SZENT BALÁZS
püspök, vértanú
elhunyt: Szebaszte, Örményország 307-23 között
Egy késői legenda szerint orvos volt, amikor Szebaszte püspökévé választották. Az üldözés idején (Diocletianus vayg Licinius császár alatt) a város közelében egy barlangba húzódott vissza. Vadállatok serege vette körül, s ő a kereszt jelével gyógyította a beteg állatokat. Egy vadászat alkalmával fölfedezték rejtekhelyét, följelentették és elfogták. Fogságában csodatévő erővel gyógyított, többek között egy halszálkát nyelt fiút is megmentett a fulladástól. Egy asszonynak visszaadta a farkas szájából elragadott malacát. Amikor ez hálából élelmet és gyertyát vitt neki, ~ ezzel fogadta: „A nevemre szentelt templomban minden évben ajánlj föl egy gyertyát, és áldott leszel”. Testét előbb gerebennel tépték, majd lefejezték.
Népszokásokkal kísért tiszt-e Keleten a 6., Nyugaton a 9. századtól él. A tizennégy segítőszent egyike, az orvosok, posztókereskedők, gyertyaöntők, fúvós zenészek, barmok védősztje, kedvező időjárásért is segítségül hívták. Szent Balázs napján történik a balázsáldás. A néphit szerint Balázs ősidőktől fogva a torokbajok csodálatos gyógyítója. Az Érdy- és Debreceni-kódex a Legenda Aurea nyomán mondja el életét. Legendája nyomán a jószág, majd a nyiladozni kezdő vegetáció egyik kedvelt védőszentje.
Olvasmány Szent Ágoston püspök beszédeiből
Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul sokakért (Mt 20, 28). Íme, így szolgált az Úr, íme, ilyen szolgái legyünk, ezt parancsolta. Odaadta életét váltságul sokakért: megváltott minket.
Kicsoda képes közülünk valakit is megváltani? Hiszen az ő vére, az ő halála váltott meg minket a haláltól, az ő megalázkodása emelt föl bennünket elesettségünkből. De az ő tagjaihoz hozzá kell adnunk magunkat, mint parányi résztagokat, hiszen az ő tagjaivá lettünk, ő a fej, mi vagyunk testének a tagjai.
Ezért buzdít bennünket János apostol a levelében, hogy kövessük az Úr példáját, aki azt mondta: Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul sokakért. Ennek az utánzására biztat minket János, amikor így ír: Krisztus életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért (1 Jn 3, 16).
És feltámadása után maga az Úr kérdezi Pétert: Péter, szeretsz engem? Péter feleli: Szeretlek, Uram! Az Úr ezt háromszor kérdezte, Péter is ezt feleli háromszor. Mindháromszor az Úr rámondja: Legeltesd juhaimat! (Jn 21, 17)
Ugyan mi mással mutatod ki, hogy szeretsz engem, mint hogy legelteted juhaimat? Ugyan mit akarsz nekem adni e szeretetből, amikor úgyis mindent tőlem vársz? Hogy mit kell tenned, ha szeretsz engem, íme itt van: Legeltesd juhaimat!
Ez hangzik el egyszer, még egyszer, meg harmadszor is: Szeretsz engem? Szeretlek! Legeltesd juhaimat! (Jn 21, 16) Háromszor tagadta meg ugyanis félelemből, most háromszor vallotta meg szeretetből.
Amikor az Úr harmadszor is rábízza juhait – miután ő harmadszor is felelvén, megvallja szeretetét, és ezzel elítéli és kiirtja magából a hajdani félelmét –, akkor hozzáfűzi az Úr: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahová akartál. De ha majd megöregszel, más fog felövezni, aztán oda visz, ahová nem akarod. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent (Jn 21, 18). A keresztjét jövendölte meg neki, a kínszenvedését mondta meg előre neki.
Az Úr tehát ezt mondja: Legeltesd juhaimat, azaz: vállald a szenvedést juhaimért!
Könyörgés
Hallgasd meg népedet, Istenünk, amikor Szent Balázs püspök és vértanú pártfogásával könyörgünk hozzád. Add, hogy földi életünkben a te békédnek örvendjünk, és segítségeddel eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Babits Mihály: Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
