Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Február 28. SZENT IRENEUSZ

SZENT IRENEUSZ

püspök, vértanú, egyházatya

született: Szmirna (ma Izmir, Törökország), 115-150

elhunyt: Lugdunum, Dél-Gallia, 202/203. február 28?

 

 

Görög szülei az apostoli alapítású szmirnai keresztény közösség tagjai voltak. Alapos szellemi képzésben részesült, ugyanakkor egész lelkiségét meghatározta Szent Polikárp püspök. Később a kisázsiai kivándorlók papja lett Lugdunumban. 177-ben a keresztényüldözés során Potheinosz lugdunumi püspököt többekkel együtt bebörtönözték és megkínozták, akikkel ő törődött. Rómában békekövetségben járt Eleutherosz pápánál a kisázsiai egyházak érdekében, ennek köszönhette, hogy nem szenvedett vértanúságot az üldözés újabb hulláma során, melynek Potheinosz püspök is áldozatul esett (lyoni vértanúk). Utódául őt választották. Amikor az üldözési hullám alábbhagyott, hivatalát akadálytalanabbul láthatta el. Misszionáriusai munkája nyomán virágzó közösségek jöttek létre Tours-ban, Chálons-ban és Autunben, és Besançonban, Dijonban és Langres-ban is. 191 körül másodszor is sikerrel közvetített békét I. Viktor pápa és a kisázsiai egyházak között a húsvéti vitában. A terjeszkedő gnosztikus tévtanok ellen írta Adversus haereses ('A hamis gnózis leleplezése és cáfolata') című művét, annak bizonyítására, hogy az üdvösség záloga nem a gnózis, hanem Krisztus követése. Egyéb írásaiból csak az apostoli igehirdetés kifejtése maradt ránk, melyben az evangélium igazságát az ószövetségi ígéretekkel való belső összefüggéséből mutatja ki. Írásai már életében rendkívül népszerűek voltak, ezért a „Nyugat fényességének” nevezték. Fölismerve, hogy a keresztény hit egységének benső oka Krisztus, az Egyház egységének és békéjének szószólója lett. Az apostoli és krisztusi hagyományra támaszkodó püspökök egységében az igehirdetés megbízhatóságának csalhatatlan jelét látta. A hagyomány szerint Septimius Severus császár keresztényüldözése idején lett vértanú.

 

Olvasmány Szent Iréneusz püspöknek „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

Isten fényessége életet ad: tehát az életet nyerik el azok, akik látják Istent. A megérthetetlen, felfoghatatlan és láthatatlan azért teszi magát láthatóvá, felfoghatóvá és érthetővé az embereknek, hogy éltesse azokat, akik őt felfogják és látják. Élet nélkül lehetetlen élni, az élet megléte viszont az Istenből való részesedésből ered. Istenből részesedni pedig azt jelenti, hogy az ember látja Istent, és élvezi az ő jóságát.

Az emberek tehát látni fogják Istent, hogy e látása által halhatatlanná válva, egészen Istenig elérjenek. Ezt – mint már említettem – a próféták előképszerűen tanították: Istent azok az emberek látják majd, akik az ő Lelkét hordozzák magukban, és állandóan várják eljövetelét, így beszél Mózes a Második Törvénykönyvben is: Azon a napon majd meglátjuk, hogy Isten szól az emberhez, és az élni fog (vö. MTörv 5, 24).

Hogy milyen és mekkora az, aki mindent mindenben végbevisz, láthatatlan és elbeszélhetetlen minden általa létesített teremtmény számára, semmiképpen sem ismeretlen: mindenki ugyanis az ő Igéje által tanulja meg, hogy egy az Atyaisten, aki mindeneket átfog, és mindeneknek létet ad, amint az evangéliumban írva van: Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fia nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van (Jn 1, 18).

A Fiú tehát az Atya kinyilatkoztatója kezdettől fogva, hiszen kezdettől az Atyával van. Ő az, aki a prófétai látomásokat, a különféle karizmákat, a szolgálatokat és az Atya dicsőségét fokozatosan, összehangoltan és megfelelő időpontban nyilatkoztatta ki az embereknek, hogy hasznukra váljék. Ahol ugyanis fokozatosság van, ott összehangoltság is van; ahol összehangoltság van, ott megfelelő időpont is van, és ahol megfelelő időpont van, ott hasznosság is van.

Így lett az Ige, mint az atyai kegyelem osztogatója, az emberek hasznára. Gondoskodásában annyira törődött velünk, hogy az embereknek kinyilatkoztatta Istent, Istennek pedig felajánlotta az embert. Vigyázott azonban arra, hogy az Atya láthatatlan maradjon, nehogy az ember valaha is megvesse Istent, és számára Isten mindig a végső cél legyen, aki felé haladnia kell. Ugyanakkor arról is gondoskodott, hogy láthatóvá tegye Istent, nehogy teljesen Isten nélkül legyen az ember, és így megszűnjék létezni. Isten dicsősége ugyanis az élő ember, az ember élete viszont az Isten látása. Ha pedig Istennek a teremtményekben való megnyilvánulása is már életet ad a földi lényeknek, mennyivel inkább ad életet az Atya kinyilatkoztatása az Igében mindazoknak, akik látják Istent.

 

Könyörgés

Istenünk, te megadtad Szent Iréneusz püspöknek, hogy hathatósan védelmezze a szent tanítás igazságait és az Egyház békéjét. Közbenjárására add, hogy hitben és szeretetben megújulva, mindig nagy gonddal ápoljuk az egységet és az egyetértést. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva