Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Június 24. KERESZTELŐ SZENT JÁNOS SZÜLETÉSE

KERESZTELŐ SZENT JÁNOS

SZÜLETÉSE

Keresztelő Szent  János latinul Ioannes Baptista Jézus előhírnöke, Zakariás pap és Erzsébet fia. A Szentírásban születését és küldetését Gábor angyal adta tudtul az idős Zakariásnak (vö. Lk 1,13-17), aki nem tudott hinni az angyali szónak, ezért megnémult (vö. 1,18-21). Fia születésekor írótáblára írta föl a János nevet, ekkor „megnyílt a szája” és „magasztalta Istent” (Lk 1,59-63). Hálaéneke a Benedictus, mely a Messiás előfutárának hirdette Jánost (1,67-79). Keresztelő Szent  János születése kb. fél évvel előzi meg Jézus születését (1,36). Születése helyének a már Theodosius diákonusnál föllelhető régi hagyomány (520-530) alapján a Jeruzsálemtől 7,5 km-re nyugatra fekvő En karimot (ma En kerem) tartják. A szinoptikus hagyományban (Mk 1,1-6) Keresztelő Szent  János nem papként szerepel, mint apja, Zakariás, hanem a pusztában prédikál, hirdeti a bűnbánat keresztségét, a bűnök bocsánatára. Gábor angyal szavai: „bort és mámorító italt nem fog inni”, nazír fogadalomra emlékeztetnek (Szám 6,1-8). Keresztelő János kapcsolata a kumráni közösséggel (esszénusok) kellően nem bizonyítható. Mt 3,7-12; Lk 3,7-9 beszéde tartalmát, a 3,10-14 azokat az erkölcsi követelményeket és teendőket is vázolja, melyeket ~ hirdetett. A szinoptikusok tartalmazzák még Jézusról tett tanúságát (Mk 1,7; Isten Báránya), és Jézus keresztségének történetét is (1,9-11). Jézus a Jordánban keresztelkedett meg, Betániában (Jn 1,28) vagy Ainonban, Szalim közelében (3,23). Föllépése és népszerűsége egyre erősödő népmozgalmat idézett elő, ezért Keresztelő Szent  János kimondja, hogy nem ő a Messiás, hanem csak a Messiás előfutára (1,19-28). Heródes Antipász aggodalommal nézte Keresztelő János tevékenységét, s mikor  János nyíltan elítélte a negyedes fejedelmet Heródiással való botrányos házasságtöréséért, Heródes Antipász elfogatta (6,17) és Kr. u. 29: lefejeztette (6,17-29, Josephus Flavius szerint a Jordántól keletre eső Mahéruszerődben). A börtönben lévő Keresztelő János tanítványai megkérdezték Jézustól, hogy ő-e a Messiás (Mt 11,2-15). Kivégzése után tanítványai eltemették (14,12), régi hagyomány szerint Szamariában. Tanítványainak saját imádságuk (Lk 11,1; 14,12) és böjtölési gyakorlatuk (Mk 2,18; Mt 9,14; Lk 5,33) volt. Az ApCsel 19,7: Apolló mellett megjelenik Efezusban Keresztelő János 12 tanítványa, akik csak ~ keresztségét vették föl, de a Szentlelket nem kapták meg (19,2), ezért még meg kellett ismerniük a ker. tanítást és föl kellett venniük a keresztséget (18,26; 19,5). E tanítványok egy része Pál ap. tanítása nyomán elismerte, hogy a Lélekkel keresztelő Jézus a Messiás. Az Egyház június 24-én ünnepli meg test szerinti (földi) születésnapját. Ennek oka, hogy Mária és Erzsébet találkozásakor az Üdvözítő közelsége miatt János már anyja méhében megszenteltetett: alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek (Lk 1,41).  