POITIERS-I SZENT HILARIUS

püspök, egyházatya

született: 315 körül

elhunyt: Poitiers, Gallia, 367.

Életének a keresztségét megelőző időszakáról keveset tudunk. Jómódú családban született. Megnősült, egy lánya született. Jól ismerte a latin írókat, akik nagymértékben meghatározták kemény, ellentétekben gazdag stílusát, melyet később tudatosan magasabb szintre emelt, amikor Istenről beszélt. Már érett férfi volt, amikor egy este a Szentírás olvasása közben mélyen megragadta Istennek önmagáról tett tanúsága. Valószínűleg ekkor kezdett közeledni a város kis keresztény közösségéhez. Keresztsége föltűnést keltő esemény volt Poitiers-ban, hiszen Hilarius társadalmi köreiből csak kevesen tartoztak a keresztények közé. Külsőleg semmi sem változott életében, folytatta régi életmódját, de új szellemmel telítette. 350 körül meghalt a város püspöke, s a nép közfelkiáltással őt választotta püspökké. Különösebb lelkesedés nélkül, de feladatának tudatában fogadta a „ráruházott hivatalt”. Mindenekelőtt az igehirdetésnek szentelte magát, tekintélye egyre növekedett. Öt-hat év alatt kiépítette egyházmegyéjét. Tours-i Szent Mártont, Gallia későbbi apostolát eredménytelenül próbálta maga mellett tartani mint diákonusát. 353-ig Galliába nem jutott el az arianizmus. A keresztény Kelet hitvitáiba csak a trieri püspök bonyolódott bele, aki befogadta a száműzött Alexandriai Szent Atanázt. 355-ben azonban Hilarius állt az arles-i Saturniusszal, a Galliában kibontakozó arianizmus fő képviselőjével szembeni harc élére. Meggyőzte a galliai püspököket, hogy különüljenek el az ariánus püspököktől, és utasítsák vissza Atanáz elítélését. A császár erre Saturnius sugalmazására őt is száműzetésbe küldte. 356-359-ben Kisázsiában élt, ahol megismerte a keleti egyházi helyzetet, a teológiai problémákat, a keleti gondolkodás sajátságait. Már száműzetésének első hónapjaiban elkezdte írni A Szentháromság című főművét, eredeti címe: A hitről az ariánusokkal szemben. Nagyszabású békítő munkába fogott, kísérletet tett a 325 óta közzétett hitvallási formulák értelmének kifejtésére. Érintkezésbe lépett az ariánusokkal, amivel kihívta maga ellen azon „hithű” köröknek a rosszallását, melyek nem voltak képesek összeegyeztetni az igazságot és a keresztény szeretetet, a tanbeli szilárdságot és a kölcsönös megbecsülést. A szeleukiai zsinaton nem sikerült eredményt elérnie, kevés sikerrel járt a császárral való találkozása Konstantinápolyban, s végül a keleti ariánusok gondoskodtak róla, hogy mint „Kelet bajkeverőjét” visszaküldjék hazájába. Hazatérve legfőbb feladatának tartotta, hogy az igaz hitet visszaállítsa. A száműzetés és az egyházi események élesen megvilágították előtte, hogy a teológiai alaptételek mennyire tehetetlenek a császári hatalom túlkapásaival szemben. 361-ben a párizsi zsinaton elérte a galliai arianizmus két vezetőjének, Arles és Perigueux püspökének kiközösítését. Alapelve volt ugyanakkor, hogy azokat a püspököket, akik elismerték korábbi tévedésüket, hagyják meg a helyükön. 364-ben Valentinianus trónralépése után ő kezdeményezte és megszervezte Itália püspökeinek milánói gyűlését, mely azonban nem volt képes az ügyesen védekező ariánus püspököt, Auxentiust eltávolítani a város püspöki székéből. A kudarc után a Contra Maxentium című írásában éles határozottsággal bélyegezte meg a császár beavatkozását a vallási ügyekbe. Életének utolsó éveiben ismét a Szentírás tanulmányozásának szentelhette magát, liturgikus himnuszokat írt. A 6. századi Jeromos-féle martirológium szerint 367. január 13-án temették el. Kígyómarás esetén hívják segítségül. A nehezen járni tanuló gyermekek védőszentje.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

 Olvasmány Szent Hiláriusz püspöknek „A Szentháromság” című értekezéséből

Jól tudom, Atyám, mindenható Istenem, hogy életem legfőbb kötelességeként azzal tartozom neked, hogy minden szavam és gondolatom téged dicsőítsen.

Hiszen a tőled kapott beszédkészségemnek semmi más nagyobb jutalma nem lehet, mint hogy téged hirdetve neked szolgáljon, és bizonyságot tegyen a téged nem ismerő vagy téged eretnek módon tagadó világ előtt, hogy te vagy az Atya, azaz a mi egyszülött Istenünk Atyja.

Mindez persze csak az én akaratom elhatározása, ehhez még kérnem kell a te segítséged és irgalmad ajándékát is, hogy hitünk látható megvallásának kifeszített vitorláit Szentlelked fuvallata dagassza, és e téged magasztaló prédikálásunk útját te irányítsd. Hiszen hűséges a nekünk adott ígéreteihez az, aki ezt mondja: Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek (Mt 7, 7).

Tudjuk, mi magunk gyengék vagyunk, ezért kérjük majd tőled mindazt, amire szükségünk van. Prófétáid és apostolaid írásait is majd szüntelen igyekezettel kutatjuk, és kopogtatni fogunk minden előttünk bezárt ismeret ajtaján, de egyedül tőled függ, hogy megadod-e, amit kértünk, hogy meglesz-e, amit kerestünk, és kinyílik-e az az ajtó, amelyen zörgettünk.

Ránk nehezedik emberi természetünk tunya tudatlansága, hiányos a tudásunk, és a te titkaid megértésében korlátoz még bennünket értelmünk gyengesége is. Ha azonban állandóan foglalkozunk tanításaiddal, ez elvezet bennünket az isteni dolgok megismerésére, és a hitbeli engedelmesség a természetes vélekedés fölé emel minket.

Mi gyámoltalanok vagyunk, azt várjuk tehát, hogy te kezdd el bennünk a szót, te erősítsd annak további folytatását, és te kapcsolj be minket is a prófétai és apostoli lelkek közösségébe, hogy tanításaikat ne értelmezzük másképp, mint ahogyan ők mondták, és szavaik sajátos jelentését is ugyanabban az értelemben magyarázzuk.

Mi ugyanis azt akarjuk hirdetni, amit isteni sugallatra ők prédikáltak, hogy te vagy az örök Isten, az örökkévaló egyszülött Fiúnak az Atyja. Téged, az egy Istent, aki nem születtél, és az egy Úr Jézus Krisztust, aki öröktől fogva tőled született, nem szabad az igazságtól eltérve a többi istenek közé sorolni. De nem szabad azt sem tanítanunk, hogy ő nem tőled, az egy Istentől született volna, és nem szabad másnak, mint igaz Istennek tartanunk őt, aki tőled, az igaz Istentől, az Atyától született.

Add meg tehát nekünk, hogy megértsük a szavakat, adj értelmünknek világosságot, add, hogy tiszteletben tartsuk tanításaidat, add, hogy hűek legyünk az igazsághoz. Add, hogy amit hiszünk, „azaz amit tanultunk a próféták és apostolok tanításából”, téged, az egy Istent, az Atyát és egy Urunkat, Jézus Krisztust egyrészt hirdessük most az ezt tagadó eretnekekkel szemben, másrészt pedig úgy dicsőítsünk téged, Istenünket, és úgy hirdessük Krisztust is, hogy tanításunk tévedés nélküli legyen.

Könyörgés

Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy Fiad istenségét, amelyet Szent Hiláriusz püspök rendíthetetlenül védelmezett, kellő módon megértsük, és igaz hittel megvalljuk a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.