PÁDUAI SZENT ANTAL 

áldozópap, egyháztanító  

született: Lisszabon, 1190. vagy 1195. augusztus 15.(?) 

elhunyt: Arcella, Padova közelében, 1231. június 13.

A keresztségben a Fernando nevet kapta. 15 éves korában belépett az ágostonos kanonokok Szent Vince-kolostorába. Kb. 2 év után átkerült a coimbrai S. Croce- kolostorba, ahol szentírástudománnyal és patrisztikával, különösen Szent Ágostonnal foglalkozott. 1219 körül Coimbrában pappá szentelés 1220-ban az első ferences missziós vértanúk láttán a ferencesek közé lépett; ekkor vette föl templomuk védősztjének, Remete Szent Antalnak a nevét. Ősszel hittérítőnek indult Marokkóba, de súlyos betegsége visszatérésre késztette, s egy vihar a hajót Szicília partjaira sodorta. 1221 pünkösdjén részt vett Assisiben a rend káptalanján, itt találkozott Szent Ferenccel. Amikor szétoszlott a nagygyűlés, mivel senkihez sem tartozott Itáliában, Emilia és Romagna provinciálisa vitte magával. A Forli közelében lévő Montepaolo remeteségbe küldték, ahol imádságban és vezeklésben élt, míg egy véletlen (váratlanul prédikálnia kellett) föl nem fedte rendkívüli adottságait: képzettségét és szónoki karizmáját. Ettől kezdve a rend prédikálni küldte. Bűnbánatot, megbékélést és jobbulást hirdetve bejárta Itáliát. A katarok, az albigensek és a pataria mozgalom ellen olyan hatásosan harcolt, hogy az eretnekek kalapácsa névvel illették. 1223-25-ben alapozta meg a ferences teológiai oktatást Bolognában. 1225-27-ben Dél-Franciaországban élt. 1226-ban Limoges custosává választották az arles-i káptalanon. 1227-ben visszatért Itáliába és részt vett az assisi káptalanon, s itt kinevezték az emiliai tartomány főnökévé. Emellett továbbra is prédikálva járta a városokat. 1228-ban Rómában IX. Gergely előtt is beszélt, aki a Szentírásban való jártasságáért a Szövetség szekrénye címmel tisztelte meg. Ekkor történt, hogy a soknyelvű hallgatóság tagjai a saját anyanyelvükön hallották beszélni. 1230-ban a káptalanon lemondott tisztségéről, és Padovába ment. A nagyböjt folyamán az egész várost megtérítette. Máig érvényben van a javaslatára 1231. március 15-én hozott adóstörvény, amely szerint az adós csak a vagyonával felel adósságáért, személyével és szabadságával nem. Húsvét után Veronába ment, hogy békét szerezzen és foglyokat szabadítson ki. Három héttel a halála előtt a camposanpietrói remeteségbe vonult vissza, ahol egy barátja egy hatalmas diófán készített neki egy kunyhót. Innen is prédikált a köréje gyűlt embereknek. Betegsége miatt Padovába akarta vitetni magát, de útközben Arcella konventjében meghalt. Holttestét szentnek kijáró tisztelettel vitték Padovába s temették el a S. Maria Materdomini templomban. Sírja és fejereklyéje a padovai ferences templomban állandó tisztelet tárgya. A számos imameghallgatás és sírjánál történt csoda után IX. Gergely pápa 1232. május 30-án a spoletói dómban szentté, XII. Pius 1946-ban egyháztanítóvá avatta. Különösen a szegények és a tévelygők pártfogója, de védőszentjüknek tekintik az agyagmunkások, gyümölcskereskedők, porcelángyárosok, szobrászok, utazók is. Elveszett dolgok, jó kívánságok, szerencsés szülés, magtalanság ügyében, tengeri betegség, tengeri vihar, láz, marhavész ellen kérik oltalmát. Alig van római katolikus templom a világon, ahol ne lenne szobra vagy képe. Fiatal, szakáll nélküli ferences szerzetesként ábrázolják. Attribútumai: a könyv (Szentírás-szeretetének jeleként), liliom, kereszt, a gyermek Jézus, halak, szamár, monstrancia, kehely, ostya, a kereszt fölirata. A késő középkor óta Itáliában, a 16. század óta egész Európában karján a gyermek Jézussal, kezében liliommal ábrázolták. Csodatételeit a 13. századtól főként Itáliában ábrázolták: a halaknak szóló prédikációt, az Eucharisztikus csodát, a fösvény gazdag történetét, akinek szívét halálakor a pénze között találták, a beszélő csecsemő csodáját, aki tanúskodott házasságtöréssel vádolt anyja ártatlansága mellett, egy ifjú levágott lábának meggyógyítását. Csodái láthatók a padovai Szent Antal-bazilika főoltárának relief sorozatán, melyet Donatello készített.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Páduai Szent Antal áldozópap beszédeiből

Aki eltelik Szentlélekkel, az különféle nyelveken beszél. A sokféle nyelv nem más, mint a Krisztusról szóló sokféle tanúságtétel: mint az alázat, szegénység, türelem és engedelmesség, amelyeken akkor szólalunk meg, amikor azokat önmagunkban másoknak megmutatjuk. Eleven a szó, ha a tettek beszélnek. Kérlek benneteket, hallgassanak el a puszta szavak, és szólaljanak a tettek. Tele vagyunk szavakkal, de hiányoznak belőlünk a tettek. Ezért átkoz meg minket az Úr, hiszen ő megátkozta a fügefát, amelyen nem talált gyümölcsöt, csak leveleket. „A prédikáló számára – mondja Szent Gergely – a törvény az, hogy tegye is meg, amit hirdet.” Hiába henceg a törvény ismeretével az, aki tetteivel lerombolja azt, amit tanít.

Az apostolok beszélni kezdtek, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket (ApCsel 2, 4). Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek adja neki a szót, és nem saját eszére hagyatkozik! Vannak ugyanis olyanok, akik saját eszükből beszélnek, ellopják mások szavait is, és úgy adják elő, mintha saját szavaik lennének. Róluk és a hozzájuk hasonlókról mondja az Úr Jeremiásnál: Igen, a próféták ellen fordulok, akik ellopják egymástól szavaimat. Igen, a próféták ellen fordulok, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják, és azt mondják: így szól az Úr. A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak – mondja az Úr –, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr (vö. Jer 23, 30-32).

Mi tehát úgy beszéljünk, ahogy a Szentlélek szólásra indít minket. Alázatos áhítattal kérjük, árassza belénk kegyelmét, hogy a Pünkösdöt, a Szent Ötvennnapot öt érzékünk üdvös használatával és a tízparancsolat megtartásával ünnepeljük, és teljünk el a bűnbánat buzgó lelkületével, s a hitvallás lángnyelvei gyújtsanak lángra bennünket, hogy a szentek ragyogásában lobogva és megvilágosodva megláthassuk majd a háromszemélyű egy Istent.

Könyörgés

Mindenható, örök Isten, te néped számára Páduai Szent Antalt kiváló igehirdetővé és gondjaiban hathatós közbenjáróvá tetted. Add, hogy segítségével mi is a krisztusi élet útján járjunk, és minden nehézségben érezzük támogatásodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.