Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Június 22. MORUS SZENT TAMÁS ÉS FISHER SZENT JÁNOS

MORUS SZENT TAMÁS 

vértanú

született: London, Anglia, 1478. február 7.

elhunyt: London, 1535. július 6.

 

 

Apja, aki Londonban volt bíró, igen korán kezdte taníttatni. 1491-ben apród az egyik érsek udvarában, majd az oxfordi egyetemen tanult. Apja két év múlva visszahívta Londonba, ahol befejezte tanulmányait. Megtanult görögül és latinul, megismerte az egyházatyákat és a humanista reformtörekvéseket. Szoros barátság fűzte Rotterdami Erasmushoz. 1501-től ügyvéd, 1504-ben politikai pályára lépett, tagja lett a parlamentnek. Angol és latin költeményeket írt, számos dala népdallá lett, előadásokat tartott Szent Ágoston Civitas Dei című művéről. Sikerei ellenére a karthauzi szerzetességet és a papságot is fontolgatta, de mivel nem érzett egyértelmű hivatást, 1505-ban megházasodott. Jane Colttal kötött boldog, de rövid házasságából (felesége 1511-ben meghalt) három lány és egy fiú született. Vallásosan nevelte őket, valamennyiüket taníttatta, otthonukban a kor jelentős személyiségei, Rotterdami Erasmus, a festő Hans Holbein, Fisher Szent János rochesteri püspök is megfordultak. 1511-ben újra megházasodott. Egyre több fontos jogászi, poliltikai és diplomáciai megbízatást kapott, egy franciaországi diplomáciai küldetése döntően hozzájárult a cambriai béke létrejöttéhez, mely véget vetett I. Ferenc francia király és V. Károly császár viszálykodásának. VIII. Henrik angol király aki 1522-ben beleszeretett Boleyn Anna udvarhölgybe, 1529-ben kinevezte kancellárjává, azzal a titkos szándékkal, hogy diplomáciai tapasztalatával segítse Aragóniai Katalinnal fennálló házassága érvénytelenítését. A király 1531-ben az „angol egyház oltalmazójának és fejének” ismertette el magát a papsággal, de még megengedve a kiegészítést: „amennyire Krisztus törvénye megengedi”. Morus Tamás az egyre tarthatatlanabb helyzet miatt 1532. május 16-án lemondott kancellári hivataláról, s visszavonulva csak irodalmi munkáinak élt. Novemberben meghívták Boleyn Anna koronázására, de nem ment el, amivel végleg magára vonta a király haragját. Miután VII. Kelemen pápa érvénytelennek nyilvánította Henrik második házasságát és kiközösítette őt, a király 1534-ben a parlamenttel az anglikán egyház fejévé nyilváníttatta magát (szupremácia), amire alattvalóinak esküt kellett tenniük. Morus ennek letételét megtagadta, mire bezárták a londoni Towerba. A fogságban Margit leányának írt levelei legfontosabb lelki írásai közé tartoznak. Amikor Fisher János bíboros lefejezése után kilenc nappal, 1535. július 1-én bíróság elé állították, nyíltan kimondta, hogy világi uralkodó nem igényelhet magának vallási jogokat, ezért július 6-án  kivégezték. 1886-ban boldoggá, halálának 400. évfordulóján, 1935-ben szentté avatták.

 

 

FISHER SZENT JÁNOS 

püspök, vértanú

született: Beverly, Yorkshire, 1479 körül

elhunyt: London, 1535. június 22.

 

 

Tizennégy éves volt, amikor Cambridge-be került, ahol előbb bakkalaureátust, majd doktori fokozatot szerzett teológiából. Huszonöt éves korában pappá szentelték. Nemcsak lelkipásztor volt, hanem tudós és humanista. Hamarosan protektorrá, később az egyetem kancellárjává nevezték ki. Amikor a király édesanyja őt választotta gyóntatójává, és minden ügyben tanácsát kérte, rávette, hogy alapítson két teológiai tanszéket, egyet Cambridge-ben, egyet Oxfordban.1504-ben, harmincöt évesen, Rochester püspökévé nevezték ki, ahol továbbra is igénytelenül és szerényen élt, járta a betegeket és a szegényeket, gyakran személyesen adta fel a betegek szentségeit. Órákon át tartózkodott olyan nyomortanyákon, ahol szolgája sem tudott megmaradni. Személyes szokásai szigorúak voltak, mint egy szerzeteséi, így például naponta csak négy órát aludt. Egyetlen szenvedélye volt: a könyvek. Azzal a szándékkal, hogy könyvtárát egykor majd a cambridge-i egyetem örökli, olyan gyűjteményt hozott össze, amely hamarosan Európa legkiválóbb állományai közé tartozott.

Püspök korában is megtartotta a cambridge-i egyetem vezetését, ahol görög és héber tanszéket alapított, ő maga negyvennyolc éves korában még elkezdett görögül, majd ötvenegy évesen héberül tanulni. Rotterdami Erazmust meghívta professzornak Cambridge-be.

Az általános fanatizmus korában János püspök mindig megőrizte józanságát. Írt egy négykötetes könyvet Luther ellen, de nem hunyt szemet az Egyház körein belül uralkodó visszaélések fölött sem. Amikor VIII. Henrik király 1522-ben beleszeretett Boleyn Anna udvarhölgybe, és minden eszközt fölhasznált, hogy a spanyol Aragóniai Katalinnal fönnálló házasságát fölbontassa, azt gondolta, hogy támaszt talál a rochesteri püspökben, aki iránt többször kimutatta jóindulatát. Amikor pápai legátus érkezett Londonba, hogy kivizsgálja a felbontandó házasság ügyét, egy ideig úgy látszott, sikerül a király terve, de János kijelentette, hogy egy házasságot ,,sem isteni, sem emberi hatalom nem bonthat föl; ennek a meggyőződésének hangsúlyozására kész saját életét is föláldozni''. Ekkor valóságos hajtóvadászat kezdődött ellene, kétszer bebörtönözték, egyszer meg akarták mérgezni, egy másik alkalommal puskagolyó csapódott be könyvtárának ablakán. De mindezeknél fájdalmasabban érintette püspöktársainak tanácsa, akik kompromisszumot terjesztettek eléje. ,,A várat azok árulják el, akiknek védeniök kellene'' - jegyezte meg keserűen.Végül VIII. Henrik esküt követelt alattvalóitól, amely a Boleyn Annával kötött házasságát érvényesnek ismerte el, és a királyra ruházta a legfőbb egyházi hatalmat. Ekkor végképp eldőlt János püspök sorsa, börtönbe vetették, és ott tíz hónapon át senyvedett. A pápa eközben kinevezte bíborossá. Henrik király dühöngött: ,,Csak küldjön neki bíbor sapkát a pápa - kiabálta -, majd gondoskodom róla, hogy ne legyen feje, amelyre föltehesse!''

1535. június 22-én hajnali öt órakor fölébresztették Fisher bíborost. ,,Ma délelőtt ki fogják végezni'' - mondták neki, mire ő ezt mondta: ,,De még túlságosan korán van, hagyjon még, kérem, egy kicsit aludni.'' Aztán még két órán át oly mélyen aludt, mint egy gyermek.

A hosszú raboskodás annyira elgyengítette az idős férfit, hogy székben kellett a vesztőhelyre vinni. De amikor a vérpadon állt, hangja erősen zengett. Kijelentette, hogy a szent, katolikus Egyházért hal meg, és kérte az embereket, imádkozzanak érte, hogy a végsőkig állhatatos maradjon. Azután elimádkozta a Te Deumot és a zsoltárt: ,,Te benned bízom, Uram...'' Megbocsátott hóhérjának, és fejét a tőkére hajtotta.

Testét egy napig ott hagyták heverni, aztán valami gödörbe vetették. Fejét póznára tűzve a londoni hídra állították, és ott hagyták tizennégy napig. Azt mondják, olyan volt, mintha élne: orcái enyhén pirosak voltak, és arcvonásain a mélységes béke kifejezése ült. Két hét után nagy barátja, Morus Tamás feje került a helyére.

1935-ben avatta szentté XI. Pius pápa.

Rotterdami Erasmus mondta róla: ,,Nincs nála bölcsebb emberünk és szentebb püspökünk.''

Fisher János négykötetes munkát írt Luther ellen. Amikor azonban valaki gratulált neki ehhez, azt válaszolta: ,,Talán jobb lett volna, ha helyette inkább imádkozom.''

Hogy Fisher püspök az általános vallási fanatizmus korában mennyire világosan ítélt, mennyire jól látta és néven nevezte a katolikus Egyházban fennálló visszaéléseket is, mutatja egy idézet Luther- könyvéből: ,,Szeretném, ha a római pápák megreformálnák püspökeik erkölcseit, amennyiben a nagyravágyást, mohóságot és fényűző életet száműznék belőlük. Ez az egyetlen eszköz azoknak elhallgattatására, akik a pápát gyalázkodásokkal halmozzák el. Ha ezt halogatja, hamarosan Isten büntető ítéletétől kell tartanunk.''

 

Olvasmány Morus Szent Tamás leveléből, amelyet leányához, Margithoz írt a börtönből

Jól tudom, drága Margitom, hogy eddigi életem hitványsága miatt azt érdemelném Istentől, hogy teljesen magamra hagyjon. Mégsem szűnök meg továbbra is bizakodni az ő végtelen jóságában, hogy amint eddig, ezután is megadja szent kegyelmével azt a lelkierőt, hogy lélekben mindent megvessek, amit a földi javak, a gazdag bevételek, sőt saját életem is jelentenek számomra, és ne tegyem le lelkiismeretem tiltakozó parancsa ellenére az esküt. Az Úr jóságos befolyásával csak arra késztette a királyt, hogy ezideig csupán szabadságomtól fosszon meg. (De ezáltal is legalább egy dologban biztosan nagyobb jótéteményben részesített a király, tudniillik abban, hogy jelen helyzetemben, remélhetőleg nagyobb lelki előhaladást érek el, mint annak előtte a reám halmozott összes kitüntetésekkel és javadalmakkal.) Bízom most is az Úr jóságában: oly kegyesen fogja ezután is irányítani a király szívét, hogy vagy nem fog egy még súlyosabb próbatétel elé állítani engem, vagy ha ezt mégis megtenné, akkor majd ad számomra folyton olyan lelkierőt, amivel a legsúlyosabb megpróbáltatásokat is hősiesen és készségesen elviselem.

Így ez az Úr Jézus keserves kínszenvedésével egyesített türelmes szenvedésem – noha az Úr szenvedése természetesen érdeme tekintetében és módjában mérhetetlenül felülmúlja az én összes szenvedésemet – a tisztítóhelyen bizton enyhíteni fogja a megérdemelt büntetésemet, sőt Isten nagy irgalma folytán valamiképp még majd a mennyei dicsőségem növekedését is elősegíti.

Isten jóságában egy pillanatig sem akarok kételkedni, kedves Margitom, bármennyire gyengének és törékenynek érzem is magam. Ha pedig olyan rémületbe és lelki válságba jutnék, amelyben arra kellene gondolnom, hogy már nem bírom tovább, akkor majd Szent Péter apostolt idézem föl szívemben, aki egy viharos hullámban – éppen kicsiny hite miatt – kezdett már elmerülni, és majd én is azt teszem, amit ő tett akkor. Krisztushoz könyörgök majd: Uram, ments meg! (Mt 14, 31) Erős a reményem, hogy felém nyújtja majd kezét, magához emel, és nem engedi, hogy elvesszem.

Ha pedig megengedné azt, hogy Péter szomorú története rajtam is megismétlődjék, és fejvesztetten, megzavarodva mégis elbuknék, s a királynak hűséget esküdnék, és az Urat ezzel az esküvel megtagadnám (amitől mentsen meg engem az irgalmas Isten, és inkább azt engedje meg, hogy érjen bármi kár, mintsem e bukásomból származó bármi haszon), még akkor sem hagynék fel az örökös reménykedéssel, hogy majd csak rám tekint irgalmas szemével, amint Péterre is rátekintett bukása után, és engem is majd kiemel végső elesettségemből, hogy újra hitet tegyek az igazság mellett, és lelkiismeretem súlyos terhétől megkönnyebbüljek, és az elkövetett tagadásomért járó büntetésemet és megszégyenülésemet kitartóan elviseljem.

Végül is, kedves Margitom, az a legbiztosabb meggyőződésem, hogy Isten engem semmiképp sem fog cserbenhagyni, hacsak tudatosan nem vétek ellene. Teljes reménnyel és bizalommal egészen rábízom tehát magamat. Ha vétkeim miatt megengedi majd pusztulásomat, akkor is igazságossága dicsőül meg bennem. Mégis sziklaszilárd bizalommal remélem, hogy nagy irgalmú jósága megőrzi a lelkemet, és úgy intézi, hogy inkább az irgalmassága, mint az igazságossága dicsőül majd meg bennem.

Velem kapcsolatban tehát, kedves leányom, helyesen gondolkodjál; túlságosan ne izgasd magad miattam, bármi baj érjen is engem ezen a világon! Hiszen semmi sem történhet velünk, csak az Isten akarata. Amit pedig megenged vagy akar, bármennyire is rossznak látjuk azt, valójában mégis az a legjobb.

 

Könyörgés

Istenünk, te a vértanúk halálában mutattad meg Egyházadnak a hit legszebb példáját. Fisher Szent János és Morus Szent Tamás közbenjárására add, hogy hitünket ne csak szóval valljuk, hanem életünkkel is tanúsítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva