MONFORTI GRIGNION SZENT LAJOS rendalapító

született: Montfort-la-Cane, Franciaország, 1673. január 31.

elhunyt: St-Laurent-sur-Sevre, Franciaország, 1716. április 28.



Egy 18 gyermekes kisnemesi család második gyermeke. 1686-tól a rennes-i jezsuitáknál tanul, 1695 tavaszán a párizsi St. Sulpice-szeminárium hallgatója. 1700-ban szentelték pappá.1701-ben Poitiers-ban kórházlelkész, 1703-ban megalapította a Bölcsesség Leányai betegápoló nővér kongregációt. 1704-benPárizsban megismerte a Szentlélek Kongregációt, melynek mintájára 1713-ban megalapította a Mária Társaságát. 1715-ben ingyenes népiskolákat alapított La Rochelle-ben. 1888-ban boldoggá, 1947-ben szentté avatták.



Olvasmány Montforti Grignion Szent Lajos Mária áldozópap A Boldogságos Szűz Mária iránti igazi tisztelet című művéből

A mi tökéletességünk lényege abban áll, hogy Jézushoz hasonuljunk, vele egyesüljünk, és neki szenteljük magunkat. Ezért lelki életünkben kétségkívül az a legfontosabb, ami a legtökéletesebben hasonlóvá tesz Jézus Krisztushoz, neki ad át és neki szentel bennünket. Mivel pedig minden teremtmény között leginkább Mária hasonló Fiához, ezért a lelki élet gyakorlatai között a legszentebb Szűzanya iránti áhítat az, amely a lelket leginkább megszenteli és hasonlóvá teszi a mi Urunkhoz. Minél inkább szenteli magát egy lélek Máriának, annál jobban szenteli magát Jézus Krisztusnak.

A Jézus Krisztusnak való tökéletes odaadás nem más, mint önmagunk végső és teljes átadása a Szent Szűznek. Ez a lelkiség, amelyet tanítok.

Ez a lelkiségi forma lényegében nem más, mint a keresztségi ígéretek és fogadalmak tökéletes megújítása. Ebben ugyanis a keresztény hívő magát egészen a Boldogságos Szűznek adja át, hogy Mária által egészen Krisztusé legyen.

Ebből következik, hogy valaki egyszerre szentelheti magát a Szent Szűznek és Jézus Krisztusnak; Szűz Máriának azért, mert ez a legalkalmasabb út, amelyet Jézus maga is választott, hogy velünk legyen, és minket magával egyesítsen. Ugyanakkor a lélek magát az Úr Jézusnak szenteli, mert ő a mi végső célunk, neki köszönhetünk mindent, amik vagyunk, mert ő a mi Megváltónk és Istenünk.

Ezenfelül meg kell gondolnunk, hogy minden ember, midőn megkeresztelkedik – saját szavával vagy keresztszülei által –, ünnepélyesen ellene mond a sátánnak, az ő kísértéseinek és cselekedeteinek, s Jézus Krisztust választja Mesterének és legfőbb Urának, akinek úgy engedelmeskedik, mint a jó szolga, szeretetből. Ez valósul meg igazán ebben a lelkiségben: A keresztény ellene mond az ördögnek, a bűnnek, valamint önmagának, és magát egészen átadja Jézus Krisztusnak, Mária keze által.

A keresztségben – legalábbis kifejezetten – nem adjuk át magunkat Mária keze által Jézus Krisztusnak, sem jó cselekedeteink érdemét nem adjuk oda az Úrnak. A keresztség után a keresztény ember átadhatja érdemét másoknak, vagy megtarthatja magának. Ebben a lelkiségben azonban a keresztény kifejezetten Mária keze által adja át magát az Úrnak, és teljesen neki szenteli tevékenységét.



Könyörgés

Istenünk, te Montforti Grignion Szent Lajos Mária áldozópap lépteit a Boldogságos Szűz oltalma alatt az üdvösségnek és Krisztus szeretetének útjára vezetted. Add, hogy az ő példája nyomán és szereteted szent titkairól elmélkedve Egyházad fáradhatatlan építői legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva