Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Augusztus 1. LIGUORI SZENT ALFONZ

LIGUORI SZENT ALFONZ

püspök, egyháztanító

született: Marianella, (Nápolyi királyság) 1696. szeptember 27.

elhunyt: Pagani, 1787. augusztus 1.

 

 

Nápolyi nemes család nyolc gyermeke közül a legidősebb. 17 éves korában mindkét jogból doktorált, két év gyakorlat után önálló ügyvéd lett. 27 évesen, amikor elvesztett egy fontos pert, magába szállt és a papi hivatást választotta. Tanulmányai befejeztével szülőföldjén százszámra térített meg megrögzött bűnösöket. Az evangéliumot - a barokk túldíszített nyelvével szemben - egyszerű szavakkal hirdette, a bűnösöket a túlzott szigorúság (janzenizmus) helyett szeretettel és reményt keltve megtérésre buzdította. Scala hegyvidéki városkában közelről látta a pásztorok és bányászok lelki elhagyatottságát, s népmissziók tartására hivatott papi közösséget (redemptoristák) alapított. Első társai kettő kivételével ugyan elhagyták, de az újabbak mellette maradtak, s miután Hofbauer Szent Kelemen kongregációjához, az „Üdvözítőről nevezett papi társaság”-hoz csatlakozott, közössége elterjedt Itálián túl is. A 18. század nagy erkölcstani vitájában (probabilizmus) a józan középút keresésével a legnagyobb moralisták közé emelkedett. Tiltakozása ellenére 66 é. korában XIIIKelemen kinevezte Sant'Agata dei Goti püspökévé. Megváltoztatta egyházmegyéjének lelki arculatát: missziót tartott minden plébánián, segítette a társadalom elesettjeit. Amikor ismételt kérésére VI. Pius 1775-ben fölmentette püspöki tisztéből, mint általános főnök visszatért szerzetébe. Utolsó 17 évében nyaka úgy meggörbült, hogy fejét nem tudt fölemelni, humora azonban nem hagyta el haláláig. XVIGergely 1839-ben a szentek, IX. Pius 1871-ben az egyháztanítók sorába iktatta. Attribútumai: kereszt, könyv, monstrancia, rózsafüzér. A keresztény erkölcs és a katonák védőszentje.

Elmélkedési módszere Alkantarai Szent Péterére épül:

1. Isten jelenlétébe helyezkedem és élő hittel imádom őt.

2. Lelkiismeretvizsgálatot végzek, bánom bűneimet, mélyen megalázkodom Isten előtt és megvallom, hogy nem vagyok méltó arra, hogy beszélgethessek vele.

3. Beismerem, hogy magamtól képtelen vagyok elmélkedni, azért teljes bizalommal kérem a Szentlélek Úristen kegyelmét.

4. Megfontoltan és nyugodtan elolvasom az elmélkedés tárgyának választott lelki olvasmányt.

5. A hit fényében élénken elképzelem az elmélkedési anyagot (ha tanítás: mintha maga Isten, Jézus v. az Egyház mondaná azt nekem; ha történet: mintha az én jelenlétemben menne végbe).

6. Megfontolom a különféle körülményeket: Ki tette, mondta azt? Mit mondott? Hogyan? Kiért? Miért? Mi itt a teendőm? Mit tettem eddig? Mit tegyek a jövőben? És miért ezt?

7. Az elmélkedés legfontosabb része a jó elhatározás, melynek konkrétnak, alázatosnak, Istenben bizakodónak és erősnek kell lennie.

8. Alázatos imádságban kérem Isten kegyelmét, hogy megjavuljak, a megismert igazságot megszívleljem és szerinte éljek.

9. Jó feltételeimet egyesítem az Úr Jézus, a Boldogságos Szűz és a szentek érdemeivel és ezekre való hivatkozással kérem Istentől a jóban való kitartás kegyelmét.

10. Megköszönöm Istennek a kapott kegyelmeket, megújítom föltételeimet és kérem az Isten szolgálatában való hűséget.

11. Elmélkedés végén: a, Kiválasztok magamnak egyet az épületes gondolatok közül, hogy napközben többször is visszagondoljak rá. b, Rövid vizsgálatot tartok arról, hogyan végeztem az elmélkedést. Ha jól: megköszönöm Istennek, ha rosszul: keresem a hiba okát. Megbánom szórakozottságomat és megígérem, hogy a jövőben az ő kegyelmével jobban összeszedem magam. Ha minden jóakaratom mellett sem tudtam jól elmélkedni: nem veszítem el a kedvemet, nem engedek a szomorúságnak, hanem annál nagyobb bizalommal kérem Isten segítségét a továbbiakhoz.

 

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Liguori Szent Alfonz Mária püspök műveiből

Az életszentség és a lelki tökéletesség abban áll, hogy szeretjük Istenünket, Jézus Krisztust, legfőbb Jótevőnket és Megváltónkat. A szeretet foglalja csokorba, és őrzi meg mindazt az erényt, ami az embert igazán értékessé teszi.

Nemde Isten az, akit teljes szívünkből szeretnünk kell? Ő maga öröktől fogva szeretett minket, így szól hozzánk: „Ne feledd, ember: én előbb szerettelek téged. Még meg sem születtél, még a világ sem létezett, és én már szerettelek. Öröktől fogva vagyok, és öröktől fogva szeretlek.”

Isten jól tudta, hogy ajándékozó jóságával megnyeri az emberi szívet, ezért adományaival akarta felkelteni az emberben a viszontszeretetet. Mintha csak azt mondaná: „Azzal akarom az embereket viszontszeretetre indítani, ami rabságba ejti őket: a szeretet kötelékével!” Ezt akarja megvalósítani mindazzal az ajándékával, amelyet az embernek adott. Lelket adott neki, hogy hozzá hasonlóan emlékezni, gondolkodni és akarni tudjon. Testet is adott, hogy érezni is tudjon. Az emberért teremtette az eget, a földet és a föld minden gazdagságát. Az ember iránti szeretetből úgy rendelkezett, hogy minden teremtmény az embert szolgálja, az ember pedig szeresse őt ezért a sok adományért.

De nemcsak azokat a csodaszép teremtményeit akarta nekünk adni, hanem – hogy biztosítsa magának szeretetünket – annyira szeretett minket, hogy önmagát is teljesen nekünk adta. Túláradó szeretetében az örök Atya nekünk adta egyszülött Fiát. Amikor azt látta, hogy mindnyájan halottak vagyunk a bűn miatt, és hiányzik lelkünkből a kegyelem, íme, mit tett? Igen nagy, sőt az Apostol szavai szerint végtelen szeretetében elküldte nekünk szeretett Fiát, hogy ő nyújtson helyettünk elégtételt, és így visszavezessen minket a bűn nélküli életre.

Fiát adta értünk, akinek azért nem kegyelmezett, hogy ezzel nekünk kegyelmezzen. Vele együtt nekünk ajándékozta minden kincsét: kegyelmét, szeretetét és az örök boldogságot, hiszen mindez csekélység Fiához képest. Az Apostol is mondja: Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm 8, 32)

 

Könyörgés

Istenünk, te Egyházadban mindig új példaképeket állítasz elénk, akik megmutatják nekünk az erényes élet útját. Segíts testvéreink szolgálatában úgy követnünk Liguori Szent Alfonz püspököt, hogy egykor vele együtt a mennyei jutalomban is részesedjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva