SZENT ISTVÁN
ELSŐ VÉRTANÚ
A hét diákonus egyike, akiket Jeruzsálemben az apostolok választottak ki a szegények gondozására (Az apostolok cselekedetei 6,5). István valószínúleg hellén származású volt. „Hittel és Szentlélekkel eltelt férfi” (Az apostolok cselekedetei 6,5). A keresztény közösségben fontos szerepet töltött be, ezzel magára vonta a zsidók gyűlöletét (Az apostolok cselekedetei 6,8-12); a főtanács elé hurcolták és Jézus perének folytatódásaként, Jézushoz hasonlóan, hamis tanúk vallomása alapján halálra ítélték. Megkövezésekor a tanúk Saul (a későbbi Szent Pál apostol) lábához rakták le ruháikat, és „azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen” (Az apostolok cselekedetei 7,58; 8,1). A megkövezés helye az 5. századig nyomon követhető hagyomány szerint a mai Damaszkuszi kaputól Északra eshetett; itt Eudoxia császárnő bazilikát épített (430-440 k.), helyén ma az École Biblique áll.
Ereklyéit 417 körül találták meg. Rómába vitték, és a S. Lorenzo fuori le Mura-bazilikában Szent Lőrinc mellett helyezték el.
Tisztelete a mediterrán világban kezdett kibontakozni. Templomok, városok védőszentjeként, vagy Mária és Péter mellett második patrónusként Galliában különösen népszerű volt. Kádárok, kőfaragók, parittyások, szabók, takácsok védőszentje; állatok eleségének megáldásakor, gyomorfájás, oldalszúrás, fejfájás esetén kérik oltalmát.
Rómában az ő tiszteletét őrzi a San Stefano Rotondo-templom (a Monte Celión a Colosseum és Caracalla termái között, a Via della Navicella mentén). Hatását hirdeti a bécsi Stephanskirche. Hazánk a 10. században részben a passaui egyház missziós területe volt. Géza fejedelem fiának az István keresztnevet választotta, hogy a vértanúságig állhatatos legyen. Újabb nézet szerint az István nevet Sarolta választotta, kinek édesapja, Gyula, Bizáncban megkeresztelkedve az István (Stephanosz) nevet kapta. Legrégibb ismert hazai ábrázolása a Szent Lászlótól alapított somogyvári bencés apátság kőmaradványai között látható domborműtöredék, a 11. század végéről származik. Szent istván első vértanú legmonumentálisabb hazai szentélyét, a késő barokk pápai plébániatemplomot Eszterházy Károly egri püspök mint Pápa örökös ura emelte, Fellner Jakab tervei szerint Istvánnak szentelt középkori templom (1467) helyén. Ezzel fejezte ki nagyúri háláját a római S. Stefano Rotondo iránt.
Az Egyház nyilván céltudatosan helyezte ünnepét e napra, a téli napforduló archaikus pogány vigadozásainak (Julfest), Wotan-kultuszának időpontjára. Eltűrte, hogy e napon új hívei nagy áldomást üljenek. Vizet, magvakat, takarmányt szentelt, lényegében előkészítette a vegetációt.
A győzelem jelével, pálmaággal, vagy köntösében kövekkel szokták ábrázolni. Első királyunk ábrázolásain is szerepel, főként István király legendájának abban a jelenetében, amikor Szent István vértanú megjelenik Sarolta álmában. Rómában a S. Lorenzo fuori le Mura-bazilika diadalívén Szent Lőrinccel együtt tunikában, palliummal látható.
Himnusz, olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájában
Himnusz
Ünneplő szívvel hódolunk
Szent István vértanú előtt,
kit győztes harca béreként
elsőként illet pálmaág.
Igaz tanúként vívja meg
harcát hamis tanúk között,
s szent fényben Jézust látja már
Atyjának jobbján állani.
És most tehozzád fordulunk:
jöjj, áldott vértanúnk, segíts;
szavad nekünk is nyissa meg
a menny királyi ajtaját!
Véredben mostad meg magad,
ezért ragyogsz oly fényesen;
gondolj miránk is, pártfogolj,
dicsőségedben részesíts!
Ajándékként ezt adja meg
a Szűztől szűzen szült Fiú,
és Atyja és a Lélek is,
ki él s uralkodik vele! Ámen.
Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből
István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.
Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: „Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent.” Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: „Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk, amint mondta: 'Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.'” A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.
A főpap megkérdezte:„Valóban így áll a dolog?” Erre válaszul így beszélt: „Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A pusztában atyáinkkal volt a megnyilatkozás sátora, így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el. Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig, ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének. De csak Salamon építette fel a templomot. Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja: 'Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem – mondja az Úr –, vagy hol lehetne pihenőhelyem? Hát nem kezem alkotott mindent?'
Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.”
Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene, ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat.
Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült az Úrban. És Saul helyeselte meggyilkolását.
Olvasmány Szent Fulgentius ruspei püspök beszédeiből
Tegnap ünnepeltük örök Királyunk időben való születését, a mai napon pedig dicső harcosának diadalmas szenvedését ünnepeljük.
Tegnap ugyanis a mi Királyunk testünk ruhájába öltözve Szűztől született és kegyesen meglátogatta a világot, ma az ő katonája lép ki a test sátrából, hogy győztesen az égbe szálljon.
Magasságbeli Királyunk miértünk magát megalázva jött el közénk, de nem jöhetett hiába. Nagy ajándékot hozott harcosainak, amellyel nemcsak bőségesen gazdagította, hanem a harcra is megerősítette őket a legyőzhetetlenségig. A szeretet ajándékát hozta ugyanis magával, hogy ez vezesse el az embereket az Istenségben való részesedésre.
Amit hozott, azt szét is osztotta: önmagát nem kisebbítve, hívei szegénységét csodálatosan gazdagságra változtatva, és mégis kincseinek teljességében megmaradva.
A szeretet volt ugyanis az, amely Krisztust az égből a földre hozta, de ugyanaz a szeretet emelte Istvánt a földről az égbe. Ugyanaz a szeretet, amelyet a Király mutatott be előre, tündökölt tovább az ő katonájában.
István tehát, amint neve is mondja, koszorúra lett méltó, mert a szeretet volt fegyvere, és ezzel győzött minden téren. Isten iránti szeretetből nem tágított a dühöngő zsidókkal szemben, felebaráti szeretetből viszont imádkozni tudott megkövezőiért. Szeretetből korholta a tévelygőket, hogy jobb útra térjenek, de éppúgy szeretetből imádkozott megkövezőiért, hogy azok ne bűnhődjenek!
A szeretet erejében bízva győzte le a kegyetlenül ellenséges érzületű Sault, aki bár itt a földön üldözője volt, kiérdemelte, hogy az égben társa legyen. Fáradhatatlan, szent szeretete azokat is meg akarta imájával nyerni, akiket intő szavaival nem tudott megtéríteni.
És íme, most Pál Istvánnal együtt örvend, Istvánnal együtt élvezi Krisztus dicsőségét, Istvánnal együtt ujjong, Istvánnal együtt uralkodik. Ahová ugyanis a Pál köveivel halálra zúzott István előre ment, ugyanoda követte őt Pál is István imádságának segítségével.
Ó testvéreim! Mennyire valódi élet az, ahol Pálnak nem kell István megöléséért szégyenkeznie, sőt István együtt örvend a sorstárs Pállal, mert mindkettőjükben a szeretet öröme érte el teljességét. Istvánban a szeretet aratott diadalt a zsidók ádáz üldözésén, Pálban a szeretet takarta el bűnei sokaságát s így mindkettőjükben egyaránt a szeretet érdemelte ki, hogy elnyerhessék a mennyországot.
A szeretet tehát minden jónak a forrása és kezdete. Ez a legnagyobb oltalom! Ez az az út, amely elvezet a mennybe! Aki a szeretetben él, az nem tévedhet és nem félhet. A szeretet irányít, védelmez és vezérel mindenben!
Testvéreim! Krisztus azért alkotta meg a szeretet lépcsőjét, hogy azon minden keresztény az ég felé haladhasson. Erősen tartsátok meg a tiszta szeretetet, és gyakoroljátok kölcsönösen, hogy benne gyarapodva mindig előbbre jussatok!
Könyörgés
Urunk, Istenünk, add, hogy kövessük annak példáját, akit ma tisztelünk; tanuljuk meg szeretni ellenségeinket, hiszen ma Szent István vértanú mennyei születése napját ünnepeljük, aki üldözőiért is tudott imádkozni. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
