Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Szeptember 23. Pietrelcinai SZENT PIO

Pietrelcinai SZENT PIO

stigmatizált kapucinus szerzetes

 

 

Családi nevén Francesco Forgione, Pietrelcinaban született az itáliai Benevento provinciában1887. május 25-én. szerzetes pap, stigmatizált. Kisbirtokos szülők negyedik gyermeke. Már kisgyermekként részt vett a gazdaság körüli munkában, a bárányokat legeltette. Szívesen időzött az Angyalok Királynéja-templomban, ahol a hittant tanulta. Amikor egyedül volt, a rózsafüzért imádkozta. A bárányok őrzése közben gyakran látott egy szakállas szerzetest, aki adományokat gyűjtött és elhatározta, hogy ő is olyan szerzetes lesz, akinek szakálla van. Öt éves korától voltak látomásai, őrangyalát is látta. Nagyon korán fölébredt benne a vágy, hogy szenvedhessen Jézus szeretetéért, olykor az ágya mellett a földön aludt, párnája egy kő volt. Egy parasztember tanította írni és olvasni. Amikor a család megértette, hogy szerzetes akar lenni, magántanítókra bízták. Mielőtt otthonát elhagyta, három látomása volt: 1902-ben az Úr megmutatta neki, hogy egész élete folyamatos és kemény harc lesz a sátánnal. 1903. január 1-én a szentáldozás után jobban megvilágosodott az előző látomás; január 5-én éjszaka pedig egy fenséges, nagyon szép férfi megragadta a kezét, arra buzdítva, hogy vegye föl a harcot egy félelmetes és igen nagy termetű emberrel. Morconéban jelentkezett a kapucinus konventben, februárban beöltöztették és a kapucinus szokás szerint szülőhelyéről a Pio nevet kapta. Már ekkor elhatározta, hogy a szenvedésben fölajánlja magát az emberiségért. 1905. decemberében áthelyezték a San Marco La Catolában lévő Szent Illés konventbe Foggiaba. 1906. áprilisban továbbküldték a Campobasso melletti Szent Illés konventbe, ahol 1907-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Itt végezte a gimnáziumot is. A szigorú élet és az önkéntes vezeklések megrendítették egészségét, ezért elöljárói hazaküldték Pietrelcinába gyógyulni és megerősödni, majd a Nápolytól 30 km-re levő montefuscói konventbe küldték, itt kezdte a teológiát. 1910-ben szentelték pappá a beneventói székesegyházban. Ebben az időben az ördög gyakran és olyan gorombán támadta, hogy ahhoz hasonlót csak Vianney Szent János életéből ismerünk. Egészségi állapota miatt elöljárói ismét hazaküldték, és 1916-ig Pietrelcinában is maradt. Elöljárója ugyan többször türelmetlenül hívta vissza a konventbe, de valahányszor visszament, rövid idő alatt visszaesett a betegségbe. Végül XV. Benedek pápától 1915-ben engedélyt kapott a tartós kolostoron kívüli életre, így otthon kápláni teendőket, hitoktatást végzett, gyóntatott, ájtatosságokat vezetett. A szentmisét egyre inkább engesztelő áldozatként élte át. Elöljárói 1916. februárjában Foggiába, júliusban a Nápolytól északkeletre, az Adriai-tenger partjához közeli Garganó San Giovanni Rotondo konventbe küldték. Egy levele szerint 1910-től viselte a láthatatlan stigmákat. 1912-ben átélte a szívcsere kegyelmét és megkapta könnyek adományát is, sokat siratta a maga és a mások bűneit. 1918-ban átélte a szív megnyitásának (transverberatio) kegyelmét, majd megjelentek testén Krisztus látható, vérző sebei, a stigmák. Az emberek keresni kezdték, egyre többen mentek el S. Giovanni Rotondo konventjébe, hogy találkozzanak vele. Ezzel együtt megkezdődtek a vizsgálatok stigmáinak hitelessége felől. A kiküldött orvosok többsége kételkedett a hitelességükben, de egyikük, Festa doktor nyilvánvalóan termfölötti jelenségnek minősítette a sebeket. Egy hivatalos vizsgálatot végző egyházi személy ezt a jelentést küldte Rómába: „Pio atya ördögtől megszállott, s a konvent tagjai csalók gyülekezete”. Ezért a Szet Officium 1923-ban úgy nyilatkozott, hogy a Pió atyával val kapcsolatos dolgokat nem tekinti természetfölöttinek. Ellenségei még a konventből is el akarták távolíttatni, hogy a zarándoklatoknak véget vessenek. A környék lakói azonban fölkészültek arra, hogy mindenáron megvédik őt, s ennek láttán az egyik miniszter személyesen járt közben Merry Del Val vatikáni államtitkárnál, aki kieszközölte maradását. A Szentszék 1924. júniusában megtiltotta neki, hogy hívőket fogadjon, gyóntasson, s bármi módon kapcsolatot tartson velük. Ezért évekig remetei elszigeteltségben élt és teljesen egyedül misézett. Végül e rendelkezéseket XI. Pius pápa egy újabb vizsgálat után, 1933-ban visszavonta. Nemsokára újra nyilvánosan hívők részvételével misézhetet, egy év múlva kezdett el újra gyóntatni. Ettől kezdve élete a reggeli szentmise után végnélküli gyóntatásokból állt. 1954 nyarán a sokaság miatt a templom előtti téren kezdett misézni. 1925-ben megnyitott egy 20 ágyas kis kórházat, 1932-ben fölvetette egy nagyobb kórház építésének a gondolatát a szegény betegek szenvedésének enyhítésére. A gyűjtés 1940 elején azzal kezdődött, hogy ő maga egy öreg nénitől alamizsnaként kapott arany tízfrankossal megkezdte az adakozást. Az adományokat a magyar származású Kisvárday Károly patikus kezelte. Amint híre ment a kezdeményezésnek, Itáliából és az egész világból áradni kezdtek az adományok, olykor több milliós tételekben. Bajocchi grófnő, miután Pio atya csodával meggyógyította, egész jövedelmét rendelkezésére bocsátotta. Az építkezést 1947 májusában kezdték, s a Casa sollievo della Sofferenzát (Szenvedés Enyhítésének Házát) 1956-ban áldották meg. Ebben az időszakban Pogány György volt a titkára. 1959-ben a Fatimai Szűzanya vándorszobra két napig S. Giovanni Rotondóban volt, s ezalatt Pio csodálatosan meggyógyult. 1964-ben a Szentszéket tette meg általános örökösévé. 1968. szeptember 20-án ünnepelték stigmatizációjának 50. évfordulóját. Vasárnap, 22-én Pio atya tolószékben mondta el utolsó szentmiséjét. A végén az áldásra föl akart állni, de összeesett. Éjszaka még egyszer meggyónt, kérte a szent kenetet, s testvérei és a hívők imádsága közben 23-án éjjel fél háromkor meghalt. A konvent templomának kriptájában temették el, temetésén több mint százezer ember vett részt. Egy bizonyítottan csodás gyógyulás után II. János Pál pápa akinek Pio atya még fiatal korában megmondta, hogy pápa lesz, 1999-ben boldoggá 2002-ben szentté avatta.

 

Olvasmány Pietrelcinai Szent Pio áldozópap leveleiből

Szeretett nővéreim! Örökkévaló épületéhez az isteni Építőmester köveket keres, és azokat üdvöt hozó vésőjének állandó használatával, valamint szorgos csiszolással készíti elő, ahogyan ezt jóságos anyánk, a Katolikus Egyház, a templomszentelés zsolozsmájában megénekli, és ez valóban így is van.

A lélek ugyanis olyan, mint a kő, és az a rendeltetése, hogy dicsősége örök legyen, vagyis hogy örökkévaló épület épüljön belőle. Az építőmesternek, aki a ház építéséhez köveket keres, először is meg kell tisztítania a köveket. Ezt a kalapács és a véső használatával éri el. Hasonlóképpen jár el a mennyei Atya is a kiválasztottakkal, akiket kezdettől fogva nagy-nagy bölcsességgel és gondoskodó szeretettel arra rendelt, hogy örök hajlékká épüljenek.

A lelkeket is, akiket a mennyei Atya arra rendelt, hogy az örök dicsőségben Krisztussal uralkodjanak, kalapáccsal és vésővel meg kell tisztítani. Ezeket az eszközöket használja fel az isteni Mester, hogy előkészítse a köveket, vagyis az ő választottait. Mi a kalapács és a véső az ember életében? A lélek számára a sötétség, a félelmek, a kísértések, a beteges aggályosság, valamint a test számára a betegségek.

Adjatok tehát hálát az örök Atya végtelen jóságáért, aki az üdvösségre szánt lelketekkel így törődik. Miért ne dicsekednénk mennyei Atyánknak ezzel a gondoskodásával, aki minden atya közül a legjobb? Nyissátok meg szíveteket a lelkek ezen égi orvosának, és nagy bizalommal eltelve vessétek magatokat az ő szent karjaiba; ő úgy törődik veletek, az ő választottaival, hogy egyre inkább kövessétek Jézust a Kálvária hegyére. Örömmel és meghatódott lélekkel látom, hogy mit művelt bennetek a kegyelem.

Ne kételkedjetek abban, hogy mindazt, ami veletek történik, az Úr rendelte így. Ezért ne féljetek attól, hogy Isten visz bele benneteket valami bajba vagy méltatlan helyzetbe. Elég nektek tudni, hogy életetek folyamán soha nem akartátok megbántani Istent, sőt egyre jobban tiszteltétek őt.

Ha ez a jóakaró Jegyes lelketekben elrejtőzik, azt nem azért teszi – amire talán gondoltok –, hogy hűtlenségteket megbüntesse, hanem mert próbára akarja tenni hűségteket és állhatatosságtokat, és ki akar gyógyítani bizonyos betegségekből, amelyek testi szemekkel nem láthatók, tudniillik olyan betegségekből és bűnökből, amelyektől az igazak sem mentesek. Meg van írva ugyanis a Szentírásban: Az igaz is hétszer esik el (Péld 24, 16).

Higgyetek hát nekem, mert ha nem tudnám, hogy milyen sok teher van rajtatok, kevéssé örvendenék, hiszen úgy érezném, hogy kevesebb igazgyöngyöt adományozott nektek az Úr. Vessétek el hát a kételyeket, mint kísértéseket. Vessétek el a kételkedéseket, amelyek életformátokkal kapcsolatosak, hogy tudniillik nem halljátok az isteni hívást, és hogy a Jegyes édes hívásainak ellenálltok. Mindezek nem a Szentlélektől, hanem a gonosz lélektől származnak. Ördögi módszerek ezek, amelyek arra törekszenek, hogy a tökéletes élettel hagyjatok fel, vagy ne törekedjetek arra. Ne csüggedjetek el!

Amikor Jézus megmutatja magát előttetek, adjatok hálát neki. Ha elrejtőzik előletek, azért is adjatok hálát. Mindezt szeretetből teszi veletek. Buzdítalak benneteket arra, hogy feszítsétek magatokat Jézussal keresztre és vele mondjátok majd: Beteljesedett! (Jn 19, 30)

 

Könyörgés

Mindenható, örök Isten, te Szent Pio áldozópapodnak megadtad azt a kegyelmet, hogy különleges módon részesedjék Fiad szenvedésében, és papi szolgálata által megújuljanak közöttünk irgalmasságod csodái. Közbenjárására add, hogy mi is részt vállaljunk Krisztus szenvedésében, és így feltámadásának dicsőségében is részesüljünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva