Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / PÜNKÖSD

PÜNKÖSD

A Szentlélek eljövetele

 

 

A pünkösd a görög pentekoszté, 'ötvenedik' szóból származik.A Szentlélek eljövetelének ünnepe a húsvét utáni 50. napon.

Az ószövetségben az egyik zarándokünnep, melyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt (Kiv 34,23; MTörv 16,16). Neve a tört. folyamán változott. A Kiv 23,16: aratási ünnep, 34,22: az első termés (búza!) ünnepe(vö. Szám 28,26); MTörv 16,10 és Szám 28,26 a hetek ünnepének nevezi, mert 7 héttel a kovásztalan kenyér ünnepe után ülték. Később az első kéve felajánlása utáni ötvenedik nap ünnepe lett (vö. Lev 23,9-14; Tób 2,1; 2Mak 12,32; ApCsel 2,1).

A pünkösd örömünnep volt (vö. Iz 9,2), melyen hálát adtak Jahvénak a búzatermésért; az aratás Palesztinában kb. 7 hétig tartott (MTörv 16,9). Pünkösdkor az első termést (zsenge) mutatták be (Kiv 23,16; 34,22); a MTörv 16,10 önkéntes adományokat ír elő, melyeket a szentélyben kellett elfogyasztani, és meg kellett osztani a szegényekkel és a levitákkal. - Jézus korában az ünnep tört. jelleget öltött: a Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja, ami az Egyiptomból való kivonulás után az 50. napon történt, s ilyenkor nagy sokaság zarándokolt mindenfelől Jeruzsálembe (ApCsel 2,5; ZsidTört 17,10,2). Qumranban is a sínai szövetségkötésre emlékeztek.

Az Újszövetségben a Jézus feltámadása utáni 50. nap, a Szentlélek eljövetelének napja (ApCsel 2,1-13). Az Úr Jézus mennybemenetele előtt (ami 40 nappal a föltámadása után történt) megismételte a Szentlélek eljövetelére vonatkozó igéretét: „megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). A várakozás és készülődés napjaiban (ez volt az első kilenced) a 11 apostol és a tanítványok „egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt” (1,14), s a közel 120 fős közösségben megválasztották Júdás utódját, Mátyást (1,15-26).

A liturgiában a húsvét beteljesedésének ünnepe. Mozgó ünnep, a húsvét dátumától függően V. 10-VI. 13 között. Az ősegyházban a pünkösd néha az 50 napos időszakot jelentette, mely Szent Ambrus szerint olyan, mint egyetlen vasárnap, s úgy kell ünnepelni, mint a húsvétot. Általában azonban az 50. nap a Szentlélek eljövetele eseményének ünnepnapja az ApCsel 2,1 elbeszélésének megfelelően. Az ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az Egyház születésnapja. 1956-ig vigíliája, 1969-ig oktávája is volt, a húsvéti idő a pünkösdöt követő szombattal ért véget. 1969-től pünkösd hétfője már az évközi időhöz tartozik.

 

Részlet az Apostolok Cselekedeteiből (2, 1-11)

Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszoló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek a Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Lélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: „Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket? Mi pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.” 

 

Pünkösdi szekvencia

Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát!

Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át!

Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás.

Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.

Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja légy!

Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden érő, minden ép.

Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet!

Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!

Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet!

Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást: mindörökké mennyeket!

 

A Szentlélek hét ajándéka:

1. Bölcsesség.

2. Értelem.

3. Jótanács.

4. Tudomány.

5. Lelki erősség.

6. Jámborság.

7. Istenfélelem.

 

Ima a Szentlélek hét ajándékáért

Kérjük kegyelmes Atyánkat, általad, értünk emberré lett, keresztre feszített és megdicsőült egyszülött Fia által, hogy árassza belénk a hét ajándék Szentlelkét, aki minden teljességével rajta nyugodott.

Add meg nekünk a bölcsesség lelkét, hogy az élet fájának, aki Te vagy igazában, gyümölcsét, éltető ízét megízleljük; 

az értelem ajándékát, hogy elménk látása megvilágosodjék; 

a tanács ajándékát, hogy nyomdokaidon a helyes ösvényre lépjünk útjainkban; 

az erősség ajándékát, hogy támadó ellenségeink zaklatását erőtlenné tegyük; 

a tudomány ajándékát, hogy a jó és rossz megkülönböztetéséhez kellő szent tudománnyal beteljünk; 

a jámborság adományát, hogy az irgalom indulatát magunkra vegyük; 

az istenfélelem ajándékát, hogy elkerüljünk minden rosszat, mély tisztelettel megnyugodjunk örök Fölséged végzésében. 

Azt akartad, hogy ezeket kérjük abban a szent imádságban, amelyre bennünket tanítottál. Kérünk, hadd nyerjük el most is szent kereszted által mindezt szentséges Neved dicsőségére, akinek az Atyával és Szentlélekkel együtt tisztelet és dicsőség, hálaadás, tisztesség és hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Bálint Sándor: Pünskösd

Minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázsolása: a telet jelképező szalmabábot vízbe dobják, esetleg elégetik. Mégis legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják titokzatos, részben már értelmüket vesztett szertartásokkal biztosítani. Ezek az ősi tavaszi ünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább pünkösdhöz tapadtak. Az Egyház, ha nem is tudta teljesen kiirtani, keresztény tartalommal iparkodott megtölteni őket. A tavaszi virágzásban mintegy a Szentlélek ajándékát hirdette a híveknek.

