Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Január 31. BOSCO SZENT JÁNOS

BOSCO SZENT JÁNOS

áldozópap, rendalapító

született: Becchi tanya, Szárd Királyság, 1815. augusztus 16.

elhunyt: Torino, 1888. január 31.

 

 

1824-ben álmában parancsot kapott: „állj a fiúk élére!” 1827-ben idősebb bátyja munkára adta a kivételes képességű Jánostt, aki szomszédjától tanult meg olvasni. Ezután maga köré gyűjtötte a környékbeli fiúkat, katekizmusra tanította őket, s elmondta nekik a vasárnapi prédikációkat. 1828-ban szolgának szegődött, 1830-ban rendszeres iskolai tanulásba kezdett, házimunkákért szállást kapott, közben megismert több mesterséget is. 1831-től a chieti szeminárium növendéke, 1841-ben pappá szentelik. Két évig még tanult Torinóban, közben rabok, betegek, szegények lelki gondozója. 1841. december 8.-án egy csavargó fiú befogadásával megalapította az „oratóriumot”, tavasszal már 30 növendéke volt. Sok ellensége támadt, följelentették, a fiúknak tartott szabadtéri foglalkozására rendőröket küldtek; két paptársa bolondokházába akarta záratni, rálőttek, de nem sérült meg. Az érsekség az oratóriumot 1848-ban az elhagyott gyerekek plébániájává tette, melyből a nappali foglalkozások mellett éjjeli menedék is lett. 1850-ben a város ellenőriztette, mely után betiltás helyett kormánytámogatást kapott, addig alamizsnákból s az általa rendezett sorsjátékokból éltek.1859-ben megalapította a Szalézi Szent Ferenc Társulatot (szaléziek). Az oratóriumból iskola majd iskolarendszer fejlődött ki; a hittan mellett mesterségeket is tanítottak.XI. Pius pápa 1929-ben boldoggá, majd 1934-ben szentté avatta.

 

Olvasmány Bosco Szent János áldozópap levelezéséből

Ha azt akarjuk, hogy meglássák rajtunk az emberek, hogy mi a növendékeink örök boldogságáért fáradozunk, és őket a sajátos feladataik teljesítésére tanítjuk meg, akkor mindenekelőtt szükséges, hogy sohase feledkezzetek meg arról, hogy ti e szeretett ifjak szüleit helyettesítitek. Ezekért az ifjakért mindenkor szeretettel munkálkodtam, tanultam, és teljesítettem papi szolgálatomat, de nemcsak én magam, hanem az egész Szalézi Társaság is.

Rövidnek éppen nem mondható eddigi életemben, fiacskáim, hányszor meg kellett győződnöm e nagyszerű igazságról! Könnyebb dolog valakire megharagudni, mint őt elviselni; könnyebb a gyermeket megfenyíteni, mint őt meggyőzni; sőt, nyíltan megmondom: türelmetlenségünkben és önkényeskedve kényelmesebb dolog a makacsokat büntetgetni, mint határozott és nyájas türelmünkkel őket megjavítani.

Hadd ajánljam figyelmetekbe Szent Pálnak azt a szerető magatartását, amelyet a hitújoncokkal szemben tanúsított. Ez a szeretet őt gyakran könnyekre fakasztotta, s arra serkentette, hogy könyörögjön is nekik, amikor úgy tapasztalta, hogy kevésbé tanulékonyak, és az ő szeretetének ellenszegülnek.

Vigyázzatok arra, nehogy olyannak tartsanak benneteket az emberek, mint akiket a megtorlás indulata vezérel. Nehéz dolog ugyanis a büntetésben megőrizni a léleknek azt a következetes nyugalmát, amelyre azért van szükség, nehogy azzal gyanúsítsanak bennünket, hogy csak tekintélyünk fitogtatása miatt cselekszünk, vagy hogy indulatunkat szabadjára engedjük.

Tekintsük fiainkat azoknak, akik fölött valamelyes hatalmat kell gyakorolnunk. Legyünk inkább szolgálatukra, miként Jézus, aki azért jött, hogy engedelmeskedjék, és nem azért, hogy uralkodjék; szégyelljük magunkat bármi uralkodni vágyás miatt! Ne uralkodjunk hát fölöttük, hanem inkább arra törekedjünk, hogy jobban szolgáljuk őket.

Ilyen volt Jézus magatartása is az apostolokkal szemben. Elviselte őket, mint tudatlanokat és faragatlanokat, sőt mint kishitűeket is, és a bűnösökhöz is olyan jósággal és meghitt szeretettel közeledett, hogy ezen egyesek csodálkoztak, mások pedig megbotránkoztak miatta, és ismét másokban pedig azt a bizalmat keltette, hogy kérjék Istentől bűneik bocsánatát. Ezért hagyta meg nekünk parancsban, hogy szelídek és alázatos szívűek legyünk.

A mi gyermekeink ezek! Tehát ha hibáikat javítani akarjuk, tegyünk félre minden haragot, vagy legalábbis mérsékeljük azt annyira, mintha egészen kiirtottuk volna.

Ne legyen felindulás a szívünkben, ne legyen megvető tekintet a szemünkben, sem gyalázkodó szó ajkunkon, hanem legyünk irgalmasok minden adott helyzetben, a jövőre nézve pedig tudjunk remélni a javulásban, mint ahogyan az olyan igazi atyákhoz illik, akik a fiak igazi megjavítására és jobbá tételére törekszenek.

Az igen nehéz helyzetekben pedig tartsuk előbbre valónak azt, hogy esedezve és alázatosan kérjük az Istent, és ne mennydörgő szavak áradatát zúdítsuk a vétkesre, hiszen ez csak kárára lesz mindannak, aki csak hallja, és magát a vétkest sem javítja meg.

 

Könyörgés

Istenünk, te Bosco Szent János áldozópap személyében atyát és tanítómestert ajándékoztál a fiataloknak. A mi szívünk szeretetét is gyújtsd lángra, hogy egészen neked éljünk, és mindenkit hozzád vezessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva