Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Július 16. KÁRMELHEGYI BOLDOGASSZONY

KÁRMELHEGYI

BOLDOGASSZONY

 

 

 

Boldogságos Szűz Mária, mint  a kármeliták védasszonyának az ünnepe. Az egyházatyák a bibliai Kármelt (szépsége, termékenysége, ősisége, Illés győzelme miatt) Szűz Mária jelképének látták. A kármeliták részben emiatt, részben Stock Szent Simon (†1265) látomása miatt tekintik Kármelhegyi Boldogasszonyt édesanyjuknak (a Kármelen remetéskedő Illés prófétát szellemi ősükként, Szent Simont alapítójukként tisztelik). A hagyomány szerint Kármelhegyi Boldogasszony angyalok és szentek kíséretében jelent meg Stock Szent Simonnak, átnyújtotta neki a skapuláré (a nép nyelvén kapulláré) nevű vállruhát azzal az ígérettel, hogy aki viseli, nem jut a pokolba, s a halálát követő szombaton kiszabadul a tisztítótűzből is, mert maga a Kármelhegyi Boldogasszony száll le értük, s vezeti a mennyekbe őket. E kiváltságot később a rtagokon kívül kiterjesztették minden hívőre, aki a skapulárét, ill. annak érem-változatát viseli, s Kármelhegyi Boldogasszony oltalma alatt a megfelelő életmódra vállalkozik.

A kármeliták 1376/78-tól ünneplik, pápai jóváhagyást VSixtus pápától 1587-ben kaptak. XIIIBenedek pápa 1726-ban kiterjesztette az egész Egyházra. Ábrázolásain a Kármelhegyi Boldogasszony egyik karján a Kis Jézust tartja, a másikkal a skapulárét nyújtja Stock Szent Simonnak, illetve a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek. A skapuláré gyakran a Kisded kezében van (skapulárés Boldogasszony). Kármelita templomokban, de más templomok mellékoltárain látható. A magyar nép ajkán Kármélus Boldogasszony, Kapullárés Boldogasszony. Tiszteletének és a skapuláré-társaságoknak hazai barokk központja a budavári kármelita templom és kolostor volt.

 

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

Királyi szűz leányt, Dávid családjából valót választott ki Isten, hogy anya legyen, szentséges magzat édesanyja. Gyermekét, aki Isten és ember, előbb foganta lélekben, mint testben. Az angyallal folytatott beszélgetésből meg kellett tudnia, mit készül tenni benne a Szentlélek, meg kellett ismernie Isten tervét, különben az előre nem sejtett események gyötrő félelemmel töltötték volna el. Ezután már nem tartott attól, hogy szüzességében megszégyenül, ő aki nemsokára Isten anyja lesz. Miért is ne bízna a fogantatás egészen újszerű módjában az, aki ígéretet kapott, hogy a Magasságbeli erejéből lesz termékennyé. Mária hitt, és ebben csak erősítette egy megelőző csoda híre: Isten váratlanul gyermeket ajándékoz Erzsébetnek, így az, akinek hatalmából foganhat a magtalan, hitelt érdemlően ígérheti, hogy gyermeket fog szülni a szűz.

Isten Igéje tehát, maga az Isten, Isten Fia, aki kezdetben Istennél volt, minden általa lett, nélküle semmi sem lett (Jn 1, 2), emberré lett, hogy az örök haláltól megmentse az embert. Nyomorúságos emberi létünket magára öltve – méltóságának sérelme nélkül –, úgy hajolt le hozzánk, hogy megmaradva annak, ami volt, felvéve azt, ami nem volt, igazán szolgai külsőt kapcsolt ahhoz a természethez, amely által egylényegű ő az Atyaistennel. Olyan nagyszerű volt ez az egység, amellyel egymáshoz kötötte e két természetet, hogy az alsóbbrendűt nem semmisítette meg a felmagasztalás, a magasabb rendűt pedig nem fokozta le a megtestesülés.

Megmarad tehát mind a két valóság sajátos jellege, és egy személyben egyesül, de úgy, hogy a Fönség alacsonyabb természetet, az Erő gyengeséget, az Örökkévalóság halandóságot vesz magára; az ember adósságának lerovására a sérthetetlen természet sebezhető természettel egyesül, a valóságos Isten és a valóságos ember az Úr egy személyiségében összeforr, hogy – amint gyógyulásunknak megfelelő volt – az Istennek és az embereknek egyetlen közvetítője (1 Tim 2, 5) egyrészt meghalhatott embersége szerint, másrészt feltámadhatott istensége szerint. Méltányos volt, hogy az Üdvözítő világra hozása ne rontsa meg a szűzi épséget; mert az örök igazságot szülte, azért maradt érintetlen a szüzessége.

Igen, szeretteim, így illett születnie Krisztusnak, aki az Isten ereje és bölcsessége, így illeszkedett be ő közénk emberségével, így magasztosult fölénk istenségével. Ha nem lett volna valóságos Isten, nem hozott volna üdvösséget nekünk; ha nem lett volna valóságos ember, nem adott volna példát.

Amikor Urunk megszületett, ujjongó angyalok énekelték: Dicsőség a magasságban Istennek, és hirdették: Békesség a földön a jóakaratú embereknek (Lk 2, 14). Azt látták ugyanis, hogy a mennyei Jeruzsálem lakossága a világ minden népéből épül. Az isteni jóság kimondhatatlanul nagyszerű műve ez. Ha láttára így örvendeznek a magasságos angyalok, mennyire kell ujjonganiuk miatta a nyomorúságos embereknek!

 

Könyörgés

Urunk, Istenünk, segítsen minket a Kármel-hegyi Boldogasszonynak, a dicsőséges Szűz Máriának áldott közbenjárása, hogy oltalmazó kezétől vezetve eljussunk a hegyhez, amely maga Krisztus. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva