NAGYBÖJT
Latinul Quadragesima. Szent idő, Jézus Krisztus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezete hamvazószerdától húsvétvasárnapig. Napjainak száma (negyven) Jézus pusztai böjtjéhez igazodik (vö. Mt 4,1-11; Mk 1,12-13; Lk 4,1-13). Mivel vasárnap a keresztény ember nem böjtölhet, a nagyböjt hamvazószerda és az első nagyböjti vasárnap közti hétköznapokból, s a köv. 6 hét hétköznapjaiból áll (4 + 6x6 nap). A nagyböjt utolsó hete a nagyhét, három szent napja nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat.
Liturgikus színe a lila.
Szent Ireneusz szerint a 2. században egyesek nagypénteken, mások nagyszombaton is, vagy húsvét hajnala előtt 40 órán át böjtöltek. Tertullianus szerint a 3. század elején a keresztények addig böjtöltek, amíg „elvitetett tőlük a vőlegény” (Mt 9,15), azaz Krisztus sírban nyugvásának idejéig (nagypénteken és nagyszombaton). A 3. század közepén az alexandriaiak egy hétig böjtöltek húsvét előtt. Szent Atanáz 339-ben Rómából írta az alexandriaiaknak, hogy tartsák meg a 40 napos böjtöt. Ekkor a nagyböjt már általános volt. A 11. századig késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást később sem.
A nagyböjt ideje előkészület volt a katekumeneknak a keresztségre, a nyilvános bűnösöknek a nagycsütörtöki feloldozásra, s általában mindenkinek a húsvéti misztérium ünneplésére.
A 4-5. században nagyböjtben csak hétfőn, szerdán és pénteken, a 6. század végén már minden hétköznap volt szentmise, saját miseszövegekkel és oratio super populummal. Ez az áldozás után külön böjti könyörgés volt a népért; a Római Misekönyv 3. kiadása (2002) ad libitum visszahozta.
A II. vatikáni zsinat előtt hetvenedvasárnaptól, azóta hamvazószerdától nagyszombatig nincs alleluja, s elmarad a templomok virágokkal való díszítése.
Sajátosan nagyböjti szertartás a keresztúti ájtatosság.
Introitusuk (a mise kezdő éneke) alapján a nagyböjti vasárnapok neve: Invocabit, Reminiscere, Oculi, Laetare, Iudica; virágvasárnap a nagyhét kezdete.
A hatályos jog szerint nagyböjtben szigorú böjt van hamvazószerdán és nagypénteken, hústilalmi napok a péntekek.
A bizánci szertartásban: Jeruzsálemben a 4. század végén a húsvét előtti 8 hét volt a nagyböjt, mert szombaton és vasárnap nem böjtöltek, így a 40 böjtös hétköznap 8 hétre oszlott el. A húsvét előtti 8. vasárnap (a latin rítusban hatvanadvasárnap) volt az apokreósz, a húshagyó vasárnap, a 7. a türofagosz, a vajhagyó vasárnap. Régebben csak szombaton és vasárnap volt szentmise, a többi napon az előszenteltek liturgiáját végezték, mert a liturgia a mennyei diadal és az öröm ünnepe, a nagyböjt viszont a vezeklésé és a szomorúságé.
Magyarországon az Érdy-kódexben negyvenlőböjt. A nagyböjt középkori magyar nyelvhasználatban gyökerező neve a 20. század közepéig élt az idősebbek ajkán.
A nagyböjt az elcsendesülés ideje (szórakozás kerülése, lakodalmi tilalom stb.). Őseink nagyböjt péntekjein, főként nagypénteken az egész napot veszteglésben, azaz hallgatásban töltötték. Ókeresztény regula szerint a húsfélék mellett lacticinium, keleti szóhasználat szerint fehér eledel (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett a hívek asztalára. A böjti hagyomány- és szokásrend a 20. század nagy gazdasági és társadalmi változásai, világnézeti forrongásai közepette gyorsan pusztult, aszketikus-erkölcsi szándékaiban lassanként eltűnt. E folyamatot erősítették a folyton enyhülő egyházi rendelkezések is, melyekkel legkevésbé az öregek éltek. A nagyböjt szigorú megtartóztatásai a régiek számára a „jókedvű adakozás” (vö. 2Kor 9,7) egy lehetősége volt, abban a meggyőződésben, hogy amit az ember Istenért megvon magától, azt lelke százszorosan visszanyeri. A folytonos könnyítések ellenére is a magyar parasztság a 19. század végéig csupán halat és olyan eledeleket fogyasztott, melyeket (a szegediek szavával) csak a harmat nevelt, tehát növényféléket. A nagyböjti vezeklés kemény fajtája volt a negyvenelés (negyvenszer, azaz naponta csak egyszer étkezés naplemente után a nagyböjt egész ideje alatt). Erdélyben esküdtek is a böjtre: Esküszöm az élő Istenre... Szűz Máriára, Tizenkét apostolokra... és minden szent napokra és böjtökre, melyek úgy adják lelkem üdvösségét...
A nagyböjt hetei
A hamvazószerda és nagyböjt első vasárnapja közötti pár nap a húshagyóhét vagy csonkahét. A csütörtök csonkacsütörtök, Székelyföldön kövércsütörtök, zabálócsütörtök, torkoscsütörtök, tobzódócsütörtök, Kolozsvárott böjtfőcsütörtök, Székesfehérvárott torkoscsütörtök, Kethelyen kisfarsang. Ilyenkor még megették vagy a szegényeknek adták a farsangi ételmaradékot, hogy kárba ne vesszen.
Az 1. nagyböjti vasárnap (Invocabit, 'Hozzám kiált') csonkavasárnap, a Döbrentei-kódexben böjt elő vasárnap; evangéliuma Jézus megkísértése. Részben nagyböjt 1. vasárnapjához kötődött a téltemetés, mely szimbolikusan a bűnök legyőzésével (temetésével) újjászülető élet játéka volt.
2. vasárnap (Reminiscere, 'Emlékezzél') a Döbrentei-kódexben böjt másod vasárnap, Telegdi Miklósnál és Bujákon nevetlenvasárnap, Tápén guzsahét, guzsavasárnap, Szakmáron guzsolóhét, guzsolóvasárnap, Hangonyban vitérhét, vitérvasárnap, Győr vidékén torkoshét, torkosvasárnap. A vasárnapot követő hét az evangélium alapján (Urunk színeváltozása) világoshét.
3. vasárnap (Oculi, 'Szemeim'), a Döbrentei-kódexben böjt harmad vasárnap, Telegdi Miklósnál böjtközépvasárnap; 17. századi evangélium-magyarázatban szemek vasárnapja. A hétnek a középkori egyház latinságban hebdomada mediana, a napnak evangéliuma alapján coecus natus volt a neve (Mt 15,14: ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik).
4. vasárnap (Laetare, 'Örvendezz') ősi neve vigadozóvasárnap (1635) vagy rózsavasárnap (1635). Utóbbi elnevezést az magyarázza, hogy a pápa aranyrózsát szokott szentelni, melyet előkelő és jámbor világi személyiségeknek küld ajándékba.
5. vasárnap (Judica, 'Ítélj meg') a feketehét, feketevasárnap. Rá következik a feketehétfő. A Lányi-kódex szerint ez a sükethét, süketvasárnap, előtte süketpéntek. A kereszthét, keresztvasárnap (dominica de passione) nevek is ismertek. A liturgikus hagyomány szerint feketevasárnaptól a feltámadási szertartásig a templomi feszületeket, továbbá a főoltár képét violaszín lepellel eltakarják, az evangélium alapján: Jézus azonban eltűnt és kiment a templomból (Jn 8,59). A böjti lepel a középkorban egyúttal a szegények bibliája is volt, mert Jézus életét vagy kínszenvedésének állomásait festették rá. A mennyezetről, a triumphus gerendájáról csüngött le, és teljesen eltakarta a szentélyt, illetve a miséző papot a hívek szeme elől.
6. vasárnap (Palmarum, 'Pálmák'), virágvasárnap hete a virághét. Napjai a virágcsütörtök, virágszombat.
