SZENT JAKAB

apostol

elhunyt: Kr. u. 44.

János apostol bátyja, Zebedeus és Szalome fia (vö. Mk 15,40; Mt 27,56). Az idősebb (Nagy Jakab) névvel Alfeus fiától kölönböztetik meg. Heves természetük miatt Jézus Jakabot és Jánost nevezte a mennydörgés fiainak, Boanergesznek (Mt 4,21; Mk 3,17). Az apostolnévsorokban a 3. helyen szerepel (Lk 6,14). Péterrel és Jánossal együtt Jakab jelen volt a színeváltozáskor (Mt 17,1), Jairus leánya föltámasztásakor (Mk 5,37) és a Getszemáni-kertben (Mt 26,37). I. Heródes Agrippa karddal végeztette ki (ApCsel 12,2). Halálának helyét az örmény hagyomány Jeruzsálem örmény negyedében, a Senz Jakab-székegyház egyik kápolnájában őrzi.

Jakab hispániai működésének nincs történeti alapja, sírját a 9. század óta Santiago de Compostelában tiszteljük. A fűszerkereskedők, gyógyszerészek, kalaposok, kereskedők, szatócsok, utasok, zarándokok védőszentje. Attribútumai kezdetben a könyv, könyv-tekercs vagy kard (Köln, Dóm, Háromkirályok-szekrény, 1181-1230). A 14. századtól a compostelai zarándoklatok hatására magát Jakabot is zarándoköltözetben, széles karimájú kalapján vagy táskáján kagylóval (lőcsei Szent Jakab-templom főoltárán), mint a zarándokok és vándorok védőszentjét rövid köpenyben, kalappal, cipőben, bottal, tarisznyával, kulaccsal és rózsafüzérrel, olykor egy gyermekkel (lábánál) ábrázolták. Gyakran együtt ábrázolták az ifjabb Jakab apostollal, meghívásukat G. Bellini festette meg (Velence, Accademia). Ereklyéire a 11. században úgy bukkantak rá, hogy abban a csalitban, amely elfeledett sírját benőtte, éjszakánként égő gyertyákat láttak. Más változat úgy tudja, hogy csillag árulta el a helyet, innen a campus Stellae név. A jelek a püspököt nyomra vezették, aki hatalmas templomot építtetett föléje. Ez lett Santiago de Compostela néven a középkornak Jeruzsálem és Róma mellett a leghíresebb búcsújáró helye. Az Árpád-kori magyarság kiváló tiszteletben részesítette a katonából lett szenteket: Jakab Györggyel, Móriccal, Dömötörrel, Mártonnal, a mi Lászlónkkal egyetemben még a román lovagkor szentje, sőt hősalakja, aki a legenda szerint fehér lován küzd együtt a spanyolsággal a mórok ellen, erősíti népét a helytállás végvári harcaiban.

Olvasmány Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

Zebedeus fiai így kérlelték Krisztust: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb oldaladon, másikunk a bal oldaladon üljön (Mk 10, 35). Mit szól erre Jézus? Értésükre akarja adni, hogy nem éppen valami lelki dolgot kértek, és ha egyáltalán tudnák, mi az, amit kérnek, akkor sohasem merték volna azt kérni; ezért válaszolja nekik: Nem is tudjátok, hogy mit kértek, hogy mennyire nagy dolog az, milyen csodálatos, mennyire felette áll az égi hatalmasságoknak is. Aztán hozzáteszi: Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből, amelyből majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek? (Mk 10, 38) „Ti ugyanis kitüntetést és dicsőséges babérkoszorút emlegettek nekem, én pedig küzdelmekről és vérontásról beszélek nektek. Mert ez az időszak nem a jutalom átvételének az ideje; nem most fog felragyogni az én dicsőségem sem; ez a földi élet az öldöklésnek, a harcnak és a megpróbáltatásoknak ideje” – mondja.

Figyeld meg, miképpen teszi fel a kérdést, hogy azzal is buzdítson és magyarázzon. Nem azt mondja ugyanis: „Készek vagytok-e vállalni az erőszakos halált, készek vagytok-e a véreteket is ontani?” Hanem hogyan kérdezte? Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelyből? És buzdításképpen hozzáteszi: amelyből majd én iszom, tudniillik hogy bátorítsa őket a vele való közösség tudata. Keresztségnek mondja azt, mert meg akarja mutatni nekik, hogy abból az egész világ nagy megtisztulása származik majd. Azt felelik neki erre: Készen vagyunk (Mk 10, 39). Készséges lélekkel mindjárt megígérik, bár azt sem tudják, mit is mondanak; azt viszont várták, hogy meghallgatást nyer a kívánságuk.

Nos, mit mond erre Jézus? A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek (Mk 10, 39). Nagy ajándékot jövendöl meg nekik, hiszen ez annyit jelent: „Méltók lesztek a tanúságtételre; mindazt elszenveditek, amiket én, erőszakos halálban lesz részetek, és így velem közös lesz a sorsotok.” De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek Atyám készítette (Mk 10, 40). Amikor lelküket így felbátorította, s amikor már emelkedettebbé és a csüggedéssel szemben ellenállókká tette őket, csak azután igazította ki a kérésüket.

Akkor megneheztelt a többi tíz a két testvérre (Mt 20, 24). