Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / December 18. SZALÉZI SZENT FERENC

SZALÉZI SZENT FERENC

püspök, egyháztanító

született: Sales, Savoya, 1567. augusztus 21.

elhunyt: Lyon, Franciaország, 1622. december 18.

 

 

Előkelő családban született. Atyja jogásznak szánta. 1582-ben Párizsba küldték, a jezsuiták kollégiumában lakott, s a jog mellett teológiával is foglalkozott. 1588-ban atyja Páduába küldte, ahol 1591-ben mindkét jog doktora lett. Páduai éveiben A. Possevino jezsuita volt a lelkiatyja. 1592-ben Lorettóba és Rómába zarándokolt, hazatérve Chambéryben kapott állást, s tudtán kívül atyja kineveztette az Annecybe menekült genfi káptalan prépostjává. E kinevezést Ferenc isteni jelnek vette, lemondott állásáról, és atyja tiltakozása ellenére 1593-ben pappá szentelték. Buzgósága láttán 1594-ben a püspöke Chablais vidékére küldte, ahol a berni reformátorok 1535 óta szinte teljesen kiirtották a katolikus vallást, a papokat bebörtönözték, a templomokat lerombolták, a kolostorok elnéptelenedtek. Ferenc Thonóban kezdte a munkát. 5 év alatt 25.000 lelket térített vissza az Egyházba. Genf környékén is próbálkozott, de Th. Beza meghiúsította munkáját. 1602-ben Genf püspökévé szentelték. A papságot és a szerzeteseket fölrázta tespedtségükből. A hitoktatást laikusokból szervezett testvérületekkel oldotta meg, tankönyvül Bellarmin Szent Róbert katekizmusát adta kézbe, Annecyben maga is tanította a gyermekeket. Híresek voltak nagyböjti beszédsorozatai. A király párizsi segédpüspökké akarta tenni, de Ferencnem fogadta el. Levelezés útján is vezetett lelkeket, kb. 6000 levele fönnmaradt. 1606-ban Annecyben a város értelmisége számára akadémiát alapított, mely nem volt ugyan hosszú életű, de mintát adott Richelieu bíborosnak a Francia Akadémia megalapításához. 1604-től fáradozott egy női rend alapításán. 1610-ben Szent Franciskával együtt megalapította a vizitációs apácák rendjét. Sajátos elmélkedési módszerét a Philothea--ban írta le (elmélkedési módszerek).

1661-ben boldoggá, 1665-ben szentté avatták. 1887-től egyháztanító, 1923-tól az újságírók védőszentje lett.

 

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

 Olvasmány Szalézi Szent Ferenc püspöknek „A jámborság útja” című könyvéből

A világ teremtésekor megparancsolta a teremtő Isten a növényeknek, hogy mindegyik a maga faja szerint teremjen gyümölcsöt. A keresztényeknek, „akik az ő Egyházának az élő növényei” szintén megparancsolta, hogy ki-ki a saját állása és hivatása szerint hozza meg a jámborság gyümölcsét.

Tehát hangoztatom: más-más módon kell a jámborságot gyakorolnia az előkelő embernek és a kézművesnek, a szolgának és a fejedelemnek, az özvegynek, a hajadonnak és a feleségnek. Sőt a jámborság gyakorlatainak alkalmazkodniuk kell egészen részletesen az egyes ember testi egészségéhez, foglalkozásához és hivatalos kötelességeihez.

Kérlek, Philotea, te magad mondd meg: tényleg dicséretes lenne-e, ha a püspökök olyan visszavonultan akarnának élni, mint a karthauzi szerzetesek; ha a házasemberek a család anyagi javait nem törekednének jobban gyarapítani, mint a kapucinusok; ha a kézműves az egész napot a templomban töltené, mint a szerzetesek; vagy fordítva: ha egy szerzetes minden olyan alkalommal és minden olyan esetben, amikor azt egy-egy embertársa szüksége megkívánná, mindig törődnék vele, mint ahogy az a püspök dolga? Mondd meg te magad: nemde nevetséges, rendetlen és megengedhetetlen lenne az ilyen jámborság?

Mégis gyakorta előfordul ez a tévedés, ez a képtelenség. Viszont az igazi és őszinte jámborság, Philotea, semmire nem ártalmas, sőt mindent megjavít és tökéletesít. De ha a jámborság hivatásunk és állásunk józan követelményeivel ellenkezik, akkor kétségtelenül hamis erény lesz.

A méhecske is úgy gyűjti magának a mézet a virágokból, hogy azokat nem sérti meg, hanem éppen olyan üdén és sértetlenül hagyja el, mint ahogy megtalálta. Az igazi jámborság még a méhecskénél is helyesebben cselekszik, mert nemcsak hogy nem sérti meg az egyes hivatások és foglalkozások követelményeit, hanem azokat még érdemesebbé és még szebbé is teszi.

Azt mondják, hogy ha a drágaköveket mézbe teszik, akkor még szebb színben tündökölnek és ragyognak, ugyanígy lesz kedvesebb és tökéletesebb az az ember is, aki a hivatásának megfelelő jámborságot gyakorolja. Az ilyen jámborság gyakorlásával ugyanis békésebb lesz a te életed és a családod élete is, őszintébb lesz a férj és feleség közti kölcsönös szeretet, hűségesebb lesz az elöljáró iránti engedelmesség, kellemesebb és eredményesebb lesz minden egyes foglalkozás is.

Tehát tévedés, sőt eretnekség lenne, ha a jámborság gyakorlását ki akarnák zárni a hadseregből, az iparosok műhelyeiből, a fejedelmek udvaraiból és a házasok köréből. Viszont hangoztatom, kedves Philotea, hogy a teljesen szemlélődő, kolostori és szerzetesi jámborságot az említett hivatalokban és állásokban nem lehet gyakorolni. Azonban a most említett háromféle jámborságon kívül van még sok másfajta is, amely igen alkalmas arra, hogy általa a világi életet élők is tökéletességre jussanak.

Bármilyen viszonyok között legyünk is, a tökéletes életre lehet és kell is törekednünk.

 

Könyörgés

Istenünk, te a lelkek üdvössége érdekében úgy akartad, hogy Szalézi Szent Ferenc püspök mindenkinek mindene legyen. Segíts, hogy példája szerint mi is fáradhatatlanul szolgáljuk embertársainkat, és így mindenkor tanúságot tegyünk szereteted hatalmáról. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva