Límai Szent Róza szerzetesnő

született: Lima, Peru, 1586. ápr. 20/30.
elhunyt: Lima, 1617. aug. 24.)


Családi nevén Isabel de Flores, Gaspar de Flores Puerto Rico-i konkvisztádor leánya, aki 1548-ban érkezett Peruba. Születésekor a család egyik indián szolgálója rendkívüli szépsége láttán rózsához hasonlította, e név rajta is maradt, és 1597-ben (Szent) Turibius püspök is e névre bérmálta. Már gyermekkorában jámbor és aszketikus életet élt, s szülei házából korán kiköltözött a kertbe egy saját kezűleg épített kunyhóba. Családja hozzá akarta adni egy jó házból való ifjúhoz, mire hajának levágásával tiltakozott és a kezeit oltatlan mésszel csúfította el. 1606. augusztus 10-én belépett a domonkos harmadrendbe. Sziénai Szent Katalint tekintette lelki mesternőjének, példájára egész életében vezekelt: a derekán súlyos lakattal lezárt láncot viselt; töviskoronát és ciliciumot hordott; ostorozta magát; az ágya kemény deszkából készült. Olykor 12 órát is imádkozott naponta, életformája lett az Úr Krisztus jelenlétében való élet és a vele való szüntelen társalgás. Lelki gyakorlatait kézimunkával (fonás, szövés, hímzés, kertészkedés) váltogatta, bevételeivel szüleit támogatta. Granadai Lajos és Keresztes Szent János írásait olvasta. Megalapította Dél-Amerika első szemlélődő kolostorát. Sokat betegeskedett, és kis házában maga is ápolt betegeket és haldoklókat. Ebből nőtt ki a rendszeres szegénygondozás Peruban. Különleges szeretettel kísérte Solanói Szent Ferenc munkáját a perui indiánok között, aki 1596-ban kezdte misszióját. Élete utolsó három évét egyik barátnőjének, Don Gonzalo de la Maza (a perui alkirály pénzügyeinek intézője) feleségének házában töltötte. A szigorú vezeklés, a másokért való szünet nélküli fáradozás korán ágynak döntötte. Halála hírére, melynek napját előre megmondta, akkora tömeg gyűlt össze, hogy néhány napig nem tudták eltemetni, végül a Szent Domonkos-templom melletti kolostorban helyezték nyugalomra. Később átvitték a templom főoltárához, majd a Sziénai Szent Katalin-kápolnába. Írásaiból csak néhány töredék maradt fenn, ezekből is kitűnik, hogy igen sokat szenvedett az Egyházért. IX. Kelemen pápa 1668-ban boldoggá, X. Kelemen 1671-ben szentté avatta. 1669-ben Lima, 1670-ben egész Dél-Amerika és a Fülöp-szigetek. patrónája lett.

Olvasmány Limai Szent Róza szűz írásaiból
Megváltó Urunk felemelte szavát, és felülmúlhatatlan fölséggel mondta: „Tudja meg mindenki, hogy csak a gyötrelem után következik a kegyelem; értse meg mindenki, hogy a csapások terhe nélkül nem lehet eljutni a kegyelem csúcsára; tudja meg mindenki, hogy a karizmák mértéke csak az elviselt szenvedések arányában gyarapszik. Vigyázzanak az emberek, nehogy tévedésbe essenek, és nehogy elbukjanak! Ez az egyedül igazi paradicsomi lépcső, és kereszt nélkül nincs út, amelyen a mennybe feljuthatnának.”
E szavak hallása után nagy vágy fogott el, hogy kimenjek a főtérre, és nyilvánosan, hangos szóval hirdessem ott minden korú, minden nemű és minden állapotú embernek: „Halljátok, ti, népek, halljátok, ti, nemzetek! Krisztus parancsára, az ő szájából vett szavakkal élve, figyelmeztetlek benneteket: Kegyelmet másként nem szerezhetünk, csak úgy, ha megpróbáltatásokat szenvedünk. Szenvedést szenvedésre kell ugyanis halmoznunk, hogy lelkünk bensejében részesedjünk az isteni természetben, hogy eljussunk Isten gyermekeinek dicsőségére és lelkünk tökéletes boldogságára.”
Ugyanez a gyötrő nyugtalanság indított arra, hogy hirdessem az isteni kegyelem szépségét; s ez oly szorongásokkal sarkallt, hogy akaratom ellenére is beleizzadtam, és levegő után kapkodtam. Akkor úgy gondoltam, hogy lelkem már nem maradhat tovább testem börtönében, hanem széttörve annak minden bilincsét, felszabadulva és egészen egyedül, még nagyobb lendülettel bejárja majd az egész világot, hogy hirdesse: „Bárcsak megismernék a halandó emberek, milyen nagy valami az isteni kegyelem; milyen szép, milyen nemes, milyen értékes; mennyi gazdagságot rejteget magában, mennyi kincset, mennyi ujjongó örömet! Akkor aztán egész biztosan minden igyekezetükkel és gondjukkal arra törekednének, hogy szenvedéseket és gyötrelmeket vállaljanak magukra. A föld minden lakója arra törekednék, hogy jó sors helyett kellemetlenségeket, betegségeket és gyötrelmeket keressen, csak azért, hogy a kegyelem felbecsülhetetlen kincsét megszerezze magának. Ilyen a szenvedés ára és legfőbb haszna. Senki sem panaszkodnék keresztje miatt, sem az esetleges szenvedések miatt, ha megismerné azt a mérleget, amelyen lemérik, hogy ki mit kapjon.”

Könyörgés
Istenünk, te Limai Szent Róza lelkében lángra gyújtottad szeretetedet, és arra indítottad, hogy elhagyva a világot kemény vezeklésben egyedül neked éljen. Közbenjárására add, hogy a földön az igaz élet útját járjuk, a mennyben pedig eljussunk hozzád, minden boldogságunk forrásához. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva