasztalunk, hiszen még itt a földön élünk, így lesz majd erőnk arra, hogy megszülessék Krisztus bennünk is és másokban is.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, őrizd meg népedben Borromeo Szent Károly püspök lelkületét, hogy Egyházad szüntelenül megújuljon Fiad képmására, és így megismertesse Krisztust a világgal. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
