KERESZTES SZENT JÁNOS

áldozópap, egyháztanító

született: Fontiveros, 1542. június 24.

elhunyt: Ubeda, 1591. december 14.

Alig volt kétesztendős, amikor atyja meghalt és édesanyja, három gyermekével nyomorúságos körülmények közé került.  János a jezsuiták kollégiumába került, ott tanult, de többfelé szolgált, hogy fenntarthassa magát. Adottságai a könyvek és az egyházi szolgálat felé irányították, így belépett a medinai kármelitákhoz, akik miután megvizsgálták képességeit, a Salamancai Egyetemre küldték, ahol elvégezte a teológiát. Amikor papszentelése után a kármelita rend úgy vélte, hogy rendelkezhet vele, János közölte, hogy elmegy karthauzinak. De ekkor találkozott Avilai Szent Terézzel, és ebben az egy esetben a mások akaratát oly kevéssé követő János fejet hajtott, és Teréz tanácsa szerint végképp elkötelezte magát a Kármellel. 1568. november 28-án érezte először, hogy megragadja lelkét a sarutlan kármeliták ideálja, ezért kolostorokat alapított. A renden belül azonban az elméleti és joghatósági viták odáig fajultak, hogy Jánost a testvérei a toledói konventban egy cellába zárták és rabként tartották fogva. A cella sötétségét arra használta föl, hogy megrajzolja saját lelke képét. Mikor elhagyhatta börtönét, magával vitt egy iskolás füzetet tele olyan tájak és jelenetek rajzaival, amilyeneket ugyanebben az időben és ugyancsak Toledóban El Greco festett.  Börtönében írt elemzéseinek alaptémája a szeretet küzdelmei a Lélek sötét éjszakájában; a lélek csodálatos útjai a Lelki páros ének mélységeiben és tágasságában. Toledói börtönéből szabadulva Andalúziába ment. Három esztendő kivételével, amelyet Segoviában töltött, további élete ezen a tájon folyt le. Egész irodalmi termése önéletrajz természetű, és telve van fennkölt érzésekkel és optimizmussal. Meggyőződésének ereje és következetessége, a könnyedség, amellyel meghatározásait fogalmazza, és mindenekelőtt a biztonság, amellyel az életszentség szabályait a semmiből megformulázza, egy olyan ember képe rajzolódik ki előttünk, akinek e földi élet, annak minden szenvedélye, s általában az emberi élet kalandja nem más, mint teljesen járulékos mozzanat az egyetlen lényegeshez, eljutni mindenáron az Istennel való egyesülésre, és a hozzá vezető átalakulásban élni.  1726-ban avatták szentté, ünnepét 1738-ban vették föl a római naptárba. XI. Pius pápa 1926-ban egyháztanítóvá nyilvánította.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájában

Olvasmány Keresztes Szent János áldozópapnak a „Szellemi páros ének” című művéből

Akármennyi titkot és csodát fedeztek is már föl a szent egyháztanítók, és tudtak meg a szent életű lelkek ezen a földön, még sokkal több az, amit sohasem mondtak el, sőt soha fel sem fogtak.

Éppen ezért még sok mélységet kell feltárni Krisztusban, mert ő olyan, mint a gazdag aranybánya, amelynek szerteágazó tárnájában végtelenül sok kincs rejlik. Akármilyen mélyre is ásson benne valaki, sohasem ér a végére, sőt minden egyes elágazásban itt is, ott is új ereket, új kincseket fog találni.

Ezért mondja Szent Pál magáról Krisztusról: „Benne rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse” (Kol 2, 3). Ezekbe a kincsekbe nem tud behatolni, nem képes hozzájuk eljutni a lélek, hacsak nem megy előbb keresztül a belső és a külső szenvedések sűrűjén. Nem érheti el az ember, hacsak nem kapott Istentől számos értelmi és érzékelhető kegyelmet. Sok és hosszas lelki gyakorlatnak kell ezt megelőznie.

Hiszen mindezek alacsonyabb fokok a lelki életben, és csak előkészületül szolgálnak Krisztus titkainak mélyebb ismeretéhez, amely a legmagasabb rendű bölcsesség, amelyre ebben az életben szert tehetünk.

Ó, bárcsak megértené már végre-valahára minden ember, hogy nem lehet eljutni Isten gazdagságának és bölcsességének teljességére, hacsak a lélek előbb végig nem járja a szenvedések és szorongások sűrűjét is úgy, hogy a lélek azután ebbe helyezze örömét, s erre irányítsa vágyait. Az a lélek, amelyik igazán óhajtja ezt az isteni tudást, az előbb a szenvedést vállalja a keresztek sűrűjében.

Ezért buzdította Szent Pál az efezeusiakat, hogy „ne csüggedjenek a megpróbáltatások közepette” (vö. 3, 13), és hogy legyenek erősek és szilárdak, mert „csak a szeretetben gyökeret verve és alapot vetve tudják majd felfogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység: megismerik Krisztusnak minden értelmét meghaladó szeretetét, hogy beteljenek az Isten egész teljességével” (vö. Ef 3, 17).

Mert a kereszt az a kapu, amelyen át bejuthat az ember ennek a tudásnak a gazdagságába. Ez a kapu azonban igen szűk. Csak kevesen óhajtanak ezen a kapun belépni, noha sokan szeretnék a kincsek ismeretét élvezni, ehhez azonban csak a kapun keresztül lehet eljutni.

Könyörgés

Istenünk, te Keresztes Szent János áldozópapot és egyháztanítót a tökéletes önmegtagadás és a kereszt nagy szeretetére nevelted. Engedd, hogy kitartóan kövessük példáját, és eljussunk dicsőséged boldog szemlélésére az örökkévalóságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.