SZENT ÁGOTA
szűz, vértanú
elhunyt: Catania, Szicília, 251.
Előkelő családból származott és egész fiatalon szüzességi fogadalmat tett. A Decius-féle üldözés idején följelentették, s amikor megvallotta hitét, ostorozták, égették, végül megcsúfolásként levágták a keblét és börtönbe zárták. Éjszaka Szent Péter jött hozzá és meggyógyította. Másnap a börtöne padlójára szórt éles cseréptörmeléken és parázson forgatták. Nyugodt derűvel szenvedett és halt meg. Kínzása közben földrengés rázta meg a várost. A következő évben halála napján kitört az Etna. A megrémült nép, hívők és pogányok egyaránt Ágota sírjához menekültek, s oltalmul a sírt borító leplet ragadták meg, s azzal vonultak az áradó láva elé. A láva megállt, a tűzhányó elcsendesedett. A legenda szerint angyal véste Ágota sírjára e feliratot: MENTEM SANCTAM SPONTANEAM, HONOREM DEO, ET PATRIAE LIBERTATEM (Szent, készséges lelkület, Istennek dicsőség, a hazának szabadság). Catania népe töretlenül őrizte szent leánya emlékezetét és állandóan segítségül hívták, s hívják ma is a tűzhányó veszedelme ellen. Az oltalomkérés később az összes tűzesetekre kiterjedt, és a 12. század óta a tűzvészt jelző harangra rávésték sírföliratát. Neve szerepel a római kánonban. Attribútumai: harapófogó, írótábla, levágott keblek tálon, fáklya vagy gyertya, kenyér, égő ház, egyszarvú. A pásztorok, takácsok védőszentje.
Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából
Olvasmány Szicíliai Szent Metód püspök Szent Ágotáról mondott szónoklatából
Kedves Hallgatóim! Mint tudjátok, e szent vértanú évfordulójának emléknapja gyűjtött össze mindnyájunkat erre a helyre. Azért jöttünk, hogy megemlékezzünk e vértanúról, aki hajdan, az első századokban nyerte el a hősi küzdelem pálmáját, de alakja örökké fiatal, hiszen most is küzd, és most is győz az Isten adta csodákkal, amelyek napról napra koszorúval ékesítik őt.
Szemléljük őt elsősorban mint szüzet, aki az örök Isten Igéjéből, Isten megoszthatatlan Fiától született (aki értem is megízlelte testében a halált), amint a teológus János tanítja: Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek (Jn 1, 12).
Ez a szűz tehát jegyes, aki meghívott titeket e szent áldozati lakománkra; asszony, aki egy férfinak, Krisztusnak volt eljegyezve, ahogyan Pál apostol szól a házasságról.
Szűz, akinek lelkiismerete tündöklő tiszta, aki ajkát, nyelvét és arcát az isteni igaz Bárány vérének bíborával tette ékessé. Ő az, aki elméjének minden gondolatával jóságos Jegyesének a halálán elmélkedik, és azt fontolgatja, mintha Jegyese csak a minap ontotta volna vérét. Így azután ez a hozzá szeretettel ragaszkodó szűz nemcsak, hogy magában hordja a lelke mélyébe befogadva Krisztus piros vérének eltörölhetetlen pecsétjét, hanem még a késő utódoknak is szüntelenül osztogatja szűzi ékesszólásának vértanúsággal díszített kincseit is.
Valóban jó ő, Isten jóságának részese. Ezért hívják Ágotának, azaz „jó”-nak. Nemcsak a neve ez, hanem valójában jó is. Maga Isten, a jóság forrása küldte és ajándékozta őt nekünk, hogy Jegyesének jóságában részesüljön, és abból nekünk is részt adjon.
Van-e jobb a legfőbb Jónál? És van-e méltóbb tárgya ünnepi dicséretünknek, mint az, aki jó, aki Ágota?
Ó, Ágota, jóság a neved, és jóság a lelked! Ó, Ágota, dicső tetteid nyilván hirdetik jó nevedet, és jó neved hirdeti dicső tetteidet! Ó, Ágota, neved hív, hogy mindenki hozzád csatlakozzék. Példád vonz, hogy mindenki késedelem nélkül Istenhez, az egyetlen igazi Jóhoz térjen.
Könyörgés
Urunk, Istenünk, járjon közben nálad bűneink bocsánatáért Szent Ágota szűz és vértanú, aki mindig kedves volt előtted, mert tiszta életével és vértanúhalálával megmutatta kegyelmed erejét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
