Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Augusztus 19. CLAIRVAUX-I SZENT BERNÁT

CLAIRVAUX-I SZENT BERNÁT

rendalapító, egyháztanító

 

 

 

Francia egyházi író, hittudós, a ciszterci szerzetesrend megalapítója Burgundiában Fontaine-les-Dijonban Fontainesban született 1090-ben. Egy hét gyermekes 7 nemesi család harmadik gyermeke. Korán kialakult benne lelkiségének három alapvonása: a Gyermek Jézus szeretete, a Szűz Mária iránti szeretet és a szűzi tisztaság. 1111-ben visszavonult châtilloni házukba, ahová rokonságából többen csatlakoztak hozzá, majd 1112-ben 30-an jelentkeztek a citeaux-i ktorban. Állandóan sokakat vonzott maga köré és tartott meg a tökéletesség útján. Maga olyan komolyan élte az akkor legszigorúbb szerzetesi életet, hogy 1115-ben a citeaux-i apát 12 társával együtt elküldte, hogy egy új kolostort alapítsanak Clairvaux-ban, ahol ennek lett 38 éven át apátja. Hamarosan egyre többen akartak vezetési alatt élni, s egymás után kellett alapítaniuk új és új kolostorokat (ciszterciek). 1130-ban  II. Incét vette védelmébe II. Anaklét ellenpápával szemben, és hét év után sikerült a szakadást megszüntetnie. 1140-ben a Petrus Abaelard elleni vizsgálatot vezette. 1144-45-ben a római zavargások lecsillapításán fáradozott. III. Jenő személyében egyik tanítványa került Péter székébe, s ez tovább növelte befolyását az egész Egyház életére. Pápai megbízásból 1146-47-ben keresztes háborút hirdetett. A reimsi zsinaton a Gilbertus Porretanus tévtanai elleni vizsgálatot vezette. Clairvauxban 1153. augusztus 20-án hunyt el. 1174-ben Sándor pápa szentté, VIII. Pius pápa 1830-ban egyházdoktorrá avatta. A 15. század óta doctor mellifluus ('mézajkú egyháztanító').

 

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Szent Bernát apátnak az Énekek énekéről mondott beszédeiből

A szeretet önmagában elegendő, önmagában és önmagáért is kívánatos. Önmagában érdem és jutalom is. A szeretet nem keresi sem okát, sem gyümölcsét önmagán kívül: maga a szeretet gyakorlása a gyümölcs. Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek. Nagy dolog a szeretet, de csak ha kútfejéhez visszaörvénylik, s ha eredetébe torkollva és forrásával eggyé válva mindig onnan buzog elő, ahonnét szünet nélkül árad. A lélek összes indulata közül, felfogó és érzelmi képességei közül egyedül a szeretet alkalmas arra, hogy benne a teremtmény, ha nem is egyenértékű vagy akár csak hasonló módon is, valami viszonzást nyújtson Teremtőjének. Mert amikor Isten szeret, nem akar mást, mint hogy viszontszeressük: nem másért szeret, csak azért, hogy szeressék; tudva, hogy maga a szeretet boldoggá teszi azokat, akik őt szeretik.

A jegyesi szeretet, sőt az a Jegyes, aki maga a Szeretet, csak viszontszeretetre és hűségre vágyik. Hadd szeressen tehát a menyasszony! Hogyne szeretne a menyasszony, magának a Szeretetnek eljegyzett menyasszonya! Magát a Szeretetet hogyne szeretné!

Méltán lemond minden más érzelemről, és egészen a szeretetnek szentel magából mindent, amit csak vizontszeretetében visszaadhat magának a Szeretetnek. Mert ha mindenestül szeretetté válik is, mi ez annak a Szeretetforrásnak örök áradásához képest? Nem egyforma bőséggel árad ugyanis a szerető ember és maga a Szeretet, a lélek és az Ige, a menyasszony és a Vőlegény, a teremtmény és a Teremtő, hanem úgy, mint a szomjazó és a forrás.

Mi lesz tehát ezek után? Vajon meghiúsul és teljesen semmivé lesz a menyasszony kívánsága, az epekedő lélek vágyakozása, a szerelmes lángolása, a bizakodó reménysége, mert nem képes lépést tartani a futásban az óriással, vagy nem tud édességben versenyre kelni a lépesmézzel, szelídségben a báránnyal, tisztaságban a liliommal, tündöklésben a napsugárral, és szeretetben azzal, aki maga a Szeretet? Nem! Mert ha kevésbé szeret is a teremtmény, mert ő kevesebb, mégis ha egész lényével szeret, semmi sem hiányzik ott, ahol ott van az egész, így szeretni már annyit jelent, mint házastársként élni. Mert nem szerethetne így, ha Jegyese kevésbé szeretné. A kettőnek kölcsönös egyetértése alapján teljes és tökéletes lesz a házassági kötelék. Ki kételkedik abban, hogy az emberi lelket az Ige előbb szerette, és sokkal jobban szerette?

 

Könyörgés

Istenünk, te Szent Bernát apát lelkében felszítottad a házadért való buzgóságot, hogy lángoljon és világítson Egyházadban. Közbenjárására add, hogy lelkülete buzdítson minket, és mindig a világosság fiaiként éljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva