CASCIAI SZENT RITA

szerzetesnő 

született: Roccaporena, Itália, 1381 körül

elhunyt: Cascia, 1447. május 22.

Idős szülei hosszú várakozás után kapták Istentől. Egyszerűségben és istenfélelemben nevelték, gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte. Apáca akart, de szülei nagyon fiatalon férjhez adták. Férje vad és erőszakos természetét hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott, mindenben engedelmeskedett neki, azzal az egy föltétellel, hogy templomba eljárhat. 18 év után szelídségével és jóságával végül sikerült legyőznie férje rossz természetét, és Istenhez vezetnie őt. Rövid idő múlva egy régi ellensége megölte a férjét, s ekkor imádkozni kezdett, hogy az Úr vegye magához fiait, mielőtt még a vérbosszú kötelezettsége halálos bűnbe vinné őket. Egy év múlva mindkét kisfiát eltemette. Ezek után Casciában a Mária Magdolna-kolostorba jelentkezett az ágosotonos apácáknál, akik háromszor egymás után elutasították özvegysége miatt. 1407-ben azonban csodálatos módon bejutott a kolostorba Keresztelő Szent János, Szent Ágoston és Toletinói Szent Miklós vitték be éjnek idején. Még nem volt 30 éves - amit özvegy volta tesz rendkívülivé -, amikor a kolostor szokásától eltérően a karnővérek közé befogadták, s mivel nem tudott olvasni, azaz nem tudott együtt zsolozsmázni a karnővérekkel, egyéb imádságok elmondására kötelezték. A nővérek közül türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki, mindenkinek épülésére volt. Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor könyörgésére az Úr eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. Halálát egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Teste nem látott romlást, soha nem temették el. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. A nép szentként tisztelte. 1900-ban avatták szentté, XIII. Leó pápa „Umbria gyöngyének” nevezte. Testét Casciában, az 1937-47-ben épült Szent Rita templomban őrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Szent Ágoston püspöknek a Szent János evangéliumához írt értekezéseiből

Ha bennem maradtok – mondta Jézus –, igéim is megmaradnak bennetek; bármit akartok, kérjétek és megkapjátok (vö. Jn15,7). Ha ugyanis Krisztusban maradunk, mi mást akarhatnánk, mint ami Krisztusnak tetszik. Akik az Üdvözítőben maradnak, csak olyat akarhatnak, ami üdvösségükre szolgál. Más valamit akarunk ugyanis, mert Krisztusban vagyunk, és más valamit akarunk, mert még ebben a világban élünk. Ebben a világban élve megtörténhet, hogy tudatlanságunkban olyasmit kérünk, ami nincs lelki javunkra. De távol legyen tőlünk az ilyesmi, ha Krisztusban maradunk, aki kéréseinket csak akkor teljesíti, ha az a javunkra szolgál.

Ha tehát benne maradunk, az ő igéi bennünk maradnak. Ebben az esetben kérjük, amit csak akarunk, megkapjuk. Ha pedig kérésünk nem teljesül, nem azt kértük, ami megfelel a benne lakásunknak, hanem amit a test vágyai és gyarlóságai sugallnak nekünk; ezek nincsenek meg Krisztusban, és aki ilyenekkel lakik együtt, abban nem maradnak meg az ő igéi. Az ő igéihez viszont hozzátartozik az az ima, amelyre ő tanított minket, amelyben így imádkozunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6, 10). Ha ennek az imának szavaitól és értelmétől nem távolodunk el, bármit is kérünk, megkapjuk.

Akkor mondhatjuk, hogy igéi bennünk maradnak, amikor azt tesszük, amit parancsolt, és azt szeretjük, amit ígért. Amikor azonban szavai csak emlékezetünkben maradnak meg és nem az életünkben, akkor olyanok vagyunk, mint a szőlőtőtől elválasztott szőlővessző, amely nem kap életet a szőlőtőtől. Erre a különbségre utal, amint írva van: Emlékezetünkben megőrizzük parancsait, hogy meg is tegyük azokat (vö.1Jn 2, 3). Sokan vannak ugyanis olyanok, akik azért tartják emlékezetükben Krisztus parancsait, hogy megvessék, kinevessék és támadják azokat. Az ilyenekben nem maradnak meg Krisztus igéi, ezek ugyan foglalkoznak velük, de nem követik azokat, ezért aztán ezek nem lesznek a javukra, hanem inkább vádolják őket.

Könyörögés

Urunk, Jézus Krisztus, te Szent Ritát elhalmoztad kegyelmeddel: megadtad neki, hogy szeresse ellenségeit, és homlokán viselje szereteted és kínszenvedésed jelét. Közbenjárására és érdemeiért add meg nekünk, hogy jók legyünk ellenségeinkhez, elmélkedjünk kínszenvedéseden, egykor pedig részünk legyen a szelídeknek és szomorkodóknak ígért jutalomban.Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.