SZENT BRUNÓ
áldozópap, rendalapító
született: Köln, 1030 körül
elhunyt: La Torre remeteség, Dél-Itália, 1101. október 6.
A karthauziak alapítója. Alapműveltségét a reimsi katedrális iskolájában kapta, filozófiát Tours-ban, teológiát 1048-tól Kölnben végzett. Kanonoki stallumot nyert, s valószínűleg 1055-ben szentelték pappá. 1056 körül Reimsbe hívta Gervasius érsek, ahol egy év múlva átvette Hermanntól a híres iskola vezetését. Kb. 20 évig állt az iskola élén. 1069-ben simóniával Manasses de Gournay lett a reimsi érsek, aki először hazugságokkal mindenkit megnyert magának, de hamarosan megmutatkoztak erkölcsi fogyatékosságai. Bár 1075-ben kancellárrá tette, de az érsek gátlástalanságai miatt 1077-ben az autuni zsinaton társaival együtt vádat emelt ellene. A zsinat Manassest letette, aki a pápához föllebbezett, és bosszút állt ellenfelein. 1080-ban a lyoni zsinat Manassest végleg megfosztotta érseki székétől, így Brúnó visszatérhetett Reimsbe. Ekkor már megérlelődött benne az elhatározás, hogy egykori mesteréhez, Hermannhoz hasonlóan ő is elhagyja a világot. Nyolc társával együtt elvonult Molesme közelébe, Seche-Fontaine-ba, hogy Szent Róbert irányítása alatt éljen, aki körül már kialakult a ciszter rend magva. Hamarosan fölismerte, hogy az ő hivatása nagyobb magányra szól, ezért hat társával Grenoble-ba ment. Itt tanítványa, Szent Hugó volt a püspök, aki a várostól 24 km-re a Dauphine-i Alpok Chartreuse-völgyébe vitte őket, ahol 1078-ban fölépítették első otthonukat. Ez lett később a Grande Chartreuse. Hat év múlva Rómába kellett mennie, mert egykori tanítványa, II. Orbán pápa maga mellé hívta tanácsadónak. Néhány társával a római S. Ciriaco-templom mellett telepedett meg (a mai S. Maria degli Angeli-bazilika). Társai hamarosan visszatértek Chartreuse-be, neki azonban maradnia kellett. IV. Henrik és az ellenpápa támadása miatt a pápai udvarral együtt dél felé menekült. Reggio érseévé akarták tenni, de kitért a megbízás elől. Valószínűleg részt vett 1091-ben a beneventói, 1093-ban a troiai és 1095-ben a piacenzai böjti zsinaton. A pápa végül megengedte, hogy remeteségbe vonuljon, de a közelben kellett maradnia. Ezért Calabriában a squillacei egyházmegyében La Torre helyet választotta a hegyek között, és fölépítette remeteségét. A normann Ruggero gróf nagy segítsége volt, s az ő kívánságára 1099-ben egy Szent Istvánról nevezett második remeteséget is épített. A La Torre-remeteségben halt meg, és a Szent István-remeteségben temették el. 1513-ban épen emelték ki holttestét a sírból, és átszállították La Torre templomába. Tisztelete, bár hivatalosan soha nem avatták szentté, 1623 óta általános az Egyházban.
Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából
Olvasmány Szent Brúnó áldozópapnak lelki fiaihoz, a karthauziakhoz írt leveléből
Miután legkedvesebb testvérünk, Landovinus gyakori és kedves beszámolóiból tudomást szereztem megfontolt és valóban dicséretes, fegyelmezett életetek hajlíthatatlan szigoráról, és arról is, hogy milyen szent szeretettel és szüntelenül törekedtek mindarra, ami tökéletes és erényes, ezért lelkem ujjong az Úrban. Tényleg ujjongok, és sietek dicséretet és hálát mondani az Úrnak, de ugyanakkor keservesen sóhajtozom is. Ujjongok – miként illik is – a ti erényeitek gyümölcsének növekedése miatt. Magam miatt azonban, aki tehetetlenül és bénán elmerülök bűneim szennyében, kesergek és szégyenkezem.
Szeretett testvéreim, örvendjetek tehát annak, hogy ilyen boldog az életetek, és hogy Isten ilyen bőkezűen adja nektek kegyelmét. Örüljetek, hogy elkerültétek e háborgó világ sok veszedelmét és zátonyát. Örüljetek, mert ti már elértétek ennek az elrejtett kikötőnek a biztos és nyugodt révpartját, ahová oly sokan szeretnének bejutni. Sokan tesznek is érte némi erőfeszítést, de mégsem érik el. Sokan pedig, miután már bejutottak oda, kizáratnak onnét, mivel nem részesültek erőben a magasból.
Ezért, testvéreim, legyetek egészen meggyőződve arról, hogy aki megízlelte ezt az annyira kívánatos boldog életet, ha bármi okból mégis elveszítette, mindhalálig siratni fogja, ha ugyan értékeli valamire lelke üdvösségét, és törődik is vele.
Rólatok pedig, szeretett segítőtestvéreim, ezt mondom: Magasztalja az én lelkem az Urat (Lk 1, 46), mivel irgalmának nagy tetteit látom rajtatok elöljárótok és szeretett Atyátok bizalmas közlése szerint. Sokat dicsekszik veletek, és örvend miattatok. Mi is örvendünk, mert bár az írás és olvasás tudományában járatlanok vagytok, de a hatalmas Isten saját ujjával írta bele szívetekbe szent törvényének nemcsak szeretetét, hanem ismeretét is. Tetteitekkel mutatjátok meg ugyanis, hogy mit szerettek, és mit ismertek. Mert amikor gondosan és minden igyekezettel megtartjátok az igaz engedelmességet, abból már nyilvánvaló az is, hogy ti bölcsen éltek a Szentírás édes és életet adó gyümölcseivel.
Könyörgés
Istenünk, te Szent Brúnót arra hívtad, hogy a magányban szolgáljon neked. Közbenjárására add, hogy a világ forgatagában is szüntelenül neked éljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
