SZENT I. DAMAZUSZ

pápa

született: Hispánia vagy Róma, 304/05.

elhunyt: Róma, 384. december 11.

Szent Liberius pápa utódaként 366-384 között volt Róma püspöke. Apja Antonius római jegyző, majd diákonus és pap, anyja Laurentia, nővére Iréné volt. Családjából hozta magával a vértanúk tiszteletét. Liberius pápa diákonusa lett, 355-ben vele indult a számkivetésbe, de még az indulás napján visszatért. A római klérussal együtt esküt tett, hogy Liberius életében nem választanak pápát, II. Félix mégis hamarosan ellenpápa lett. Amikor 358-ban Liberius visszatért, Damuzusz újra melléje állt. 366-ban a nép zöme Damazuszt, egy kisebb csoport Ursinust választotta pápává; az ellentétek véres összecsapásokban fejeződtek ki, (egyetlen napon a S. Sicininus-bazilikában 137 halottat számláltak össze).

A sokféle eretnekséggel szemben (arianizmus, apollinarizmus, eunominianizmus, novacianizmus) 371-ben és 374-ben zsinatotot tartott, s anélkül, hogy bárkit elítélt volna, megerősítette a Krisztusról és a Szentlélekről szóló tanítást. Keleten a helyzet nem változott, ezért Theodosius császár összehívta az I. konstantinápolyi zsinatot, mely 381-ben június és júliusban ülésezett. Damazusz ennek dogmatikai döntéseit elfogadta, de a pátriárkai székek új rangsorát nem. 382-ben Rómában újabb zsinatot tartott, amelyen Szent Ambrus és Szent Jeromos is részt vett, s megerősítette a Róma, Alexandria, Antiochia, Konstantinápoly sorrendet. Ettől kezdve használatos az Apostoli Szentszék kifejezés. A liturgiában kötelezővé tette a latint, csak a Kyrie maradt görögül. 382-ben Szent Jeromost titkárává tette, s megbízta a Szentírás latin fordításának revíziójával. Ékesítette a római bazilikákat, újjáélesztette a vértanúk tiszteletét. Közel 60 verses sírföliratát, melyekkel a vértanúk sírjait ékesítette, Furius Dionysius Filocalus véste márványba. Két bazilikát épített: az egyiket a Via Ardeatina és Appia között (később ide temették), a másikat a városban Szent Lőrinc tiszteletére Ennek átépített változata a mai S. Lorenzo in Damaso-bazilika ahová ereklyéit a 8. század végén átvitték.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Szent Ágoston püspöknek Faustus ellen írt értekezéséből

Azért ünnepli meg a keresztény nép a vértanúk emlékezetét vallásos ünnepélyességgel, hogy így követésükre buzduljon, érdemeikben részesüljön és közbenjáró imádságuk által segítséget kapjon. Úgy ünnepeljünk azonban, hogy egyetlen vértanúnak sem emelünk oltárt, bár a vértanúk emléktemplomaiban állítunk oltárokat. 

A szentek sírjainál oltárhoz állva melyik elöljáró mondta valaha is, hogy „Ezt az áldozatot felajánljuk neked Péter vagy Pál vagy Ciprián!”, hanem az áldozatot annak az Istennek ajánljuk fel a vértanúk emlékünnepén is, aki megkoszorúzta ezeket a vértanúkat. Áldozatot mutatunk be azért, hogy e szent helyek ihletése nagyobb szeretetet keltsen bennünk mind a mártírok iránt – akiket utánozhatunk –, mind pedig Isten iránt, akinek segítségével követésükre képesek lehetünk. 

A vértanúkat olyanfajta szeretet és együvé tartozás által tiszteljük, amellyel már ebben az életben is tiszteljük Isten szent embereit, akikről úgy érezzük, hogy szívük az evangéliumi igazságért kész a szenvedésekre is. A vértanúkat azonban ennél még buzgóbban tiszteljük, mert a küzdelem után már biztosabb a győzelmük, és mint az örök élet győzteseit biztosabban dicsőíthetjük őket, mint azokat az élőket, akikre még ezután vár a küzdelem. 

De imádással nem tiszteljük a vértanúkat, mert az imádás egyedül Istent illeti meg. És nem is tanítjuk, hogy a vértanúkat imádni kellene. Egyedül Istent kell imádni. 

Mivel pedig az áldozatbemutatás az Isten imádásához tartozik, azért beszélünk bálványimádásról azoknál, akik a bálványoknak is mutatnak be áldozatot. Viszont mi egyetlenegy vértanúnak vagy szentnek vagy angyalnak sem mutatunk be semmiféle áldozatot, és erre parancsot sem adunk. Aki pedig e téren hibát követ el, azt az igaz tanítással oktatjuk, akár azért, hogy e tévedését kijavítsuk, akár azért, hogy e tévedéstől megóvjuk az embereket. 

Maguk a szentek is, mint emberek tiltakoztak imádásuk ellen, mert tudták, hogy az imádás egyedül Istent illeti meg. Előfordult ez például Szent Pál és Szent Barnabás életében, amikor az általuk művelt csodától megrendült lisztrai emberek áldozatot akartak bemutatni tiszteletükre. Erre Pál és Barnabás megszaggatták ruháikat, majd hangoztatták és bizonygatták ezeknek az embereknek, hogy ők nem istenek, és megtiltották, hogy áldozatot mutassanak be nekik. 

Más dolog az, amit tanítunk, és más, amit megtűrünk; más az, hogy kötelességünk parancsolni, és más az, hogy ránk bízott feladat a hibákat kijavítani, és tűrni kényszerülünk, amíg sikerül ez.

Könyörgés

Istenünk add, hogy szüntelenül ünnepeljük szent vértanúid hősiességét, és Szent Damazusz pápa példáját követve tiszteljük és szeressük őket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.