Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Szeptember 15. FÁJDALMAS SZŰZANYA

FÁJDALMAS SZŰZANYA

 

 

A Fájdalmas Szűzanya (Hétfájdalmú Szűz) emléknapja a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódik. A Hétfájdalmú Szűz kifejezés a Boldogságos Szűz Mária egyik megszólítása, mely szenvedéseire utal. A szó szoros értelmében a kereszt alatt álló Mária neve: Fájdalmas Anya. A Hétfájdalmú Szűz kifejezés az életét végigkísérő szenvedések alapján mondja Máriát hétfájdalmúnak (a hét a teljesség száma).

Először a szerviták kezdték ünnepelni szeptember 3. vasárnapján. 1668-ban kapták meg a pápai jóváhagyást. VII. Pius pápa 1814-ben az egész Egyházra kiterjesztette, XPius pápa helyezte át az ünnepet szeptember 15-re.

A kultusz eredetét még nem sikerült tisztázni. Kibontakozása valószínűleg a keresztes háborúk Szentföld-élményében és a nyomában születő passió-misztikában keresendő. Fölvirágoztatása körül különösen a koldulórendek, főleg a ferencesek, majd önállóbban a szerviták buzgólkodtak. A kultusz az evangéliumra (Mt 2,13: Egyiptomba menekülés; Lk 2,35: Simeon szavai; 2,48: a tizenkét éves Jézus; Jn 19,25: a kereszt alatt) és a hagyományra megy vissza (Mária hét öröme és fájdalma). A kultusz megalapítójának a legenda János evangéliumott tartja: János nagyon szerette volna látni mennybevitele után a Szűzanyát. Az égbe ragadtatott és hallotta, hogy Jézus nagy kegyelmet ígért azoknak, akik Mária anyai fájdalmát tisztelik. Egy másik változat szerint Nikodémus és Arimateai József azon a helyen, ahol Mária Jézussal a Kálváriára menet találkozott, templomot épített, sőt külön rendet alapított a Fájdalmas Szűz tiszteletére. Ez lenne a szervita, amelyet később a Hét Szent Alapító Firenzében új életre keltett. A kultusz népszerűsítéséből a ferencesek is alaposan kivették a részüket. A rendre jellemző compassio szinte fölülmúlhatatlan kifejezésre jut Szent Bonaventúra zsolozsmájában és Jacopo da Todi Stabat Mater szekvenciájában. Mindkettő belekerült a római liturgiába, ugyanakkor kiapadhatatlan forrása és mintája lett a szakrális népköltészetnek, a Mária-siralmaknak is. Első magyar nyelvű versünk, az Ómagyar Mária-siralom is ennek az áhítatnak az emléke. A Fájdalmas Szűzanya ábrázolásának sajátos formája a Pietà. A 15-16. sz. képeken a 7 kard Máriát néha gloriolaként veszi körül. A 7 kardnak megfelelő 7 fájdalmat 7 jelenetben is ábrázolták körülötte.

Magyar nyelvterületen is több templom ünnepli kiemelten védőszentjeként a kereszt alatt álló Máriát. A régi magyar szóhasználatban élt még a Fájdalmas Boldogasszony és a Hétfájdalmú Szűz megnevezés is. A Hétfájdalmú Szűzanya Szlovákia védőszentje, ünnepe munkaszüneti nap Szlovákiában. A kultusz központja Sasvár (Šaštín), Szlovákia legjelentősebb Mária-kegyhelye.

 

Az olvasmányos imaóra himnusza

Áll megtörten Krisztus anyja,

keresztfánál könnyet ontva,

úgy siratja szent Fiát.

 

Gyász a lelkét meggyötörte,

kín és bánat összetörte,

tőrnek éle járta át.

 

Ó, mily nagy volt ama drága

Szűzanya szomorúsága

 Egyszülött szent magzatán!

 

Mennyit sírt, és hogy kesergett,

látván azt a nagy keservet,

azt a nagy kínt szent Fián.

 

Ki ne sírna, melyik ember,

hogyha ennyi gyötrelemben

látja lankadozni őt?

 

Ki ne sírna Máriával,

hogyha látja szent Fiával

szenvedni a szent Szülőt?

 

Népét, hogy megmossa szennytől,

látta tenger gyötrelemtől

roskadozni Jézusát.

 

Látta édes Egyszülöttét,

halálos nagy elepedtét:

látta, hogy halálra vált.

 

Krisztusom, ha jő halálom,

Anyád szeme rám találjon:

mennybe hívjon engemet! Ámen.

 

A reggeli dicséret himnusza

Szeretetnek szent kútfője,

add, a fájdalomnak tőre

járjon át a lelkemen!

 

Hogy szívemben lángra kelne

Krisztusomnak szent szerelme,

segíts néki tetszenem!

 

Ó, szentséges Anyám, tedd meg:

a keresztre Feszítettnek

vésd szívembe sebeit.

 

Szent Fiadnak, a sebzettnek,

ki miattam szenvedett meg,

oszd velem gyötrelmeit!

 

Add meg, kérlek, hogy míg

élek, együtt sírjak mindig véled

s azzal, ki a fán eped.

 

A keresztnél véled állni,

gyászban véled eggyé válni:

erre hív a szeretet.

 

S hogyha testem porba tér meg,

lelkem akkor a nagy égnek

dicsőségét lelje meg! Ámen.

 

Az esti dicséret himnusza

Dicső Szüze szent szüzeknek,

kelyhedet hadd ízlelem meg:

add nékem fájdalmaid!

 

Add tisztelnem, add viselnem,

s nem felednem: holt Szerelmem,

Krisztusomnak kínjait!

 

Sebeivel sebesítsen,

szent mámorba részegítsen

omló vérével Fiad!

 

Hogy ne jussak ama tűzbe,

védj meg engem, drága Szűz, te,

ha az ítélet riad.

 

Tedd, hogy Krisztus szent keresztje,

kínhalála védelmezze

áldásával szívemet.

 

S hogyha testem porba tér meg,

lelkem akkor a nagy égnek

dicsőségét lelje meg! Ámen.

 

 

Olvasmány Szent Bernát apát beszédeiből

A Szűzanya vértanúságát hirdeti Simeon jövendölése csakúgy, mint az Úr szenvedésének története. Ez a Gyermek – mondja a szent öreg a kisded Jézusról – sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben; jel lesz, amelynek ellene mondanak, Máriának pedig ezt mondja: A te lelkedet is tőr járja át (Lk 2, 34-35).

Boldogságos Anya, bizony a te lelkedet is tőr járta át! Hiszen csak a tiéden áthatolva járhatta át Fiad testét. Sőt, miután kiadta lelkét a te Jézusod, aki ugyan sokaké volt, de elsősorban mégis a tied, akkor az ő lelkét már nem érhette el az a kegyetlen lándzsa, amely az oldalát megnyitotta. Holtában neki már nem árthatott, de a döfés a te lelkedbe hatolt. Jézus lelke már nem volt ott a testében, de a te lelkedet nem lehetett onnét elszakítani. Tehát a te lelkedet járta át a fájdalom kínja olyan erővel, hogy méltán nevezünk téged vértanúnál is nagyobbnak, hiszen a testi szenvedés érzését benned felülmúlta a vele együtt szenvedés fájdalma.

Vajon számodra nem volt-e több a kardnál is, és nem járta-e át a lelkedet, nem sebzette-e szinte halálra Jézusnak az a kijelentése, hogy: Asszony, íme, a te fiad? (Jn 19, 27) Micsoda csere! Jánost kapod Jézus helyett, a szolgát az Úr helyett, a tanítványt a Mester helyett, Zebedeus fiát az Isten Fia helyett, a csupán embert az igaz Isten helyett. Hogyne járta volna át a te gyöngéd, szerető lelkedet, amikor ezt hallottad, hiszen még a mi kőből való, sőt vaskeménységű szívünkbe is belehasít már az is, ha erre ráemlékezünk?

Ne csodálkozzatok, testvérek, ha azt állítjuk, hogy Mária lélekben vértanú volt. Csak az csodálkozzék, aki elfelejti, hogy Pál a pogányok legnagyobb bűnének érzéketlenségüket tartotta. Ilyen érzéketlenség egyáltalában nem volt Mária szívében, tehát szolgáiban se legyen!

De kérdezhetné valaki: „Vajon nem tudta előre, hogy Fia meg fog halni?” Kétségtelenül tudta. „Vajon nem remélte, hogy fel is fog támadni?” Biztosra vette. „Mindezek ellenére fájt neki, hogy keresztre feszítették?” Nagyon is fájt. De ki vagy te, testvér, és honnét veszed azt a bölcsességet, hogy jobban csodálkozol Mária együttszenvedésén, mint Mária Fiának szenvedésén? Ha a Fiú képes volt a testi halálra, akkor Anyja miért ne lett volna képes arra, hogy szívében együtt haljon meg vele? A Fiú halála annak a szeretetnek a műve volt, amelynél nagyobb senkiben sem volt. Máriát pedig az az anyai szeretet tette életre képessé, amelyhez hasonló azóta sem akadt.

 

Könyörgés

Istenünk, te úgy akartad, hogy a Szűzanya osztozzék Fia szenvedésében, és ott álljon dicsőséges keresztje alatt. Add meg Egyházadnak, amely vele együtt részt vesz Krisztus kínszenvedésében, hogy része legyen Krisztus feltámadásában is. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen 

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva