KERESZTRŐL NEVEZETT
SZENT TERÉZIA BENEDICTA
szűz, vértanú,
Európa társvédőszentje
Családi nevén Edith Stein a lengyelországi Wroclawban született 1891. október 12-én, a zsidó Siegfried Stein és Auguste Courant 11-ik, utolsó gyermekeként. Két éves volt, amikor fakereskedő édesapja meghalt, de édesanyja föllendítette az üzletet, de a jótékonykodásra is nagy figyelmet fordított. 1905-től kezdődően fokozatosan elvesztette a hitét. 1911-ben érettségizett, majd a breslaui egyetemen germanisztika-történelem-pszichológia szakán tanult tovább, ahol harcos feministaként ateistának vallotta magát. 1913-tól a göttingai egyetemen tanult, és Edmund Husserl tanítványaként fölvette a filozófia szakot is, ugyanakkor nagy hatással volt rá Adolf Reinach és Max Scheler. 1915-ben államvizsgázott, majd 1916-ban Husserl asszisztenseként Freiburg im Breisgauba költözött, ahol megismerte Martin Heideggert, s 1917-ben doktorált. A háborúban elesett Reinach professzor feleségének a kereszt erejéből merített gyászát megtapasztalva visszanyerte a hitét, de már a megfeszített Krisztusban. 1919 elején Husserl ajánlására magántanár lett. 1921 nyár végén elolvasta Avilai Szent Teréz önéletrajzát, 1922 elején megkeresztelkedett és szentáldozáshoz járult. A keresztségben a Hedvig nevet kapta, majd a bérmálás szentségét is fölvette. Ettől kezdve visszavonultan élt, naponta zsolozsmázott, s egyre erősödött benne a vágy, hogy kármelita apáca legyen. Lelki atyja, Schwind speyeri általános helynök türelemre intette, és ajánlására Speyerben a domonkos nővérek tanítónőképzőjének irodalom és filozófia tanára lett. 1925-ben megismerkedett Erich Przywara jezsuitával, aki fölhívta a figyelmét Aquinói Szent Tamásra, akinek műveit hamarosan elkezdte fordítani. 1927-ben Rafael Walser beuroni bencés főapát lett a lelkivezetője, aki képességei láttán az aktív élet felé terelgette. Előadóutakat tartott Németországban, majd külföldön is. 1931 márciusában Münsterbe költözött, 1932 tavaszán az ottani Pedagógiai Intézet docense. Hitler hatalomrajutása után már 1933 elején abbahagyta a tanítást. Arra készült, hogy személyesen kéri meg XI. Pius pápát egy, a zsidókérdésről szóló enciklika kiadására, de végül csak egy levelet írt. 1933 április elején a kölni kármelita templomban fölajánlotta magát a népére váró kereszt személyes hordozására, majd október 15-én belépett a kölni Kármelba. 1934-ben Walser főapát öltöztette be, a Szent Keresztről nevezett Terézia Benedicta nevet kapta. 1938. december 31-én a hollandiai Echt kolostorába menekítették, 1939 nagyböjtjén engesztelő áldozatul fölajánlotta magát a világ békéjéért. 1940-ben nővére, Róza is belépett az echti Kármelba. Hollandia megszállása után a Gestapo többször beidézte a két nővért. Miután 1942 július végén felolvasták azt a körlevelet, melyben a holland katolikus és protestáns püspökök tiltakoztak a zsidók üldözése miatt, megkezdődött a katolikus zsidók deportálása is, így őt és nővérét augusztus 2-án elhurcolták Auschwitzba, ahol az augusztus 9.-ei megérkezés után elégették őket a gázkamrákban. II. János Pál pápa 1987-ben Kölnben boldoggá-, 1998-ban szentté-, 1999-ben Európa védőszentjévé avatta.
Olvasmány Szent Edith Stein „A Kereszt tudománya” című művéből
Krisztus a törvény igáját magára vette azzal, hogy beteljesítette a mózesi törvényt, meghalt a törvényért és a törvény által. Halálával felszabadította a törvény alól azokat, akik készségesen elfogadják tőle az életet. Ezt az igazi életet azonban csak úgy nyerhetik el, ha elvesztik, ha odaadják érte életüket. Mert akik megkeresztelkedtek Krisztusban, az ő halálára keresztelkedtek meg (vö. Róm 6, 3). Alámerülnek Jézus életébe, hogy titokzatos Testének tagjaivá legyenek, és mint ilyenek, vele szenvedjenek, vele együtt meghaljanak, hogy azután vele együtt fel is támadjanak az örök életre. Ennek az életnek a teljessége csak a dicsőség napján jön el számunkra. Azonban már most – noha még testben élünk – részesedünk benne, amennyiben hiszünk. Hisszük, hogy Krisztus meghalt értünk, és feltámadásával életet ad nekünk. A hit úgy egyesít vele, mint a tagokat a Fővel, és bekapcsol minket az isteni életáramba. Így lesz a megfeszített Jézusba vetett hitünk élő hit, amely szerető önátadással párosul, illetve belépés az igazi életbe, amely az eljövendő dicsőség kezdete. Ezért csak a kereszt lehet egyetlen jogcímünk a dicsekvésre: Én nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak (Gal 6, 14).
Aki Krisztus mellett döntött, az meghalt a világnak, a világ is meghalt az ő számára. Az ilyen ember az Úr sebhelyeit viseli testén (vö. Gal 6, 17), gyönge és megvetett az emberek előtt, de éppen úgy erős is, mert a gyöngeségben nyilvánul meg az Isten ereje (vö. 2 Kor 12, 9). Jézus tanítványa ennek tudatában nemcsak a ráhelyezett keresztet veszi vállára, hanem önmagát is keresztre feszíti: Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt (Gal 5, 24). Könyörtelen harcot vívnak saját természetük ellen, hogy elhaljon bennük a bűn, és helyet adjon a Szentlélek életének. Ez a küzdelem nagy lelkierőt kíván. A kereszt azonban nem a végső cél, hiszen azért emelik magasra, hogy az ég felé mutattasson. Ez nemcsak jel, hanem Krisztus erős fegyvere; ez az a pásztorbot, amellyel az istenfélő Dávid kivonul az Istentől nem félő Góliát ellen; ez az a bot, amellyel Isten zörget a mennynek ajtaján, és feltárja azt. Akkor majd mennyei fény árad ránk és körülölel mindenkit, aki követi a megfeszített Jézust.
Könyörgés
Atyáink Istene, te Szent Teréz Benedikta vértanúdnak megadtad, hogy keresztre feszített Fiadat megismerje és egészen a halálig kövesse. Közbenjárására add, hogy Krisztust minden ember elismerje Üdvözítőjének, és általa eljusson örök színelátásodra. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
