Nursiai Szent Benedek apát, rendalapító Európa fővédőszentje

született: Nursia, Umbria, Itália, 480 körül

elhunyt: Montecassino, 547 körül

A bencések alapítója, a nyugati szerzetesség atyja, Szent Skolasztika bátyja. Életét 593-94-ben Nagy Szent Gergely pápa írta meg Dialogus címmel (Honoratus subiacói, Konstantin és Simplicius montecassinói és Valentinianus lateráni apátok tanúsága alapján). E műre épül a Legenda Aurea, melynek leírását az Érdy-kódex követi. Közép-itáliai nemesi családból származott. Magasabb tanulmányait Rómában kezdte, de a város romlottsága miatt hamarosan elhagyta azt, s hogy egészen Istennek szentelhesse magát, a régi remeték példája szerint Enfidében (ma: Affile) csatlakozott egy papi csoporthoz. Velük együtt szolgált a tökéletességre törekedve a Szent Péter-templomnál. Amikor első csodatétele fölhívta rá környezete figyelmét, teljesen visszavonult a világtól, és Subiaco mellett egy barlangban magányos remeteéletet kezdett. Szent Romanus remete öltöztette be szerzetesnek, s gondoskodott lelki-testi szükségleteiről. Három évi magánya után a környék lakói tömegesen keresték föl lelki ügyeikkel, számos tanítványa lett. A Subiaco melletti Vicovaro szerzetesei meghívták apátjuknak, de igazában nem akartak alkalmazkodni irányításához, ezért merényletet terveztek ellene. Csodával menekült meg, elhagyta Vicovarót, s visszatért remeteségébe. Hamarosan új tanítványok vették körül, kiket Benedek a hagyománynak megfelelően 12-esével, élükön egy-egy apáttal 12 kisebb ktorba telepített. A 13. kolostorban maga köré gyűjtötte a novíciusokat és a gyöngébbeket, hogy maga gondoskodjék róluk. Magának tartotta fönn az irányítást. A környék papsága azonban egyre féltékenyebben és ellenségesebben nézte a körülötte viruló életet, s egy firenzei pap megpróbálta megmérgezni. A pap hirtelen halála és szerzetesei marasztalása ellenére elhagyta Subiacót és a Monte Cassinóra ment. A római Casium kolonia fölött, a hegytetőn pogány szentélyek romjai álltak. Tanítványaival az egykori Apolló-szentély helyén Keresztelő Szent János-, a Jupiter templom helyén Tours-i Szent Márton-kápolnát épített, jelezvén, hogy a remeteséget és a lelkipásztorkodást össze akarják kötni. A hagyomány szerint ez az alapítás 529-ben történt. Irányította a monostor építését, tanította és nevelte szerzetes fiait, velük együtt térítette a környék pogány népét, lelkivezetője volt a környék apácáinak. Terracinában egy másik kolostort is alapított. Szellemét és tanácsait széles körben keresték és átvették. Visszavonultsága ellenére kapcsolatban állt a kor nagy személyiségeivel, pl. az aquinói, canossai és capuai püspökkel és a gót Totila királlyal. Valószínűleg Rómában, a Lateráni bazilika mellett is alapított kolostort. Végleges formájában 540 körül fogalmazta meg a benedeki regulát, s ezzel évszázadokra megszabta a nyugati szerzetesség alapvető vonásait. Röviddel halála előtt még egyszer találkozott testvérével, Skolasztikával. Halála napját előre megmondta szerzeteseinek. A Keresztelő Szent János-kápolna alá temették el. VI. Pál pápa 1964-ben Európa védőszentjévé avatta.
Első ábrázolása: egy 8. századi freskó a római Szent Hermes-bazilikában. Az első képeken fiatal, szakálltalan arccal ábrázolták, a később tekintélyes, öreg korba hajló, de még erőteljes, szakállas férfiként, fekete vagy fehér szerzetesi ruhában, apáti bottal és kezében a Regulával. Attribútumai: könyv (a Regulára utal), vesszőnyaláb (a szerzetesi fegyelem jelképe), kehely, kehely kígyóval vagy széttört pohár (utalás a megmérgezési kísérletre), gabonarosta (legendája szerint a dajkája eltörte, de imádságára újra ép lett), bot, galamb, holló kenyérrel a csőrében (holló vette ki a kezéből a mérgezett kenyeret), benedekfű. Remetesége böjtölésének jelenetét Kolozsvári Tamás a garamszentbenedeki bencések számára festett Kálvária-oltár egyik külső szárnyképén örökítette meg. Lásd még: benedekhagyma, Benedek-pajzs, Szent Benedek füve,

Himnusz
Égi fények közt, kiket áldva hirdet
harci győztesként diadalmi ének,
ott ragyogsz, boldog Benedek sugárzó
érdemeiddel.
Testben ifjú még, de szívedben érett:
perzselő vágyak tüze nem hevített,
földi életnek gyönyörét kerülve
égre figyeltél.
Távol várostól, a szülői háztól,
sziklás erdőknek vadonába tértél,
s boldog életnek tükörét megírtad:
bölcs Reguládat.
Így a népek nagy nevelője lettél,
hintve Jézus szép tanait; te gyúrj át
minket is bátor követőddé, s gyújts fel
mennyei vágyra.
Zengje énekszó az Atyát Fiával,
és a Szentlelket, vigaszát ki adja:
Ők díszítettek kegyelemmel téged
gazdagon áldva. Ámen.

Olvasmány Szent Benedek apát Regulájából
Először is: bármi jóba kezdesz, igen állhatatosan imádsággal kérjed, hogy ő vigye azt végbe, hogy ő, aki bennünket már fiai sorába méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt. Úgy kell őt a bennünk levő adományaival mindenkor szolgálnunk, hogy mint haragvó atya örökségéből ki ne tagadjon minket, fiait, de úgy se, mint félelmetes úr, bűneinktől felingerelve, gonosz szolgák gyanánt át ne adja az örök büntetésre azokat, akik nem akarták őt követni a dicsőségbe.
Keljünk föl tehát végre valahára a Szentírás serkentő szavára: Itt az óra, hogy felébredjünk az álomból (Róm 13, 11). Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a mindennap felénk kiáltó isteni szózat: Ma, ha az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket! (Zsolt 94, 8) És ismét: Akinek füle van a hallásra, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak! (Jel 2, 7) És mit mond? Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám! Az Úr félelmére tanítalak titeket (Zsolt 33, 12). Siessetek, míg tiétek az élet világossága, hogy a halál sötétsége meg ne lepjen benneteket! (Jn 12, 35)

Ezeket kiáltja oda az Úr a népsokaságnak, amikor keresi munkását, majd így folytatja: Ki az az ember, aki életet óhajt, és jó napokat kíván látni? (Zsolt 33, 13) Ha ennek hallatára azt feleled: „Én”, akkor Isten ezt mondja neked: Ha igazi és örök életet akarsz, tiltsd el nyelvedet a gonosztól, és ajkad ne szóljon csalárdságot, fordulj el a rossztól, és tedd a jót! Keresd a békét, és járj utána! (Zsolt 33, 14-15) Ha ezt megteszitek, szemem rajtatok lesz, és fülem meghallja könyörgéseteket. És még mielőtt segítségül hívnátok, azt mondom nektek: Íme, itt vagyok (Iz 52, 6).
Mi lehetne édesebb számunkra, szeretett testvéreim, az Úrnak e minket hívó szavánál? Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját.
Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket (1 Tessz 2, 13). Ám ha országának sátorában akarunk lakni, hacsak jó cselekedetekkel nem igyekszünk, soha oda el nem jutunk.

Amint van keserűségből fakadó rossz buzgóság, amely elszakít Istentől, és a pokolra vezet, úgy van jó buzgóság is, amely a vétkektől választ el, és Istenhez és az örök életre vezet. Ezt a buzgóságot tehát a legizzóbb szeretettel gyakorolják a szerzetesek, azaz: Egymást a tiszteletadásban előzzék meg (Róm 12, 10). Egymásnak mind testi, mind lelki fogyatkozásait a legtürelmesebben viseljék el. Egymásnak versengve engedelmeskedjenek. Senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak ítél, hanem ami másnak az. Egymást tisztán, testvéri szeretettel szeressék. Istent szeretve féljék. Apátjukat őszinte és alázatos szeretettel szeressék. Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek, aki bennünket, mindnyájunkat az örök életre vezessen.

Könyörögés
Istenünk, te Szent Benedek apátot az istenszolgálat iskolájában kiváló mesterré tetted. Add, kérünk, hogy az irántad való szeretetet mindennél többre becsüljük, és szárnyaló szívvel járjunk parancsaid útján. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.