SZENT EFRÉM

diakónus, egyháztanító

született: Niszibisz, Mezopotámia, 306.

elhunyt: Edessza, 373. június 9.

Szír egyházatya, a szír irodalom legjelentősebb alakja. Kereszténí szülők gyermeke, de csak 18 éves korában keresztelték meg. Jakab niszibiszi püspök (a szírek apostola) tanítványa, 338-ban diákonus és a helybéli iskola szentírástanára lett. A perzsák háromszor ostromolták Niszibiszt, amelyről Niszibiszi énekek című művében számolt be. Amikor 363-ban a perzsák elfoglalták szülővárosát, iskolájával együtt Edesszában telepedett le. Eleinte egy sziklabarlangban remetéskedett, majd ismét tanítani kezdett, s átszervezte az iskolát. Itt írta aszketikus művei zömét. A 372  telén pusztító éhínség idején elvállalta az élelem szétosztását a szegények között; egy hónappal azután, hogy visszatért barlangjába, meghalt. Az edesszai arám nyelvjárásban alakult ki a szír irodalom, melynek ő volt megalapozója és legjelentősebb képviselője. Főként bibliamagyarázattal, hitvédelemmel és himnuszköltészettel foglalkozott. A gnosztikusoktól átvett módszerekkel gondolatait könnyen énekelhető dalokban terjesztette; igényesebb műveit prózában írta. Küzdött a babona, a csillagkultusz, a manicheizmus ellen. Énekei, melyekért a Szentlélek hárfájamelléknevet kapta, a szír liturgiában ma is megtalálhatók. Az ortodox és a katolikus egyház egyaránt tiszteli, az egyetlen szír nyelvű szentet, akit 1920-ban egyháztanítóvá nyilvánítottak.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Szent Efrém diakónus beszédeiből

Tudásod nappali fényével űzd el, Urunk, értelmünk éji sötétjét, hogy megvilágosult értelmünk legyen szolgálatodra tisztaságunk megújításában. Napkeltével kezdődik a halandók munkaideje; készíts, Urunk, szívünkben lakást magadnak arra a napra, amely nem ér véget. Add meg, hogy meglássuk magunkban a feltámadás életét, és semmi se vonja el lelkünket a benned való örömtől. Vésd belénk, Urunk, irántad való buzgóságunk által annak az örökké tartó napnak a jelét, amely nem napfelkeltével kezdődik.

Szentségeidben naponként téged ölelünk át és magunkba fogadunk; tégy méltókká minket, hogy megtapasztaljuk magunkban a remélt feltámadást. Ezt a kincsedet testünkbe rejtjük el a keresztség kegyelmével; gazdagodjék e kincs szentségeid asztalánál. Add, hogy örvendjünk a te kegyelmedben. Mennyei asztalod emlékvacsorájában a nekünk megfelelő módon részesülünk; birtokoljuk azt majd valóságban az eljövendő megújuláskor.

Hogy milyen földöntúli szépségre vagyunk hivatva, segítse megértenünk a belső öröm és béke, amelyet már itt, e halandó életünkben ébreszt bennünk a te halhatatlan akaratod.

Keresztre feszítésed, ó, Üdvözítőnk, a testi élet befejezése lett; add, hogy keresztre feszítsük gondolkodásmódunkat a szellemi élet alakjában. A te feltámadásod, ó, Jézus, adja meg a nagyszerűséget a mi szellemi emberségünknek; az üdvösség misztériumainak szemlélése szolgáljon tükörként annak felismerésére.

A te isteni üdvrended, ó, Üdvözítőnk, a szellemi világ bemutatása, add, hogy szellemi emberként éljünk benne.

Ne foszd meg, Urunk, lelki megvilágosodásodtól értelmünk világát, és szereteted melegét ne vond el tőlünk. A testünkben rejlő halandóság a megromlás rémével riaszt minket; lelki szereteted kiáradása törölje ki szívünkből a halandóság e hatalmát. Add, Urunk, hogy egyre jobban siessünk örök hazánk felé, és – miként Mózes a hegy tetejéről – a te kinyilatkoztatásod szerint birtokba vegyük azt.

Könyörögés

Urunk, Istenünk, áraszd szívünkbe Szentlelkedet, akinek ihletésére Szent Efrém diakónus ujjongó lélekkel énekelte meg szent titkaidat, és életét egészen a te szolgálatodra szentelte. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.