született: Alencon, Franciaország, 1873. január 2.
elhunyt: Lisieux, Franciaország, 1897. szeptember 30.
A „Kis” jelző részben az Avilai Szent Teréztől való megkülönböztetés végett került a nevébe, részben a Kisded Jézussal való bensőséges kapcsolata miatt. Martin Louis és Querin Zélie legkisebb, 9. gyermeke volt. Három éves volt, amikor meghalt édesanyja (1877. VIII. 8.), ezután félénk és rendkívül érzékeny lett. Nővére, Pauline nevelte. 1877-ben átköltöztek Lisieux-be. 1881-1886. között fél-bentlakó a bencés nővéreknél. 1882. október 2-án nővére Pauline belépett a lisieux-i Kármelba. Teréz 1883. március 25-én súlyosan megbetegedett. Május V. 13-án a Szent Szűz mosolya gyógyította meg. 1884. május 8-án áldozott először, június 14-én bérmálkozott. 1885. május 21-től aggályosság kínozta másfél éven át. 1886. február 25-én volt megtérésének napja. Fölébredt benne a vágy, hogy a bűnösök megtéréséért éljen. 1887. március 19-én Mária nővére is megkezdte újoncévét a lisieux-i Kármelben, pünkösdkor atyja beleegyezett kolostorba lépésébe. Fáradhatatlanul imádkozott „első bűnöse”, a halálra ítélt Tranzeni megtéréséért, aki kivégzése előtt megcsókolta a feszületet. Miután nagybátyja is beleegyezett kolostorba lépésébe, a lisieux-i kolostor elöljárói zárkóztak el előle. Atyjával fölkereste Bayeux püspökét, aki azonban nem avatkozott az ügybe. 1887. szeptember 4-én atyjával és Celina nővérével Rómába zarándokolt. XIII. Leó pápától november 20-án kért belépési engedélyt, de a pápa kitérő választ adott. December 28-án végre megérkezett az engedély, de a perjelnő csak 1888. április 9-én fogadta be. 1889. január 10-én öltözött be, szeptember 8-án tett fogadalmat. 1893. februártól rábízták az újoncok nevelését. 1895. januárjában Ágnes anya (nővére Pauline) kívánságára elkezdte írni lelki életrajzát. Pünkösdkor fölajánlotta magát az irgalmas Szeretetnek. 1896. január 20-án adta át Ágnes anyának önéletrajza első 8 fejezetét. Nagypéntek éjszaka vért hányt, majd súlyos lelki sötétség töltötte el, mely haláláig tartott. A hit legkeservesebb próbáját kellett kiállnia, de készségesen ült le a bűnösök asztalához, s szenvedését fölajánlotta a hitetlenekért. 1896.május 10-én álmában megjelent a Jézusról nevezett Anna nővér, vigasztalta, és biztosította, hogy Isten nem kíván tőle többet, és nagyon meg van vele elégedve. 1897. áprilisától állapota rohamosan romlott; ettől kezdve minden szavát lejegyezték. Május 3.-tól Gonsaga anya kérésére összefoglalta szerzetesi életét. Július 30-án megkapta a betegek kenetét, augusztus 19-én utoljára áldozott. Szeptember 29-én elvégezte utolsó gyónását. Megvallotta, hogy „ez puszta halálküzdelem minden vigasztalás nélkül”, de „nem bánom, hogy átadtam magam a Szeretetnek”. A szeretet eksztázisában halt meg, „Istenem, szeretlek” sóhajjal ajkánszeptember 30-án. XI. Pius pápa 1923-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatta. 1927-től a világmisszió egyik védőszentje. 1944-től Jeanne d'Arc mellett Franciaország védőszentje. II. János Pál pápa 1997-ben egyházdoktorrá avatta.
Olvasmány a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűz Önéletrajzából
Amikor a vértanúság vágya nagyon elfogott, Szent Pál leveleit vettem kezembe, hogy végre válaszra találjak. Éppen A korintusiakhoz írt első levél tizenkettedik és tizenharmadik fejezetét pillantottam meg. Az előbbiben azt olvastam: nem lehet mindenki egyszerre apostol, próféta és tanító, és hogy az Egyház különböző tagokból áll, és a szem nem lehet egyszersmind kéz is. Noha világosan érthető válasz volt ez számomra, de mégsem olyan, ami csillapította volna vágyamat, és nem hozott békét a lelkemnek.
Tovább olvastam, és nem csüggedtem; és e felemelő eligazításra találtam: Törekedjetek az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek (1 Kor 12, 31). Az Apostol tényleg megmutatja, hogy szeretet nélkül ezek az értékesebb adományok semmit sem érnek, és hogy a szeretet a magasztos út, amely biztosan Istenhez vezet. Végre megnyugodott a lelkem.
Amikor az Egyház misztikus testét vizsgálgattam, ahogy Szent Pál leírta, én egyik tagjában sem ismertem rá magamra, vagy inkább mindegyik tagban magamat szerettem volna látni. A szeretet adott új fordulatot a hivatásomnak. Ekkor megértettem, hogy az Egyház valóban különböző tagokból álló test, de akkor ebből a testből sem hiányozhat egy fontos és nagyon nemes tag. Ekkor értettem meg, hogy az Egyháznak szíve is van, s ez a szív szeretettől lángol. Megértettem, hogy egyedül ez a szeretet serkenti cselekvésre az Egyház tagjait, de ha kihalna benne ez a szeretet, akkor az apostolok sem hirdetnék azután már tovább az evangéliumot, a vértanúk sem ontanák már tovább a vérüket. Teljesen beláttam és megértettem, hogy a szeretet magában foglal minden hivatást; hogy a szeretet minden, és hogy a szeretet összekapcsol minden kort és helyet, egyszóval: hogy a szeretet örök.
Ekkor megittasult lelkem nagy örömében felkiáltottam: Ó, Jézusom, Szerelmem, végre megtaláltam hivatásomat; az én hivatásom: a szeretet. Én ugyanígy megtaláltam helyemet is az Egyházban, és ezt a helyet te adtad nekem, Istenem. Az Egyháznak, az én anyámnak a szívében én a szeretet leszek; így minden leszek, és így megvalósul a lelkem vágya.
Könyörögés
Istenünk, te megnyitod országodat az alázatosak és a kicsinyek előtt. Tégy minket a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz útjának bátor követőivé, hogy közbenjárására megnyíljék számunkra örök dicsőséged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.