Az utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, a húsvéti szent háromnap első napja, az olajszentelés az Oltáriszentség alapításának ünnepe.
Nagycsütörtök az idők folyamán többféle elnevezést kapott a latin szertartásban a 4. századtól:
Coena Domini ('az Úr vacsorája'),
Feria quinta in Coena Domini ('az Úr vacsorájának csütörtökje')
Natale Calicis ('a kehely születésnapja'), Dies Calicis ('a kehely napja').
A nap kiemelkedő volta szerint a bizánci szertartásban:
Hé hagia kai megalé pempté ('a szent és nagy csütörtök'), ebből a szláv és magyar nyelvben:nagycsütörtök.
A nap szent volta szerint a latin nyelvterületen a nemzeti nyelveken: szent csütörtök.
A lábmosás szertartás miatt: mandatum (az antifónáról: Mandatum novum do vobis...'Új parancsot adok').