Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / November 03. PORRES SZENT MÁRTON

PORRES SZENT MÁRTON

domonkos szerzetes

született: Lima, 1569. december 9.

elhunyt: Lima, 1639. november 3.

 

 

Atyja, Juan de Porres spanyol lovag, az Alcantarai Lovagrend tagjaként Amerikában próbált szerencsét. Márton és nővére a néger Anna Velázquezzel való törvénytelen kapcsolatból született, s mulatt származásuk miatt sok megaláztatásban volt részük. Márton fürdőmester, sebész és gyógyszerész képesítést is szerezve orvos lett. Fáradhatatlanul gyógyított, egyre ismertebb. A népszerűségtől menekülve kereste meg 1594-ben a domonkosokat. Származása miatt 1603. június 2-án csak a harmadrendben tehetett fogadalmat. Napközben a kolostorban betegeket ápolt, az éjszaka nagy részében imádkozott és virrasztott. Odaadó szolgálatának híre ment, egyre több beteg került a kolostorba. Mikor a prior kiutasította őket, Márton a nővére házát alakította át kórházzá, aki segítője lett. Nővérével együtt Limában árvaházat, domonkos szegénykonyhát és számos más karitatív intézményt nyitottak. A perui alkirállyal is jó kapcsolatot épített ki, ami segítette a munkáját. Egy betegtől kapta el a halálát okozó tífuszt. Számtalan csoda fűződik a nevéhez. 1837-ben boldoggá, 1962-ben szentté avatták. A domonkosok fekete-fehér ruhájában ábrázolják. Attribútumai: orvosságos üveg, ládikó. A gyógyítással foglalkozók és a szociális munkások védőszentje.

 

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány XXIII. János pápának Porres Szent Márton szentté avatásakor mondott szentbeszédéből

Márton az életével bizonyítja, hogy mi is megszerezhetjük az üdvösséget és szentséget azon az úton, amelyet Krisztus Jézus megmutatott: először, ha szeretjük Istent teljes szívünkből, egész lelkünkből és teljes elménkből; másodszor pedig, ha szeretjük embertársainkat, mint önmagunkat (vö. Mt 22, 37-39). 

Mivel Márton jól tudta, hogy Krisztus Jézus szenvedett érettünk, és vétkeinket saját testében fölvitte a keresztfára (vö. 1 Pét 2, 24), ezért különös szeretetet tanúsított a keresztre Feszített iránt. Amikor keserves kínszenvedéséről elmélkedett, nem tudta visszatartani sűrű könnyhullatásait. Különös szeretettel viseltetett a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt is, gyakran a templom szentélyében elrejtőzve, hosszú órákon át imádta, és amilyen gyakran csak lehetett, örömmel vette magához.

Azután pedig Szent Márton az isteni Mester buzdításait készségesen követve, rendíthetetlen hitéből és alázatos lelkületéből fakadó, egészen rendkívüli nagy szeretettel vette körül szerzetestestvéreit. De szerette a többi embert is, hiszen őszinte szívvel Isten gyermekeinek és saját testvéreinek tartotta őket; sőt jobban szerette őket, mint önmagát; mivel annyira alázatos volt, hogy mindenkit igazabbnak és jobbnak tartott magánál. 

Mások fogyatkozásait is mentegette. Megbocsátotta a legkeservesebb bántalmakat is, hiszen meg volt arról győződve, hogy elkövetett bűneiért sokkal súlyosabb büntetéseket érdemelne. Teljes buzgósággal iparkodott visszavezetni a bűnösöket az erkölcsös életre; a betegeket szívesen ápolta; a szegényeknek ételt, ruhát és orvosságot juttatott; a földműveseket és a sötét bőrű meg a félvérű embereket – akik abban az időben megvetett rabszolgák voltak –, amennyire csak tehette, minden segítséggel és gondoskodással felkarolta, úgyhogy „a szeretetről nevezett Márton” névvel tisztelte meg a nép.

Ez a szent ember prédikációival, példájával és erényes életével kortársait oly csodálatosan vezette vissza a vallásos életre, hogy ez még most is csodálatosan felemeli lelkünket. Sajnos a természetfeletti mennyei javakat nem ismeri mindenki úgy, amint kellene, nem is becsüli azokat mindenki, sőt sokan bűnös élvezetekbe merülve, vagy semmibe veszik, vagy megvetik, vagy teljesen elhanyagolják. Bárcsak Szent Márton példája sok embert megtanítana üdvösen arra, hogy mily édes és boldogító Jézus Krisztus nyomdokain járni, és isteni parancsainak engedelmeskedni.

 

Könyörgés

Istenünk, te Porres Szent Mártont az alázatosság útján vezetted az égi dicsőségre. Segíts példamutató életét úgy követnünk, hogy vele együtt eljussunk mennyei országodba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva