SZENT I. CALLISTUS
pápa
született: Róma, 150 után
elhunyt: Róma, 222. okt. 14.
Szent Zefirinus utódaként volt pápa. Életrajzát kortársától Szent Hüppolütosztól ismerjük. Keresztény rabszolgacsaládban született és a szintén keresztény Carpophorus rabszolgája lett. Ura bankot alapított és őrá bízta. Bizonyos idő után nem tudott elszámolni, ezért elmenekült, de elfogták és ura malom mellé rendelte. Később fölszabadította és arra kötelezte, hogy szerezze vissza a kikölcsönzött pénzeket. E tevékenysége miatt a zsidók vádat emeltek ellene azzal, hogy zavart keltett a zsinagógájukban, s hogy keresztény A bíró megostoroztatta, majd Szardínia szigetére küldte bányamunkára, ahol 186-89-ben dolgozott. Más keresztényekkel együtt császári amnesztiával szabadult. I. Viktor pápa nem akarta, hogy visszatérjen Rómába; Antiumba küldte és gondoskodott ellátásáról. Zefirinus pápa 199-ben maga mellé vette, diákonussá szentelte és rábízta a Via Appia mellett újonnan nyitott nagy temető felügyeletét (Callistus-katakomba). Zefirinus halála után 217-ben választották pápává. Egy kisebb csoport ugyanakkor megválasztotta a neves tanítót, Hüppolütoszt, aki az egyháztörténelem első ellenpápája. Fontos intézkedései: elítélte a szabellianizmust és a szubordinacionizmust; érvényesnek nyilvánította a rabszolga férfi és szabad nő házasságát, és kimondta, hogy az Egyház bűnbocsátó hatalma minden bűnre érvényes, még a hittagadásra is. A hagyomány szerint Alexander Severus császár börtönbe záratta, majd kidobták a börtön ablakán, és testét egy kútba süllyesztették. Valószínüleg egy zendülés alkalmával ölték meg; ez magyarázná, hogy miért nem a róla elnevezett temetőbe temették, ahol Zefirinus óta a pápai sírbolt volt. Sírja a Trastevere városrész közelében, a Via Aurelia mellett, a Calepodius temetőben van, 1962: találták meg. Ő volt az első vértanú, akit Rómában Szent Péter és Pál mellett liturgikus tiszteletben részesítettek. Maradványait III. Gergely pápa vitette át a S. Maria in Trastevere bazilikába.
Olvasmány Szent Ciprián püspök és vértanúnak Fortunatushoz címzett értekezéséből
Ennek az időnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd kinyilvánul rajtunk (Róm 8, 18). Nemde mindenkinek mindent meg kellene tennie e nagy dicsőség eléréséért, hogy Isten barátjává legyen, hogy Krisztussal már most örvendezzék, hogy a földi gyötrelmek és kínok után megkapja az isteni jutalmat. Ha e világban a katonáknak az a nagy dicsőségük, hogy az ellenség legyőzése után diadalmenetben hazatérnek, akkor sokkal kiválóbb és nagyszerűbb az a dicsőség, hogy mi a sátánt legyőzve diadalmenetben vonulunk be a paradicsomba; visszatérünk oda, ahonnét a bűnbe esett Ádámot elűzte Isten. Magunkkal visszük a győzelmi jelvényeket annak bizonyságául, hogy leterítettük az emberek bűnre vezetőjét; bemutatjuk Istennek a neki legkedvesebb ajándékokat: a romolhatatlan hitet, a lélek sértetlen erejét és az odaadás fönséges dicséretét. Azután kíséretéhez szegődünk, amikor majd eljön, hogy megítélje ellenségeit, és jobbjára állunk, amikor leül, hogy ítéletet tartson. Krisztus társörökösei leszünk, egyenrangúak az angyalokkal, és együtt örvendezünk a mennyország boldogságában a pátriárkákkal, az apostolokkal és a prófétákkal. Ezeket a lelkesítő gondolatokat kitörölheti-e az elménkből bármilyen nagy üldözés, elhomályosíthatják-e akár a legnagyobb gyötrelmek is?
Az az ember, aki istenes elmélkedésekben szilárd alapot szerzett magának, bátran és megingathatatlanul áll helyt. Dacol a sátán minden ijesztgetésével, a világ minden fenyegetésével, mert erőssé teszi lelkét a jövőbe vetett biztos és szilárd hite. Az üldözések idején elzárkózik a föld, de megnyílik az ég; fenyegetőzik az antikrisztus, de maga Krisztus siet védelmünkre; halál tör reánk, de halhatatlanság következik utána. Milyen nagy tisztesség és milyen nagy biztonság ily vidáman távoznunk a földről, gyötrelmeken és szorongattatásokon át bemenni a dicsőségbe; az embereket és a világot látó szemünket egyszer csak behunyni, és mindjárt utána felnyitni, hogy lássuk Istent és Krisztust! Boldog lesz ez a költözés, ezért is tűnik majd rövidnek. Egyszer csak valamilyen erő elragad téged a földről, és máris ott vagy az égi hazában.
Ezeket jól be kell vésni szívünkbe és lelkünkbe. Róla elmélkedjünk éjjel-nappal! Ha ilyen üldözés lepi meg Isten katonáját, nincs oly erő, amely meg tudná törni azt, aki kész a csatára. De, még ha ennél előbb szólítana is haza valakit az Isten, nem marad jutalom nélkül az ilyenek vértanúságra felkészült hite: az isteni Bíró haladéktalanul megadja nekik a jutalmat. Üldözés idején a vértanúságért, béke idején pedig a tiszta lelkiismeretért kapják meg a koszorút.
Könyörögés
Jóságos Istenünk, hallgasd meg néped könyörgését Szent Kallixtusz pápa vértanúságának emléknapján. Érdemeiért és közbenjárására szüntelenül segítsd Egyházadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