Általában Illés próféta öltözetében, szőrruhában, bőrövvel ábrázolták, attribútumai: keresztzászló, bárány könyvön vagy a lábánál. Már az ókereresztény korban ábrázolták önállóan, főként a baptisztériumokban (Ravenna, 5. század). A bizánci művészetben néha szárnyai vannak mint Isten küldöttének. A kora reneszánsz kedvelt alakja, mint a szép fiatal férfi. Külön csoportot alkotnak a gyermek Jánost mint a Gyermek Jézus játszótársát ábrázoló képek (Raffaello, Murillo Madonna-képei). Gyakran szerepel a Golgotán, ujjával rámutat a kereszten függő Isten Bárányára (legismertebb példája M. Grünewald isenheimi oltára, 1512-16). A deészisz-képeken és az utolsó ítélet-jeleneteken Szűz Máriával együtt közbenjár az emberiségért. Életének jelenetei már a 6. század könyvfestészetében és az ókeresztény mozaikművészetben is megtalálhatók. Az épületszobrászat életének jeleneteit főként a baptisztériumoknál ábrázolta (Firenze, A. Pisano bronzkapuja, 1339). A középkor után előnyben részesítették életének drámai eseményeit, így a Szalóme-jelenetet és a fővételt, melyet realisztikusan, olykor drasztikusan ábrázoltak. Áttételesen őrá utalnak a Szalóme tánca-képek (Giotto freskója a firenzei S. Crocéban, 1320). Gyakran csak a lefejezés jelenik meg (Caravaggio, La Valetta, szegyh., 1608). A magyar nép számára Keresztelő Szent  János születésének ünnepe Szent Iván napja, a hónap, június 'Szent Iván hava'. Az Iván név a bizánci egyház kultikus befolyására emlékeztet, s mind a mai napig él. Mivel hat hónappal előzte meg születésében a Megváltót, ezért nagyon kedvelt volt a régieknél az a párhuzam, melyet Karácsony és Keresztelő János születésnapja, valamint a napok növekedése és csökkenése között lehet vonni. Az egyhatyák szerint erre vonatkozik Keresztelő Jánosnnak Jézusról való mondása: „neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell” (Jn 3,30). Június 24-e népszokásai a nyári napfordulóhoz kapcsolódnak, melyet ősidőktől fogva minden nép számon tart, s legtöbbször tűzgyújtással ünnepel. A tűzzel kapcsolatos archaikus szertartásoknak és játékoknak (tűzrakás, tűz átugrása, szentiváni ének, lobogózás, tűzkarikázás) a nép gonoszűző és -távoltartó, gyógyító- és varázslóerőt is tulajdonított. Egyes kutatók szerint a nyári napforduló a párosodás ősi ünnepe, melyben a tűzbe vetett tárgyak (cseresznye- és meggyfakéregből drótra fűzött, meggyújtásra szánt lobogó, a szentivánvirágból font „koszorú”, a belőle kötött „szentiván-seprűje”, a „tisztesfű-csomó”, a „ruta”, a „nyírfakéregfáklya”, a póznára kötött „szalmacsomó”, a szalmába csavart guruló tüzeskerék, a sajbózás módjára bot végéről elhajított tüzes karika, stb.) a tűzből támadt életre utalnak. Ezt az archaikus képzetvilágot az Egyház beépítette az esztendő liturgikus rendjébe, így került az ünnepi szentelmények közé a Szent Iván-napi tűzszentelés (Szent Iván tüze).

 

Himnusz, olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Himnusz

Zsenge korodban a zsivajt kerülve

puszta odvába menekült a lelked,

hogy megóvd élted a világ bűnétől,

s tiszta maradhass.

 

Ifjú juhok vagy teve durva szőre

fedte a tested hideg éjek ellen,

kortyot ér nyújtott, eledelt a sáskák

s erdei méhek.

 

Próféták gyakran a jövőbe látva

zengtek a Szentről, aki eljövendő.

Ám te ujjaddal mutatod meg őt: az

isteni Bárányt.

 

E kerek földön sosem volt oly áldott

szent, miként János, hiba nélkül élő,

s így a föld bűnét lemosni a vízben

érdemesült ő.

 

Hármas-egy Isten, neved áldja minden:

ég dicsér, s mi is, kiket a bűn még nyom,

kérünk, irgalmazz, bűneink bocsásd meg,

s vedd a szívünket! Ámen.

 

Olvasmány Szent Ágoston püspök beszédeiből

Keresztelő Jánosnak sajátos módon megszentelt születését ünnepli az Egyház. Nincs is más a szentek között, akinek a születése napját ünnepélyesen megülnénk. Megünnepeljük Keresztelő Jánosét, és megünnepeljük Krisztus Urunkét. E tény mellett szó nélkül elmenni nem lehet. De ha történetesen nem is tudjuk e tény nagy jelentőségét teljesen megmagyarázni, akkor annál inkább igyekezzünk majd nagyobb lelki haszonnal ennek a mélyére hatolni. Keresztelő Jánost egy idős, meddő asszony hozza a világra, Krisztus Urunkat pedig egy fiatal Szűz.

János apja megnémul, mert nem hiszi, hogy majd fia születik. Krisztus születését hittel fogadja a Szűz, és hite által foganja méhében. Ezzel elétek tártam elmélkedésünk témáját. Azt azonban már előre is megmondom, hogy sem tehetségünk, sem időnk nincs ennek a nagy misztériumnak minden mélységét kifürkészni, de majd jobban megtanít erre titeket a Szentlélek, aki bennetek szól, még ha én nem is vagyok köztetek. Megtanít az, aki gondolataitokat vezérli, akit a szívetekbe fogadtatok, akinek templomává lettetek.

Keresztelő János átmenet az Ó- és az Újszövetség között. Hogy ő valamiképpen ilyen határ, azt maga Urunk is megmondotta: A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig tartottak (Lk 16, 16). Az Ószövetséget személyesíti meg, de egyben ő az Újszövetség hírnöke is. Mint az Ószövetség megszemélyesítője, öreg szülőktől születik; viszont mint az Újszövetség megszemélyesítője, már anyja méhében prófétál. Még meg sem született, amikor Szűz Mária látogatásakor már ujjong anyja méhében. Már ekkor, születése előtt megkapta küldetését. Már ekkor, mielőtt meglátta volna Jézust, nyilvánvaló lett, hogy ő Krisztus előfutára. Isteni dolgok ezek, és az emberi gyarlóság mértékét meghaladják. Azután megszületik. János lesz a neve, és atyjának megoldódik a nyelve. Most nézzük a képek mögött a jelentést.

Zakariás hallgat. Elveszti hangját mindaddig, amíg meg nem születik János, az Úr előfutára, hogy megoldja a nyelvét. Hát Zakariás némasága nem rejtett jövendölés-e? Mielőtt Krisztus tanítani kezdett volna, a jövendölések mintegy rejtettek voltak, és pecséttel lezártak. De megnyílnak az ő eljövetelével. Megnyílnak, és érthetők lesznek annak eljöttével, akit megjövendöltek János születésekor. Zakariás ajkának megnyílása ugyanazt jelenti, mint amit a templom függönyének kettéhasadása Krisztus kereszthalálakor. János, ha csak önmagát hirdette volna, Zakariás ajkát ugyan meg nem nyitotta volna. Megoldódik azonban ez a nyelv, mert megszületik a szó. Jánostól kérdezték ugyanis, amikor már hirdette az Urat: Ki vagy te? (Jn 1, 19) Mire ő azt felelte: A pusztában kiáltó szó vagyok (Jn 1, 23). János a szó, az Úr pedig, aki kezdetben volt az Ige (Jn 1, 1). János a mulandó szó, Krisztus a kezdetben létező örök Ige.

 

Könyörgés

Istenünk, te azért támasztottad Keresztelő Szent Jánost, hogy népét előkészítse Krisztus Urunk méltó fogadására. Add meg Egyházadnak a lelki örömök ajándékát, és vezess mindnyájunkat az üdvösség és a béke útjára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva