Szent Dorottya

szűz, vértanú

született: Cézárea, Kappadókia, 3. század vége

elhunyt: Cézárea, 4. század eleje

Legendája szerint a szép, okos, alázatos leányt Sapritius, Diocletianus császár megbízottja bálványáldozatra szólította föl, amire Dorottya (csigára akasztva is) keresztény hitvallással válaszolt. Sapritius a hitehagyott Krisztára és Kallisztára bízta, hogy tántorítsák el hitétől, ő azonban visszatérítette mindkettőjüket, ezért Dorottya jelenlétében elégették őket, őt pedig megkínozták. Amikor a vesztőhelyre vitték, találkozott Teofillal, aki csúfolódva almát és rózsát kért tőle a túlvilágról. A kivégzés előtt imádkozó Dorottyának megjelent egy gyermek, kosarában almákkal és rózsákkal. Dorottya ezeket elküldte Teofilnak, aki az ajándék hatására megtért.

A kertészek, serfőzők, virágárusnők védőszentje. Fiatal nőként, gyakran koronával ábrázolják. 

Attribútumai: rózsák, rózsagirland, virágok, ritkábban alma vagy más gyümölcs, angyal, kard, korona, pávatoll (mert az ostorozást pávatollal való simogatásnak érezte). Sokszor mellette ábrázolják a virágot vagy almát hozó gyermeket, aki némelykor keresztes dicsfényt visel, tehát a kis Jézussal azonos. Késő kk. népszerűségének köszönhetően bekerült a tizennégy segítőszent közé, és a szárnyas oltárokon gyakran együtt látjuk Borbálával, Margittal és Katalinnal (Virgines Capitales). Egyik legrészletesebb képciklusa (1420 k.) a lőcsei tp. hajójának 20 jelenetből álló falképe.

A hagyományban csak emlékeivel találkozunk időjósló regulák s a barokk időkből származó Dorottya-játékok formájában.