A pünkösdi király legrégibb hazai emlegetése: rex pynkesthyensis. Így nevezi gúnyosan Kállay János Ferdinánd királyt Báthory Andráshoz intézett levelében. Magáról a hagyományról való első magyar nyelvű följegyzések Geleji Katona Istvántól származnak (1647), aki ezekről a „farsangos, pünkösd királyokról” elmondja, hogy királyi ruhában öltöztettetvén, egy falkáig magokat királyok gyanánt viselik, valamely királynak históriáját és magaviseletét tüntetik, tettetik, sőt a nézőktől is mind annak ábrázoltatnak lennie, de ez csak addig tart, míg a komédia elvégződik, mely meglévén, mindjárt levonnák a királyi ékességet rólok és a magok viselt ruhájokra szorulnak.

A pünkösdi királyságért Dunántúl a legények lóversenyben vetélkedtek… a versenynek az volt a föltétele, hogy minden legény a tulajdon lován nyereg és kengyel nélkül egymásután háromszor futott és kifeszített kötélakadályokat ugrott át. A győztes lett a pünkösdi király, akinek tilosba tévedt lovát, jószágát büntetés nem érhette. Ha kocsmába tért, koronaformára font virágkoszorút kapott a lányoktól, és azt az égész mulatság alatt a fején hordta. Engedelme nélkül táncot nem rendezhettek. Más helyeken minden lakodalomra, mulatságra hivatalos volt. Jószágát ingyen őrizték, büntetést nem szabhattak rá. A dicsőség egy álló esztendeig tartott. Megemlíthetjük még itt, hogy a pünkösdi királyságért tartott lóversenyek színes, költői leírása olvasható Jókai Mórnak Egy magyar nábob című regényében.

A XVI. században magyar és török katonának egyaránt pünkösd volt a legkedvesebb ünnepe. A hadakozás ilyenkor szünetelt. A paripákat füveltették, a vitézek hazamenve ünnepeltek.

Erre utal Balassi Bálint költeménye A borivóknak való,:

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,

Mindent egészséggel látogató ege,

Hosszú úton járókat könnyebbítő szele

Neked virágoznak bokrok, szép violák,

Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak,

Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

Sőt még az végbeli jó vitéz katonák

Az szép szagú mezőt kik széjjel bejárják.

Most azok is vigadnak, az időt múlatják.

Ki szép füven lévén bánik jó lovával.

Ki vígan lakozik vitéz barátjával,

S ki penig véres fegyvert tisztíttat csíszárral

Régi huszárezredeinkben még a XVIII. században is huszárkirályt választottak, akinek hivatala egyezett a pünkösdi királyéval, és szintén csak egy napig tartott. Ez idő alatt azonban az óbesterig mindenki engedelmeskedni tartozott neki.

A pünkösdi királyné archaikus alakja a pünkösdölés néven országszerte ismert ünnepi rekordációban manapság is él, sőt Kodály Zoltán kóruskompozíciója révén már az urbánus magyarság tudatába is belekerült. Egyes részletei a Cantus Catholici (1651) pünkösdi énekével egyeznek.

A zöld ágat, a tavasz jelképét sok helyen ki szokták tűzni pünkösd hajnalán; az egész háztájékot feldíszítik vele. A hagyomány nyilván még középkori. Szívósságára jellemző, hogy XVII. századi evangélikus zsinatok határozata értelmében megtartandó az a szokás, hogy a diákok pünkösdkor zöld gallyakkal ékesítsék föl a szent épületeket. Ez azonban ne lövöldözéssel, vagy más szertelenséggel történjék, hanem énekléssel.

Az ünnep liturgikus sajátosságairól, egyházias ihletéseiről emlékezve, először hallgassuk meg Bod Pétert: a Páskabáránynak megétele után a zsengének bémutatásától fogva, ötven napot számláltak, az ötvenediken az Istennek áldozatot mutattak a mezei áldásért, amely ugyan ünnep volt és görögül pentekosté, ötvenedik, a mi nyelvünkön abból formáltatott szóval mondatik pünköstnek. Ez nevezetessé tétetett osztán, midőn a Szentlélek az apostolokra elküldetett. Nemcsak azt az ötvenedik napot tartották pedig innepnek, hanem az egész ötven napokat, amelyeken nem böjtöltek, térdet nem hajtottak, hanem fennállva könyörgöttenek, szent énekléssel töltötték idejeket, kivált a halléluját mindenütt énekelték, amelyet a negyven napi böjt idején nem cselekedtek. Szent Ambrus így szól: az Úr rendelte, hogy a negyven napokon szomorkodjunk, az ötven napokon pedig örvendjünk. Erre az örvendezésre emlékeztet az ország egyes vidékein a húsvét és pünkösd közötti időszaknak zöldfarsang, bárányfarsang elnevezése is.

A liturgiatörténetből tudjuk, hogy a középkorban a szél zúgását, amely a Szentlélek eljövetelét megelőzte, úgy akarták utánozni, hogy a nagymise szekvenciája: veni Sancte Spiritus… előtt kürtöket és harsonákat szólaltattak meg. A tüzes nyelveket helyenként égő kócokkal jelképezték, amelyeket a templom padlásáról a hívek közé dobáltak. E veszélyes szokást sok helyen rózsának és a felhőt jelképező, természetesen szenteletlen ostyának hullatásával cserélték föl. Néhol galambokat eresztettek széjjel a templomban.

Számos Máriát dicsérő kegyhelyünknek, így Csiksomlyónak, Radnának, Mátraverebélynek, Máriakönnyének, Pálosszentkútnak, és még több másnak pünkösd is búcsúünnepe.

A Szentlélek kultusza, illetőleg titulusa természetesen már az Árpád-korban feltűnik. Oltalma alatt állott a bencés Berzétemonostor (XII. század), Bátmonostor (XIV. század), a pálos Pilisszentlélek (1263). Dédes (1346), Jolsva (1473), a franciskánus Nagyvárad (1301), az ágostonrendi Hrapkó (1334), az antonita Kassa (1363) kolostora.

Ami hazai ikonográfiáját illeti, Zsigra (Schigra, Žehre) templomának egyik falképén a Szentlélek glóriás aggastyán alakjában jelenik meg. Két kézre fogott kendőben kilenc gyermek, vagyis a Léleknek Szent Páltól felsorolt (I. Kor. 12, 8-10) kilenc ajándéka: A Lélek ajándékait pedig kiki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik ugyanis a Lélektől a bölcsesség adományát kapja, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik meg a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy a gyógyítás adományát ugyanabban a Lélekben. Ez csodatevő hatalmat, amaz meg a prófétálást, egyik a szellemnek elbírálását, másik többféle nyelvet, a harmadik viszont a nyelvek megfejtését. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

Említésre méltó végül, hogy a pünkösd az Árpád-korban keresztnévként is fölbukkan. 1252. Clauigeri eisdem vinitoribus Pincusd, Kereu. Viselője nyilvánvalóan erre az ünnepre született. Az időbeli távolság miatt kérdéses, hogy a Pünkösti családnév a keresztnévből származott-e.

 

Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,

Mosolyogva száll le a világra.

Nyomában kél édes rózsa-illat,

Fényözön hull, a szivek megnyilnak.

 

Hogy először tünt fel a világnak:

Tüzes nyelvek alakjába' támadt.

Megoldotta apostolok nyelvét,

Hirdeté a győzedelmes eszmét.

 

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'

Ma is minden bánkodó szivének,

Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':

Világitó sugaradat áldja.

 

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,

Világositsd hittel föl az elmét.

Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,

Diadallal az egész világon!

 

Piros pünkösd, szállj le a világra,

Tanits meg uj nyelvre, uj imára.

Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,

Szeretetnek sugara, Szentlélek!

 

Veni Sancte Spiritus - Jöjj Szentlélek

Jöjj, Szentlélek Isten jöjj, áraszd ki a mennyekből fényességed sugarát.

Jöjj, ki árvák atyja vagy, jöjj, ki szívek lángja vagy, ajándékos jó barát.

Te vagy a vigasztalás, drága vendég, Lelki Társ, te az édes enyhülés.

Gondok között nyugalom, hőség ellen oltalom, zokogásban könnyülés.

Jöjj, és töltsd be híveid titkos mélyű szíveit, boldogító égi tűz!

Semmi, semmi nélküled az emberben nem lehet, semmi tiszta, semmi szűz.

Mosd, amit a szenny belep, öntözd, ami eleped, seb fájását csillapítsd!

Ami dermedt, élesztgesd, ami fagyos, melengesd, ami hibás, igazítsd!

Benned minden bizalom, osszad, osszad pazaron, hét szent ajándékodat.

Adj érdemre jobbulást, üdvösséges kimúlást, örök vigasságot adj!

 

Litánia a Szentlélekről

Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, kegyelmezz nekünk!

Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket! Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten,   - Irgalmazz nekünk!

Megváltó Fiúisten,

Szentlélek Úristen,

Szentháromság egy Isten,

Szentlélek, az Atyának és a Fiúnak közös szeretete,

Szentlélek, az Atyának és Fiúnak közös boldogsága,

Szentlélek, a megtestesülés titkának eszközlője,

Szentlélek, a Szeplőtelen Szűznek isteni Mátkája,

Szentlélek, Jézus Krisztus művének folytatója és megkoronázója,

Szentlélek, az Anyaszentegyház kormányzója,

Szentlélek, a Szentatya tanításának őre,

Szentlélek, az isteni kegyelem napja,

Szentlélek, a megszentelő és segítő kegyelem osztogatója,

Szentlélek, az isteni erények és ajándékok adományozója,

Szentlélek, az értelem és tudomány Lelke,

Szentlélek, a bölcsesség és jótanács Lelke,

Szentlélek, a jámborság és isteni félelem Lelke,

Szentlélek, az erősség Lelke,

Szentlélek, minden erény felvirágoztatója,

Szentlélek, a tökéletesség mestere,

Szentlélek, az angyalok öröme,

Szentlélek, a pátriárkák reménysége,

Szentlélek, a próféták ihletője,

Szentlélek, az apostolok tanítója,

Szentlélek, a vértanúk szilárdsága,

Szentlélek, a hitvallók ereje,

Szentlélek, a szüzek tisztasága,

Szentlélek, a szentek egységének aranykapcsa,

Szentlélek, a bűnök megbocsátója,

Szentlélek, a testnek feltámasztója,

Szentlélek, az örök élet fénye és boldogsága,

Légy irgalmas - Kegyelmezz nekünk, Szentlélek!

Légy irgalmas - Hallgass meg minket, Szentlélek!

Minden hitbeli tévedéstől,  - Ments meg minket Szentlélek!

Minden vétektől,

A kevélység szellemétől,

A tisztátalanság szellemétől,

A szeretetlenség szellemétől,

A hamisság és kétszínűség szellemétől,

A te sugalataid megvetésétől,

A megismert igazság elleni tusakodástól,

Az isteni irgalom elvesztésének hiedelmétől,

A megátalkodottságtól és töredelmetlenségtől,

A hirtelen és boldogtalan haláltól,

Az örök kárhozattól, - Ments meg Uram minket!

Mi bűnösök - Kérünk téged, hallgass meg minket!

Hogy a római pápát és a püspöki kart az Egyház kormányzásában támogasd,

Hogy az Egyháznak szent papokat küldj,

Hogy az Egyház minden rendjét és tagját megszenteld,

Hogy a katolikus hitoktatók és tanítók munkáját megáldjad,

Hogy a katolikus missziókat hathatósan pártfogold,

Hogy a hitetleneket és tévelygőket Krisztus Egyházába vezesd,

Hogy tőlünk, híveidtől minden szomorúságot és kishitűséget távol tarts,

Hogy az Egyház egységét sértetlenül megőrizd,

Hogy minden gondolatunkat és szándékunkat a mennyeiekre irányísd,

Hogy mindnyájunkat a te szent szeretetedben megőriz,

Hogy mindnyájunkat az örök boldogságba befogadj,

Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!

Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!

Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

P. Küldd el Lelkedet és mindenek életre kelnek!

H. És megújítod a föld szinét!

Könyörögjünk!

Szentlélek  Úristen,  kit  az  Úr, Egyházának  megigért  és  Pünkösd napján kegyesen elküldött: légy a mi lelkünknek is állandó, kedves vendége. Őrizd meg és gyarapítsd bennünk a te megszentelő kegyelmedet, s gyújtsd lángra szívünkben a szunnyadó isteni erényeket. Ékesíts fel minket, a te templomaidat, hét ajándékoddal,  s engedd, hogy a te szellemed belőlünk embertársainkra is ki-áradjon,  hogy  imádság, jópélda  és  apostolkodás  által  velegyütt hathatósan építsük  Jézus  Krisztus  Szívének országát. Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Fiúval egységben mindö-rökkön-örökké. Ámen.

 

Barsi Balázs: A Szentlélek Isten alázatossága

Minden igazi szeretet alázatos. A gyökereiben alázatos. Tudja, hogy nem méltó arra a szeretetre, amelyért egyedül érdemes élni. Ha a szeretet alázatos, akkor az Atya és Fiú szeretete (a Szentlélek) maga az alázatosság, a személyes alázat.

Valóban ilyennek mutatkozik be a Szentlélek az üdvösségtörténetben. Minden tevékenységben, háttérben, rejtettségben marad.

A teremtés a Szentháromság műve. Az Atyaisten a Fiúisten megtestesülése végett teremt. Azért van a világ, azért vagyunk mi emberek, hogy egyszer a Fiúisten emberré lehessen, és minket testvéreivé tegyen. A Szentlélek a teremtésre kiöntött szépség, illat, kenet. Nézz szét nyílt szemmel a fakadó májusban. Nem igaz, hogy mellékes, hogy csak költőieskedés, hogy nem fontos az, ahogy az akácok fehér józan mámorban ringanak, ahogy a madarak énekelnek. A teremtésben, mint tükörben olyan fények is felvillannak, amelyek nem e-világból valók. A Szentlélek csendes szépsége ragyog mindenen, ami van. Ő szól a próféták által, mégsem mondja soha, hogy  „én”. A Szentlélek  ihleti a prófétákat, sugalmazza, de nem arra, hogy Őróla szóljanak, hanem az Atyáról és az eljövendő Fiúról. A Szentírás lapjain így szól az Atya: „én” és így szól a Fiú: „én”. A Szentlélek soha. Ő az Isten akarata.

Csak általa ismerjük Istent, az Atyát, mert ő odaadja magát nekünk, hogy hinni tudjunk. Istent megragadó szervünkké lesz. Végtelen, magát feledő Isteni Személy.

Csak Általa mondhatjuk, hogy: „Úr Jézus”- vagyis tehetünk hitvallást, hogy: „Jézus valóban Isten Fia”.

Ő valósítja meg az Ige megtestesülését. Jézus kicsi magzati életét Máriával együtt hordozza. Ő alakítja ki Jézus emberségét, hogy az Atya képe lehessen, de Ő (Szentlélek) önmagáról nem ad képet.

Ő maga az örök Dicsőség, de Ő az Atyát dicsőíti meg és Krisztus arcán csillantja fel a dicsőséget.

Ő az ajándék, de nem az ajándékozó. Ő maga a KÖZÖSSÉG, a KAPOCS, akiben az Atya és Fiú találkoznak, és akiben az Egyház találkozik az Atyával. Névtelenségben marad, örök „in cognito”-ban. Az Ő működése teljesen érdeknélküli. Ő sohasem magáért dolgozik. Ő az Atya cselekvése, akiben az örök Igét szüli, szereti, akiben sok gyermeket kap (a keresztség által). A Fiúért dolgozik, aki Őbenne az Atya szeretett Fia, és aki, a híveket belevonja Krisztus életébe.

Ő még a lelki adományok kiosztását is átadja Jézusnak, ezért Jézus a „Lélek Ura”. A Szentlélek Jézus mellett tesz tanúságot, Jézus uraságát, Istenfiúi mivoltát bizonyítja (I. Kor. 12,3.)

Ő ismerteti meg velünk az Atyát, és mondatja velünk: „Abaa” (Atyánk). Ő az Atya és Fiú imádására vezet, de nem imádtatja. Ő az ima mestere, ő kezdi bennünk titkon az igazi imát, de saját imádását nem tanítja.

Ezek után nem vesszük észre, hogy mennyire elmegyünk a lényeg mellett? Mi az a lelkiélet? „Lelkizgetés”? Sok jámbor gyakorlat? Parancsok betartása csupán? Nem! A Krisztusi (keresztény) lelkiélet kezdete? Élni a Szentlélek hatása alatt. A lelkiéletben való haladás: a Szentlélek hatására élő, személyes kapcsolatba lépni az Atyával és Fiúval. A lelkiéletben való tökéletesség: hasonlóvá válni a Szentlélekben-alázatban, odaadásban, és szeretni őt, a személyes szeretetet és alázatot

Megkezdődött-e egyáltalán ez a „lelkiélet”? Vagyis: ténylegesen mi irányítja egész életedet? Külső törvény? Csak evilági vágyak? Akkor leszel Krisztusi, ha a Szentlélek egészen titkos sugallatait komolyan veszed és hozz képest álomnak, bódulatnak, hazugságnak tartasz mindent. Ő suttog lelked mélyén. Bizonyos mély álmokban is szól. Szól állandóan kívülről az  Egyház tanításában- belülről akkor, mikor megérint egy külső szó. Mit teszel ilyenkor? El tudsz-e minden mást hagyni, ha kell bolondnak tűnni, ezrek szemében csak hogy Őt kövesd? Ez a lelkiélet kezdete. Holnap ezt a kegyelmet kérjed, hogy elkezdődjék benned a Lélek szerinti élet.

 

Pünkösdhétfő

A pünkösd ünnepét követő hétfő. A liturgiában karácsony és húsvét másnapjának mintájára megült, nem parancsolt ünnep volt 1969-ig, az oktáva második napja. 1950 után munkanap, 1997-től a polgári életben is munkaszüneti nap. A II. Vatikáni Zsinat utáni naptárban egyszerű hétköznap, már az évközi időhöz tartozik, de a hagyomány alapján imádkozható pünkösdnapi mise szövege, piros színben a pünkösdi prefációval.

 

Pünkösdi búcsú Csíksomlyón

A pünkösd legnagyobb népi megünneplése. A pünkösd napján tartott búcsú a János Zsigmond erdélyi fejedelem fölött 1567-ben aratott győzelem emlékét őrzi. A fejedelem 1566-ban Csíkot is unitáriussá akarta tenni. Ezt először a ferencesek kitiltásával szerette volna megvalósítani, ők azonban nem hagyták el Csíkot. Ezért udvari orvosa, Blandrata György tanácsára elhatározta, hogy erőszakot alkalmaz. Ezt megtudván a gyergyóalfalvi István pap a falvak népét arra buzdította, hogy menjenek Csíksomlyóra, s kérjék a Szentlelket és a Boldogságos Szűz Mária közbenjárását, hogy megtarthassák ősi hitüket. Ezalatt a fejedelem szabad zsákmányolást ígérve banderiumának, elrendelte, hogy Mikes grófot hozzák Udvarhelyre s végezzék ki, mert hét csíki községben ő is kivégeztette a prédikátorokat. Erről egy udvarhelyi ferences, Pater Fabricius tudomást szerezve értesítette a csíkiakat, akik egy ferences szónok beszédének hatására hitük védelmére fegyvert ragadtak, s amíg a nők Csíksomlyón imádkoztak, a férfiak kivonultak a Tolvajos-tetőre, ahol egy részük az út menti fákat befűrészelte úgy, hogy a jobb oldalon álló fák balra, a baloldaliak jobbra dűlhessenek, a többiek pedig egy szikla alatti itatóvályúnál helyezkedtek el. A fejedelem bandériuma mit sem sejtve kaptatott fel Tolvajos-tetőre, hogy onnan Csíkra törjön. Ekkor a csíkiak néhány fejszecsapással rájuk döntötték a fákat, s az ágak közé szorultakat megölték, mire az életben maradottak megfutamodtak. A csíkiak a sikeres ellenállás után Csíksomlyón hagyott családjukhoz siettek, s a győzelem örömére a Kissomlyó-hegyen körülhordozták a Segítő Mária szobrát, neki tulajdonítva a győzelmet. Ezt az eseményt P. Fabriciusnak az udvarhelyi levéltárban 1919-ben felfedezett kézirata alapján Boldizsár Dénes részletesen leírta. A búcsújárás szervezett és fegyelmezett formában történt. A rendet elősegítette a szabályzat, mely szerint „a búcsún nem illik dohányozni, világi nótát dalolni, részegeskedni; a búcsún nem vehetett részt, aki adósságát nem akarja megfizetni, az idegen jószágot visszaadni; aki haragot tart; aki otthoni munkáját nem végezte el; aki egyházi hatóság jóváhagyása nélküli könyvet vásárol, mint amilyen A mennyei hétzár, A bethániai aranylevél”. E szabályok megtartására a búcsúvezetők bárkit felszólíthatnak, akik nemcsak a búcsú áhítatának, hanem általában a vallási életnek, az egyházi fegyelemnek is lelkes világi apostolai.

 

Szentlélek ajándékai

latinul: dona Spiritus Sancti

A természetfölötti erkölcsi életet támogató maradandó készségek, amelyek az embert tanulékonnyá teszik a Szentlélek indításainak követésében. Izaiás 11,1 szerint a Messiáson rajta nyugszik az Isten lelke: a bölcsesség és értelem, tanács és erősség, tudomány, a jámborság és az Úr félelmének lelke. A hagyomány ezt úgy értelmezte, hogy Krisztus emberi alakjában mint az Egyház feje és Isten gyermekeinek mintaképe birtokolja mindezt, s mi az ő teljességéből merítünk. A trienti zsinat a megigazulás állapotát úgy magyarázta, mint a kegyelemnek és a Szentlélek ajándékainak tudatos befogadását (D 799). Az Egyház imái is beszélnek a 7 ajándékról. A fölsorolt adományok között a különbséget nehéz meghatározni, hiszen a kegyelem a természetfölötti élet egészének kifejezése. Általában úgy értelmezik, hogy ezen ajándékok által az ember alkalmassá válik a Szentlélek ösztönzésének befogadására, s ezáltal a misztikus test tagjai jobban hasonulnak a Főhöz. A teológia megkülönbözteti a Szentlélek ajándékait a kegyelem által belénk öntött erényektől. Az utóbbiak arra képesítenek, hogy az örök élet útját saját elhatározásunkból kövessük, a Szentlélek ajándékai viszont megadják a világos látást és a készséget.

Az egyes adományok Szent Tamás szerint:

a bölcsesség hozzásegít a természetfölöttiek értékeléséhez;

az értelem arra képesít, hogy a hitigazságokat igazi értelmük szerint fogjuk föl;

a tudomány arra, hogy megkülönböztessük a hamis tanítástól;

a tanács az időszerű teendőink között igazít el, hogy a szeretetből kiindulva tevékenykedjünk;

az erősség abban segít, hogy az Istenbe vetett bizalom a nehézségek között se vesszen el;

a jámborság növeli a hódolatot a mennyei Atya előtt és megőriz a szolgai lelkülettől; 

az istenfélelem erőt ad a bűn kerülésére.

 

A Lélek éltet”

Beszélgetés Jelenits István piarista szerzetessel a pünkösdről és a Szentlélek erejéről

– A pünkösd fénye mintha valamelyest elhomályosodott volna napjainkban. Sokan talán nem is sejtik, hogy ez a két nap nem pusztán majálisok, juniálisok alkalma és a természet megújulásának ünnepe. Lehet, hogy a hitüket gyakorló keresztények között is megfogyatkozott ennek az ünnepnek a becsülete?

– A húsvét és a pünkösd eredete szerint is a tavaszhoz kapcsolódik. Nemhiába mondja Balassi Bálint: „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje, mindent egészséggel látogató ege…” Laicizálódott, a természethez nosztalgikusan visszavágyódó társadalmunk akkor is őriz valamit az ünnep tartalmából, ha csak ezekre a mozzanatokra figyel. Az egyház talán nem ünnepli olyan förgeteges örömmel a pünkösdöt, mint a karácsonyt és a húsvétot, de a Szentlélekről mégsem akar elfeledkezni. Magyar vonatkozásban elég a csíksomlyói búcsúra utalnunk: ott az egész Kárpát-medence magyarsága találkozik, s az ünnep öröme a televízió közvetítésében milliókhoz eljut.

– Krisztus korában mit jelentett a pünkösd? Olvassuk a Szentírásban, hogy ezen a napon összegyűltek az apostolok.

– A zsidóság legnagyobb ünnepe a húsvét. Az egyiptomi rabságból való szabadulás emlékét idézi. Jézus korában ilyenkor óriási zarándoktömegek gyűltek össze Jeruzsálemben, s ez a sokszor messzi földről összegyűlt sokaság hét héten át Jeruzsálemben maradt. A húsvétot követő ötvenedik nap, a pünkösd a hazaindulás napja volt. Ekkor emlékeztek meg a Sínai-hegyi szövetségkötésről. A törvényről, amellyel Isten a választott nép egész életét mederbe fogta. Számunkra, keresztények számára a Szentlélek kiáradása tette ezt a napot igazán emlékezetessé.

– Hogyan értsük a Szentlélek nevet?

– A héber nyelvben a ruah szó egyszerre jelent szelet, vihart és leheletet, lélegzetet. A mi lélek szavunknak ehhez a második jelentéskörhöz van köze. János evangéliumában olvashatjuk, hogy amikor Jézus húsvétvasárnap este megjelent a tanítványok között, „rájuk lehelt, és azt mondta: »Vegyétek a Szentlelket«" (20,22). Itt a rájuk lehelt szóval fordított görög ige utal vissza a teremtéstörténetre. Ott az első ember megteremtésekor Isten Ádám arcába (orrába) lehelte az élet leheletét. Mintha saját életét „osztaná meg" az emberrel. De János máshol a héber szó másik jelentésére is utal, amikor a Szentlélekről ír: „A Lélek ott fú, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy" (3,8). 

– A Szentlélek szó helyett némelyek szívesebben használnának olyan magyar szót, amely a szél szóból ered. Van, aki Isten Szellemének fordítaná a görög pneumát. De ez a szellem szó a nyelvújító Kazinczy alkotása, nincs olyan gazdag akusztikája, mint a léleknek. Egy kicsit még ma is mesterségesnek érezzük. Gondoljuk csak meg, mennyivel többet ér a lelkes szó a szellemesnél, mennyivel súlyosabb a lelketlen a szellemtelennél!

– Ami a keresztény szóhasználatot illeti, érdemes jobban odafigyelnünk arra, hogy szóösszetételekben, képzővel ellátott formában mikor utal a lélek szó az emberi lélekre, mikor az Isten Lelkére, a Szentlélekre. A papokat nem azért nevezzük lelkiatyáknak, mert a lelkünket gondozzák, hanem mert a Szentlélek küldöttei. A lelkigyakorlat nem onnan kapta a nevét, hogy ott a lelkünket gyakorlatoztatnánk, hanem onnan, hogy ott a Szentlélek „gyakorlatoztat" minket. Ha ezeket tudatosítjuk magunkban, többször rágondolhatnánk a Szentlélek sokféle működésére, amellyel egész életünket átszövi.

– Ki hát a Szentlélek a mi személyes életünkben, és mi a szerepe az egyházban?

–  Pál apostol nagyon sokat ír arról, mi mindent köszönhetünk a Szentléleknek. Például a gyermekké fogadás Lelkének mondja, „általa kiáltjuk: »Abba! Atya!«" (Róm 8,15). Fölkapjuk a fejünket: hát nem Jézus tanított arra, hogy Istent Atyánknak szólítsuk? Való igaz. De üres szóvá, kegyes formulává kophatna, amit Jézus ránk hagyott, ha a Lélek nem segítene abban, hogy valóban gyermeki bizalommal mondjuk ki. Az egyház kezdetben nemigen imádkozott a Szentlélekhez, inkább az Atyának és a Fiúnak köszönte meg, hogy a Lélek ajándékait kiárasztotta ránk. Így van ez a pünkösdi ünnepi mise könyörgéseiben is. Aztán a szentlecke utáni ének, a szekvencia idézi a középkori Szentlélek-hívogató himnuszt: „Jöjj, Szentlélek Istenünk... Jöjj, szegények atyja, te, bőkezűség Istene."   De térjünk vissza Szent Pálhoz! A korinthusiakhoz írt második levélben leírta ezt a mondatot: „A betű öl, a Lélek pedig éltet" (3,6). Manapság nagyon átéljük kimondott és leírt szavak devalvációját. De Pál a Szentírás betűjéről mondja, hogy az is ölhet, ha nem a Lélek segítségével értelmezzük. A Lélek sugalmazta, az ő segítségével érthetjük helyesen, Isten szándékának megfelelően. A muszlimok nem ismerik a Szentlelket. A Korán arab szövegét tökéletesnek és örök érvényűnek tartják. Mi másképp tekintjük Isten szavának a Bibliát. Megrendülve gondoljuk meg, hogy Isten, amikor emberi nyelven „szóvá tette" titkait, egy-egy adott kor tökéletlen és mállékony nyelvén szólalt meg. Vállalta, hogy az általa sugalmazott könyv az idők során értelmezésre szorul majd. Ő maga is „sok rendben és sokféle módon" szólt Izrael népéhez, s amikor a Megtestesült Igében teljesen feltárta előttünk önmagát, akkor is olyan könyvekbe gyűjtötte a tanításait, amelyeknek értelmezése a Szentlélekről vezetett egyház dolga lesz, s amelyeket majd sok nyelvre lefordítanak. Ilyenformán Isten és az emberiség „párbeszéde" nem zárult le. Vadonatúj igazságokkal nem bővül, de a világ végéig folytatódik. Ennek a mestere a pünkösdi Lélek.

– Különböző felekezetekben, közösségekben (nem csak szektákban!) olykor a Szentléleknek tulajdonítanak olyan jelenségeket, megnyilatkozási formákat, amelyektől sokan ódzkodunk, megijedünk, vagy amelyeket egyszerűen értelmetlennek találunk. Mi a teendő ilyenkor?

– Szent Páltól tudjuk, hogy már a Krisztus utáni ötvenes években (húsz-egynéhány évvel Jézus halála és föltámadása után!) jelentkeztek efféle gondok - legalább a korinthusi keresztények között. Voltak alapjában tán jó szándékú, de nem eléggé komolyan gondolkodó emberek, akik a saját lelkendezésüket meg a Lélek valódi megnyilatkozásait nem tudták megkülönböztetni. Pál figyelmeztette őket arra, hogy „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene" (2Kor 14,33). A Lélek ajándékait könnyű összetéveszteni azzal, amit saját föltűnési vágyaink diktálnak. A Lélek legértékesebb adománya a szeretet. S minden adománya arra való, hogy ki-ki a közösség javát mozdítsa elő vele. Pál azt is írja: „A Lelket ki ne oltsátok" (1 Thessz 5,19). Vagyis ha a rend, a békesség nevében egymást figyelmeztetjük, legyünk óvatosak. A „lelkek megkülönböztetése" nélkülözhetetlen adomány, de az intézménynek nyitva kell állnia a Lélek valódi megnyilatkozásainak felismerésére és befogadására.

– Jézus arról is beszélt, hogy aki a Szentlélek ellen vét, valami olyasmit tesz, amire nincs bocsánat. Hogyan értsük ezt?

– Jézus akkor mondta ezt, amikor azt állították némelyek, hogy a csodái az ördögtől valók. Maga Jézus azt vallotta, hogy ezek a Szentlélek erejének megnyilatkozásai. Mármost: aki nem hajlandó fölismerni Isten műveiben Istent, hanem a gonosz léleknek tulajdonítja azt, ami tőle való, azon nem lehet segíteni. Nem azért „nem nyer bocsánatot", mert Isten haragszik rá, hanem mert ő maga utasítja el Istennek minden közeledését.   

– Azt is írja Szent Pál, hogy testünk a Szentlélek temploma. Ez mit jelent?

– Idézzük az egész szövegrészt: „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a váltságdíjatok? Dicsőítsétek meg Istent testetekben!" (1Kor 6,19- 20). A görögök hajlottak arra, hogy az embernek csak a lelkét tartsák értékesnek, a testet nem becsülték. Még a keresztények közt is elterjedt egy olyan fölfogás, hogy a kicsapongás, részegség, bujaság csak a testet mocskolja be, számunkra viszont csak a lélek „tisztasága" a fontos. Ez ellen emel szót Pál. Testestül fogunk föltámadni, s már most testünkben - vagyis fegyelmezett, a Lélektől irányított hétköznapi életünkben „dicsőül meg" az Isten, ott mutatkozik meg az ő kegyelmének életalakító hatalma.   

– Tanár úrnak mit jelent a Szentlélek, a pünkösd?

– Amikor a Szentírásról tanítok, az órák előtt mindig kérjük a Szentlélek segítségét. Az iskolában sokszor eszembe jut Schütz Antalnak egy kedves példázata. Az egyszeri katolikus iskola fölépülésekor a bejárata fölé egy rúdra vasláncon függő galambot akasztottak, a Szentlélek jelképét, a falra meg felírták: Ez a ti mesteretek, aki megtanít minden igazságra. Telt-múlt az idő, a vaslánc megrozsdásodott, s egy vihar egyszer eltépte a galambot. Nem figyeltek rá, ott maradt a bot ugyanazzal a felirattal: Ez a ti mesteretek... Tanulság: Ügyeljünk arra, hogy a Lélek szerepét ne vegye át bot a keresztény iskolában, családban, gyülekezetben.

 

Lattaquié Ignatiosz metropolita imája 

Szentlélek nélkül távoli az Isten, az Evangélium holt betű, az Egyház egyszerű szervezet, a tekintély uralkodás, a misszió propaganda, az istentisztelet emlékek fölidézése, és a keresztény cselekvés rabszolgamorál. De őbenne: a kozmosz fölemelkedik és nyögve szüli az Országot, a feltámadott Krisztus itt van, az Evangélium életerő, az Egyház szentháromságos közösség, a tekintély szabadító szolgálat, a misszió pünkösd, a liturgia emlék és elővételezés, az emberi cselekvés megistenült.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva