Tiszteletreméltó Beda Venerabilis

áldozópap, bencés szerzetes, egyháztanító

Az angliai Jarrow környékén született 672/73-ban. Mintegy tíz éves lehetett, amikor Benedek apát Szent Ceolfriddal együtt Jarrowba küldte az újonnan alapított kolostorba, ahol 684-ben járvány tört ki, Ceolfridet és őt kivéve mindenki meghalt. 690-716-között Ceolfrid vezette a monostort, mely olyan virágkort ért meg, hogy mintegy 600 szerzets élt benne; nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy Beda volt a tanítómesterük. 691-ben lett diákonus, majd 702-ben pappá szentelték. Életfeladata a tanulás, a tanítás és az írás lett. A szentírásmagyarázat és a források helyes megértése kedvéért tanult meg latinul, görögül és valószínűleg héberül is. Följegyezte, hogy Ceolfrid megkettőzte a wearmouthi monostor könyvtárát, azaz lemásoltatott mindent a jarrowiak számára is. Többek között három példányban leíratta a teljes Szentírást egy 678-ban Rómából hozott kódexből, amely a Vulgata szöveget tartalmazta. Beda egész életét a monostorban töltötte, ahol 735. május 26-án halt meg. 836-ban az aacheni zsinat venerabilis et modernis temporibus doctor admirabilis 'tiszteletre méltó és a modern idők csodálatos tudósa' címmel illette. XIII. Leo pápa egyháztanítóvá nyilvánította.

Olvasmány Cuthbertnek Tiszteletreméltó Szent Béda haláláról beszámoló leveléből

Amikor elérkezett az Úr mennybemenetele előtti kedd, Béda lélegzete egyre nehezebbé vált, s lábán is megjelent egy kis daganat. De azért egész nap tanított, és jókedvvel tollba mondott. Néha pedig többek között így szólt: „Sietve tanuljatok, nem tudom, meddig leszek még köztetek, talán hamarosan magához szólít Alkotóm.” Nekünk azonban úgy tűnt, hogy nagyon is tisztában van halálával; az éjszakát is hálaadásban virrasztotta át.

Amint másnap, azaz szerdán megvirradt, megparancsolta, hogy szorgalmasan írjunk. Ezt el is kezdtük, és folytattuk egészen kilenc óráig. Kilenc órától kezdve körmenetet tartottunk a szentek ereklyéivel, amint ezen a napon szokás volt. Egyikünk azonban vele maradt, és mondta neki: „Szeretett mester, egy fejezet hátra van még abból a könyvből, amelyet diktáltál. Nehezedre esik, hogy tovább zaklassunk vele?” Erre ő így szólt: „Semmi az egész, vedd a tolladat, készítsd el, és írj gyorsan.” Ezt az illető meg is tette.

Délután három órakor ezt mondta nekem: „Van néhány értékes tárgyam a fiókomban: bors, zsebkendő és tömjén. Eredj gyorsan, hívd ide kolostorunk papjait, hogy ezeket az Istentől kapott ajándékokat szétoszthassam nekik.” Mikor pedig megjelentek, szólt hozzájuk, mindegyiket intette, és kérte, hogy szentmiséket mutassanak be, és kitartóan imádkozzanak érte. Ezt készséggel meg is ígérték neki.

Mindannyian szomorkodtak és sírtak, főként amikor kijelentette: úgy érzi, hogy már nem sokáig láthatják az élők között. Viszont örültek, amikor ezt mondta: „Itt az ideje – ha Teremtőm is így látja jónak –, hogy visszatérjek ahhoz, aki megteremtett, aki az életemet adta, aki a semmiből formált, amikor még nem voltam. Szép időt megértem, jól kimérte életemet a kegyes bíró; Eltávozásom ideje közel van (2 Tim 4, 6), mert szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek (Fil 1, 23). Lelkem vágyva vágyik, hogy megláthassam Királyomat, Krisztust az ő dicsőségében.” És még sok mindent mondott épülésünkre, egész estig jó kedvben töltve a napot.

Az említett ifjú, Wiberth pedig még ezt mondta neki: „Kedves mester, egy mondat még nincs leírva.” Ő így szólt: „Írd gyorsan.” Kisvártatva szólt az ifjú: „Már le van írva a mondat.” Ő pedig így válaszolt: „Helyes, ha az igazat mondtad, befejeztetett. Tartsd fejemet karodban, mert szeretek ama szent helyem felé fordulva ülni, ahol imádkozni szoktam, hogy felülve szólíthassam én is Atyámat.”

És cellája padlóján így énekelt: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek”, amikor a Szentlelket kimondta, testéből az utolsó leheletet is kiadta, s – mint kétség nélkül hisszük – a várva várt égi örömökbe jutott, mivel életében mindig nagy áhítattal szolgálta az Úr dicséretét.

 Könyörgés

Istenünk, te Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap nagy tudásával fényt árasztottál Egyházadra. Add jóságosan, hogy bölcsessége szüntelenül tanítson, érdemei pedig segítsenek minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.Ámen.