Kr. e. 1. sz. 2. fele
A Boldogságos Szűz Mária édesanyja. Nevét és élete egyes esményeit a Jakab ősevangéliumból ismerjük; e szerint egy betlehemi pap, Mátán leánya. Két nővére is volt, Mária és Szóbé. A galileai származású Joachim vette feleségül. Hosszú idő után kapták Istentől gyermeküket, Máriát, akit 3 éves korában a jeruzsálemi templomban Istennek szenteltek. Joachim ezután hamarosan meghalt, Anna azonban megérte Jézus születését. A gyermek Jézus ott volt halálos ágya mellett, és békés, nyugodt halállal ajándékozta meg nagyanyját. Tisztelete a 4. században Jeruzsálemben kezdődött, ahol Mária föltételezett születési helyén Szent Anna-templomot emeltek. Kultuszát a keleti egyházban I. Justinianus császár tette kötelezővé. Nyugaton már a 2. században nyoma van tiszteletének, de általánossá csak a keresztes háborúk után vált. Nagy terjesztője volt Trithemius Tractatus de laudibus s. sanctissimae Annae című munkája (1494). Az asztalosok, bognárok, botfaragók, csipkeverők, esztergályosok, gazdaasszonyok, harisnyakötők, lovászok, molnárok, orvosok, szülésznők, takácsok, varrónők, vászonkereskedők tekintik védőszentjüknek, anyák, családok, gyermeket várók, vajúdók kérik oltalmát. Önálló ábrázolásai közt az első a római S. Maria antiqua-bazilikában van (8. század). Későbbi képei hasonlók az Istenszülő-képekhez, de attribútum nélküli mellképe is van (Novgorod, Nerediza-templom, 12. század). A 15-16. században, de még a barokkban is gyakran ábrázolták fejkendős vagy főkötős matrónaként, piros ruhában, zöld kötényben, harmadmagával vagy csak Máriával. Leggyakoribb attribútuma a könyv. (Utalás az Ószövetségre, a Messiás-ígéretre), ritkán liliom.
Kr. e. 1. század
Szent Anna férje, a Boldogságos Szűz Mária atyja, Jézus nagyapja. Az apokrifok, Pszeudo Máté, a Jakab ősevangélium szerint gazdag jeruzsálemi polgár, kinek áldozati ajándékát visszautasították a papok, mert nem volt gyermeke, ezért a saját pásztorai közé vonult vissza, elhagyván a várost, hogy a magányban imádkozzék. Imádsága meghallgatásra talált: neki és Annának egy időben angyal vitte hírül, hogy gyermekük lesz. Másnap a templom egyik kapujánál, az ún. Aranykapunál találkoztak (a berzenkei oltár szárnyain, Magyar Nemzeti Galéria, 1450 körül). Szakállas öregemberként, hosszú köpenyben, kalapban vagy sapkában, olykor pásztoröltözékben, turbánnal ábrázolták. Attribútumai: bot, könyv, két galamb (a visszautasított áldozat jele), bárány, mankó és a gyermek Mária. Önállóan a 15. századtól jelenik meg. Tagja a Nagy Szentcsaládnak, és megjelenik a Szentcsalád-képeken is. A nagy Mária-ciklusok kezdetét jelentő Anna-képeken is szerepel. Már Giotto freskóin (Padua, Aréna-kápolna, 1305 körül) látható áldozatának elutasítása, megérkezése a pásztorok közé, a hírhozó angyal, találkozása Annával. Néha Mária születésénél ott áll az ágy végében. Annával együtt elkíséri Máriát a templomba. Védőszentjüknek tekintik az asztalosok és vászonkereskedők.
Himnusz
Szent Joakimhoz fordul most ez ének,
hogy jelét adja öröm ünnepének;
nagyrabecsült Szent, fogadd el dalunkat,
hódolatunkat!
Nagy királyősök ivadéka voltál,
Ábrahám, Dávid törzséből fakadtál,
ám dicsőséged nem az ős. A magzat,
Mária adja.
Annával együtt csak utódot kértél;
s teljesül benne ősi szent ígéret,
mert hamarosan menny a gyászos földre
általa jön le.
Ó, teremtetlen Gyermek égi Atyja,
áldott légy, s áldott e Szülőnek Sarja,
s szent öröm Lelke, velük együtt légy te
áldva örökre. Ámen.
Olvasmány Damaszkuszi Szent János áldozópap beszédeiből
Az volt a Gondviselés terve, hogy Annától szülessék meg az Istenszülő Szűz. A természet emiatt nem merte más gyermekkel megelőzni ezt a kegyelemtől áldott magzatot. Ezért maradt gyermektelen az anya addig, amíg a kegyelem meg nem termette benne gyümölcsét. Mert elsőszülöttként kellett a világra jönnie annak, akitől születik majd az egész teremtés elsőszülöttje, és minden benne áll fönn (Kol 1, 17).
Milyen boldog házaspár vagytok, Joakim és Anna! A teremtett világmindenség lekötelezve érzi magát nektek, mert általatok nyújtotta át a Teremtőnek a mindennél értékesebb ajándékot, a Teremtőhöz egyedül méltó tisztaságos édesanyát.
Örülj, Anna, te magtalan, aki nem szülsz, fejezd ki örömöd, és ujjongj, aki nem vajúdol (Iz 54, 1). Ujjongj, Joakim, mert leányodtól gyermek születik, fiú adatik nekünk, így fogják hívni: a világmindenség üdvösségének tanácsadó Angyala, Erős Isten (Iz 9, 6). Igen, ez a gyermek: Isten.
Joakim és Anna, szent és tiszta lelkű házaspár: titeket valóban házasságtok gyümölcséről lehet felismerni, ahogyan az Úr mondta: Gyümölcseikről ismeritek fel őket (Mt 7, 16). Ti egészen úgy éltetek, ahogyan Istennek tetszett, és ahogyan illett ahhoz, akit a világra hoztatok. Tiszta és szent házasságtok hozta közénk a szüzesség drágagyöngyét, aki szűz volt szülése előtt, szűzen szülte gyermekét, és a szülés után is szűz maradt. Őrá gondolok most, aki testében, lelkében, szívében oly szentül ápolja majd a szüzességet, mint senki más.
Csodáljuk tisztaságtokat, Joakim és Anna! Ti a természet rendje szerint híven megtartottátok a házasságban az állapotbeli tisztaságot, és jutalmul a természet rendjét felülmúló ajándékot kaptatok Istentől, hiszen ti hoztátok a világra a férfit nem ismerő Istenszülőt. Ti szentül, jámborul éltétek az emberi életet, és íme, leányotok kiválóbb az angyaloknál, és most már Királynőjük is lett. Ó, te gyönyörűséges, édes Leány! Ádám gyermeke, de Isten szülője! Milyen boldogok a te szüleid! Mennyi gyönyörűséggel vettek ölükbe! Egyedül a te szüleid kiváltsága volt, hogy eláraszthassanak tisztaságos csókjaikkal téged, mindenkor tökéletesen tiszta Szűz. Minden földek, zengjetek az Úrnak öröméneket, ujjongjatok és énekeljetek! (Zsolt 97, 4) Csak kiáltsátok a dicséretet, ne féljetek, harsogjátok Isten dicséretét!
Könyörgés
Urunk, atyáink Istene, te Szent Joakimnak és Szent Annának megadtad azt a kegyelmet, hogy tőlük szülessék megtestesült Fiad édesanyja. Kettejük imájára add, hogy mi is eljussunk az üdvösségre, amelyet népednek megígértél. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.