KETY SZENT JÁNOS

áldozópap

született: Malec, 1390.

elhunyt: Krakkó, 1473. december 24.

Oswiecimtől (Auschwitztól) mintegy 18 kilométernyire délre  Kety (Kenty) kis városa mellett Malecben született. Születése után beköltöztek Ketybe, ahol apja polgármester lett. 1413-ban iratkozott be a Krakkói Egyetem szabad művészetek fakultására. 1418-ban magiszter artium lett és elhatározta, hogy továbbtanul a filozófiai fakultáson, melyet megélhetési gondok miatt nem tudott befejezni, ezért tudományos művek kéziratainak másolásával kezdett foglalkozni.Később Miechowban a Szentsír kanonokrend kolostori iskolájában igazgató, de lelkipásztori tevékenységet is folytatott. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor és hol szentelték pappá, de valószínű, hogy még 1421 előtt.1429-től a Krakkói Egyetem filozófiai fakultásán tartott előadásokat. Ekkor kezdte meg a teológia egyetemi szintű tanulását, talán azért, hogy mélyebben megérthesse a filozófiában fölmerülő vallási kérdéseket. Az egyetem hamarosan fontos tisztségekkel bízta meg: a filozófiai fakultás dékánja, majd a Nagyobb Kollégium, a Kollegium Maius igazgatója lett. 1439-ben kanonoki kinevezést kapott a püspökétől, végül olkuszi prépost lett. Rövidesen azonban lemondott minden tisztségéről, hogy egészen a tudománynak szentelhesse magát. Jóllehet már professzor volt, folytatni akarta teológiai tanulmányait, és mesterének választotta Hessei Benedeket, aki híres filozófus, jogász és teológus volt egy személyben. Az ő irányítása mellett tanult, és végre 1443-ban teológiai magiszter, illetve doktor lett. Abban a korban rendkívüli volt ilyen idős fejjel tanulni, de János nem szégyellte. Ezután még három évtizedig volt professzora az egyetemnek.Tisztelete a halála után azonnal megkezdődött, s Krakkóban és Dél- Lengyelországban terjedt. A krakkói Szent Anna-templom szószéke alá temették. A széles körű és eleven tisztelet ellenére csak a 17. század első felében kezdték meg boldoggá avatását, és a háborús viszonyok miatt csak 1680-ban avatták boldoggá.  A szentté avatás még tovább húzódott, mert fölmerült a gyanú, hogy nem tartozott-e ahhoz az irányzathoz, amelynek tagjai a zsinatot a pápa fölé helyezték. Mikor ez a gyanú eloszlott, XIII. Kelemen pápa 1767. július 16-án szentté avatta.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájában

OlvasmányXIII. Kelemen pápa leveleiből

Kęty Szent János minden bizonnyal ama kevés emberek sorába tartozott, akik jeleskedtek a tanításban és kiemelkedtek az életszentségben, akik cselekedtek is, és tanítottak is, és ezenfelül még meg is védelmezték az ellenfelektől támadott igaz hitet. Mindenki elismeri, aki csak tudja róla, hogy a krakkói egyetemen a legtisztább forrásból merített tudományt adta tovább, amikor ugyanazon időben más, közel fekvő tájakon eretnekségek és szakadások harapóztak el. Az erkölcsök megszenteléséről szóló tanítást, amelyet a szószéken beszédeiben igyekezett a nép számára kifejteni, meg is erősítette alázatosságával, tisztaságával, irgalmasságával, teste sanyargatásával, meg a feddhetetlen pap és serény munkás egyéb erényeivel.

Így azután nemcsak ennek az egyetemi tanári karnak szerzett páratlan tiszteletet és dicsőséget, hanem csodálatosan gyümölcsöző példát adott mindazoknak is, akik hasonló szolgálatban dolgoznak: serényen törekedjenek arra, hogy tanári hivatásukat tökéletesen töltsék be, s fáradozzanak minden igyekvésükkel és erejükkel azon, hogy a szentek tudományát minden többi tantárggyal együtt az egy Isten dicséretére és dicsőségére tanítsák.

Vallásos tisztelettel kezelte mindazt, ami Istenre vonatkozik. Ehhez járult alázatossága. Nem sokra tartotta magát, sose emelte magát mások fölé, habár tudásával könnyedén előzött meg mindenkit, sőt még azt is kívánta, hogy mindenki megvesse és lenézze; – még inkább távol állt tőle, hogy méltatlankodva viselte volna, mikor ócsárolták vagy gúnyolták.

Valami egészen ritka és gyermeki egyszerűség társult alázatosságához. Nem volt ezért se tetteiben, se szavaiban semmi ravaszság, semmi színlelés. Ami a szíve mélyén volt, azt mondta a nyelve is. Ha azt gyanította, hogy szavai nyomán – pedig csak igazat mondott – másokban talán sértődöttség támadt, akkor mielőtt az oltár elé lépett volna, letérdelve alázatosan bocsánatot kért vétségéért, mely nem is annyira az övé, mint inkább amazé volt. Naponta pedig, miután munkáját elvégezte, a líceumból tüstént egyenesen a templomba sietett, és ott az Eukarisztiában rejtőző Krisztus előtt hosszasan imádkozott és elmélkedett. Csak egyedül Isten volt szívében és ajkán.

Könyörgés

Mindenható Istenünk, add nekünk, hogy Kęty Szent János áldozópap példájára előrehaladjunk a szentek tudományában, mindenkivel szemben irgalmasságot gyakoroljunk, és magunk is bocsánatot nyerjünk tőled. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.