NEPOMUKI SZENT JÁNOS
áldozópap
született: 1340-1350 között Pomuk, Dél-Csehország
elhunyt: Prága, 1393. május 16.
Német-cseh származású, szegény szülők gyermekeke. 1369-ben császári jegyző lett a prágai érseki kancellárián, 1380-ban szentelték pappá. Jogot tanult Prágában, majd a páduai egyetemen. Itt lett 1387-ben az egyházjog doktora. 1389-ben Johann von Jenstein prágai érsek kinevezte általános helynökévé. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette Jánost. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jóakaratú uralkodó volt, de egy ellene megkísérelt - sikertelen - mérgezési kísérlet után bizalmatlanná vált közvetlen környezetével is, így meg akarta tudni, miket szokott gyónni a felesége; mivel ezt János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Egy másik forrás szerint a Moldva olyannyira leapadt, hogy megtalálhassák. János holttestét az érsek a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyeztette el. Vértanúságának híre hamar elterjedt. Szenttéavatási eljárását már a XVI. században elindították, de csak 1729-ben fejezték be. Nem sokkal szenttéavatása után megtalálták a vatikáni levéltárban Jentzenstein János egy iratát - aki 1381 és 1396 között ült Prága érseki székében – megy panaszirat volt Vencel király ellen: felsorolja részben az Egyház jogait, részben az érsek birtokát és személyét illető túlkapásait; felrója, hogy 1393-ban megkínoztatta és a Moldvába fojtatta általános helynökét, Nepomuki Jánost.1721-ben avatták boldoggá, 1729-ben emelték a szentek sorába. Életrajzát a jezsuita Bohuslav Balbin adta ki 1725-ben.Közép-Európában sok hídon látható szobra, amelyen papi ruhában, mutatóujját ajkára teszi. A folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok, továbbá Csehország védőszentje; egyes helyeken a fuldoklók, bányászok patrónusa. Az idők folyamán több, sóbányászattal kapcsolatos településen templomokat, kápolnákat szenteltek, szobrokat emeltek tiszteletére.
Himnusz, olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából
Himnusz
Már leszáll az éj homálya,
minden sötét ködbe hull,
de ég egy mécs tiszta lángja,
így akarta ezt az Úr.
Éjjel születik Szent János,
földre szállnak csillagok,
éjjel merül vízbe János,
gyászt hoznak a csillagok.
Ebből értsd, hogy szíve izzás,
hős szeretetáradat,
ebből tudd, hogy ajka forrás,
melyből csodás méz fakad.
A jók szívét szeretettel
üdvösségre vezeti,
a gyarlókat megfenyítve
pokolból ragadja ki.
A szegényt pénzzel segíti,
az árvának bőven ad,
a jót nem hagyja pihenni,
így jó híre megmarad.
Szent Jánosnak érdeméért,
Istenünk, Három Személy,
add meg lelkünk tiszta fényét,
és szívünkben csak te élj. Ámen.
Olvasmány Pázmány Péter bíboros szentbeszédeiből
Ha a keresztség által úgy megerősíttetnénk a jóban, hogy az általa adott megigazulást többé el nem veszíthetnénk, nem volna szükséges a bűnbánat.
Mivel pedig – Szent Pál tanítása szerint – a keresztség által másodszor nem újulhatunk meg, ha egyszer annak tisztaságát elvesztettük, a bűnbánatot rendelte Isten, hogy általa ismét megtisztuljunk, és Isten kedvébe jussunk. Hogy pedig ennek szükséges voltát világosabban megismerjük, Krisztus nemcsak a bűnbánatra való kötelezettséggel kezdte prédikálását, amikor ily szavakkal kezdett prédikálni: Tartsatok bűnbánatot (Mt 1, 14), hanem tanításában mint legszükségesebb dolgot parancsolta, hogy bűnbánatot tartsunk. Nemcsak azt akarta, hogy az apostolok a Szentlélek vétele után az első prédikációban a bűnbánattartásra kötelezzék hallgatóikat – mint ahogy Keresztelő János tanításának is ez volt a fundamentuma –, hanem világos szavakkal azt is elénk tárta, hogy a keresztség után a bűnök bocsánatának elnyerése és az örök kárhozat elkerülése miatt szükséges a bűnbánat. Azért nem egyszer mondja: Ha bűnbánatot nem tartunk, egyformán mind elveszünk (vö. Lk 13, 3. 5). Másutt azt parancsolja a bűnös embernek, hogy gondolja meg: honnan süllyedt le, és tartson bűnbánatot (vö. Jel 2, 5), mert ha nem tart, kárhozatba taszítják. Ugyanezt mondja a Bölcs, amikor azt írja, hogy ha bűnbánatot nem tartunk, Isten kezébe esünk (Sir 2, 22), pedig rettenetes dolog az Isten kezébe esni (Zsid 10, 31).
Ami a gyónást illeti: Isten minden időben megkívánta a bűnös embertől, hogy ha bocsánatot akar nyerni, maga legyen vádolója bűnének.
Amikor édes Üdvözítőnk ítélőszéket kívánt emelni, amelyben magunk tartozunk a papok előtt vallomást tenni bűneinkről, először az apostolokra lehelt, és azt mondta nekik:Vegyétek a Szentlelket! (Jn 20, 22) Mintha azt mondta volna: Bizonyos, hogy tibennetek nincs arra hatalom, hogy az Isten ellen való bűnöket megbocsássátok, hanem én teszlek titeket eszközzé az Istennel való kibékülésben (2 Kor 5, 19). Ezért méltán mondhatjátok, hogy ti üdvözítitek az embereket, mint szolgák és Isten sáfárai. Azért akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad (Jn 20, 23). Kötve lesz a mennyben, amit megkötöztök; oldva lesz, amit feloldoztok.
Mivel pedig az egyházi embernek választania kell a bűnök között, hogy melyeket kell megbocsátania vagy megtartania, szükséges ismernie a bűnök nemét és körülményeit, mert egyébként nem tud választani közöttük. Tehát szükséges, hogy a bűnös ember megvallja és elsorolja bűneit, amelyek lelkiismeretét furdalják.
Tagadhatatlan, hogy az emberi szemérmességnek gátlása van a gyónásban, ezért a néma ördög sokaknak száját befogja az oktalan szeméremmel, hogy meg ne gyónjanak. De hiszem, hogy jobb egy ember előtt örök titok pecsétje alatt megvallani a szégyent, mintsem, hogy az ítélet napján az egész világ előtt kitudódjék, örök gyalázatunkra és kárhozatunkra.
Könyörgés
Istenünk, te megerősítetted Nepomuki Szent János áldozópapot, hogy az Egyház jogait élete árán is védelmezze. Példájára és közbenjárására add, hogy mi is helytálljunk a jog és az igazság védelmében, és vele együtt szentjeid sorába jussunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
