Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Május 20. SIÉNAI SZENT BERNARDIN áldozópap

SIÉNAI SZENT BERNARDIN 

áldozópap

született: Massa Marittima, Itália, 1380. szeptember 8.

elhunyt: Aquila, Itália, 1444. május 20.

 

 

 1386-tól Sziénában nevelkedett, 1396-99 között jogot tanult. 1398-ban kezdett el érdeklődni a Szentírás és a teológia iránt. Belépett egy sziénai jámbor társaságba (Disciplinati Confraternitatis B. Mariae) és betegeket ápolt. Először ágostonos remete akart lenni, 1402-ben mindenét szétosztotta a szegények között, és a minoriták sziénai kolostorába lépett be. Később Sziéna közelében egy kis kolostort épített, ahol elsősorban a ferences teológusokat tanulmányozta. Megválasztották toszkánai vikáriusnak, ezért átköltözött Fiesoléba. 1417-ben Genovában kezdett prédikálni; áldásos hatását hamarosan Észak és Közép-ltália minden lakója érezte. Oly sokan tértek meg szavai hatására, hogy a papok nem győzték a gyóntatást. Különösen békeszerző hatása volt nagy, és ehhez Jézus Nevének tiszteletével nyerte meg a szíveket. Jézus Krisztus nevének monogramját (IHS) arany betűkkel egy kis pajzsra írta, melyet kezében tartva prédikált. A pajzs hamarosan a béke és a testvériség jelévé vált, és házak, templomok, városházák kapuja fölé tették az emberek. 1430-tól írta teológiai műveit. 1438-42-ben az obszervánsok vikárius generálisa, ami 240 kolostor terhét jelentette. Állandóan szorgalmazta a ferencesek teológiai művelődését. 1440-ben a Perugia melletti monteripidói kolostorban morális iskolát nyitott, amelyben maga is tanított. 1441-ben Sziénában teológiai főiskolát alapított. Amikor a sziénaiak diplomáciai ügyekkel Milánóba küldték, útközben halt meg az aquilai Szent Ferenc-kolostorban. 1450-ben avatta szentté VMiklós pápa. Ereklyéit 1474-ben átvitték Aquilába, a róla elnevezett templomba.

 

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Sienai Szent Bernardin áldozópap beszédeiből

Jézus neve az igehirdetők fényessége, mivel ragyogó világossággal hirdeti és hallatja igéjét. Mit gondolsz, honnan van a világban a hit oly nagy és annyira ragyogó, gyors és lobogó fényessége, ha nem Jézus hirdetéséből? Nemde ennek a névnek fényével és édességével hívott meg minket Isten az ő csodálatos világosságára? (1Pét2,5) Az Apostol méltán mondja azoknak, akiket megvilágít Jézus neve, és ebben a fényben látják a világosságot: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság fiai (Ef 5,8).

Ezért ezt a nevet hirdetni kell, hogy világítson, s nem elrejteni. Az igehirdetésben nem bűnös szívvel vagy tisztátalan ajakkal kell hirdetni, hanem választott edényben kell őrizni, és onnan kell előhozni.

Emiatt mondja az Úr az Apostolról: Választott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, királyok és Izrael népe előtt (ApCsel9,15). Választott edényt mond, amelyben a legédesebb ital van felkínálva vételre, hogy biztasson az ivásra, amint bíborvörösen ragyog a külön e célra választott edényben: hogy hordozza nevemet.

Amint ha tűz gyullad, megtisztul a mező a haszontalan és kiszáradt tövisektől és kóróktól; ahogy a felkelő nap sugarai eloszlatják a sötétséget, és szem elé kerülnek a tolvajok, éjszakai csavargók és betörők; ugyanígy amikor Szent Pál prédikált a pogányoknak – ahogyan nagy mennydörgés dördül, heves tűzvész tör ki, vagy ragyogva felkel a nap –, elemésztődött a hitetlenség, mint a lobogó tűzben elolvadt viasz, elillant a hamisság, és felragyogott az igazság.

Jézus nevét hordozta körül szavával, leveleivel, csodáival, példájával. Dicsérte Jézus nevét fáradhatatlanul, és dicsőítette azt hangos megvallással.

Ezt a nevet ráadásul királyok, pogányok és Izrael népe előtt hordozta az Apostol, mint fényt. Országokat világított meg vele, és mindenütt ezt kiáltotta: Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közeleg. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal (Róm13,12). És megmutatta mindenkinek a tartóra helyezett világító lámpást, hirdetve mindenütt Jézust, mégpedig a megfeszítettet (1Kor 2,2).

Ezért az Egyház, Krisztus jegyese, állandóan tanúskodva őróla, a prófétával együtt ujjongva mondja:Ifjúságom óta oktatsz, Istenem, csodáidat mindmáig – azaz mindig – hirdetem (Zsolt70,17). A próféta is erre buzdít, amikor így beszél: Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, napról napra hirdessétek üdvözítő erejét (Zsolt95,2), azaz üdvözítő Jézusát!

 

Könyörgés

Istenünk, te Sienai Szent Bernardin áldozópap lelkébe csodálatos szeretetet adtál Jézus szent neve iránt. Tekints érdemére, és közbenjáró imájára add, hogy mindenkor a te szereteted lelkesítsen minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva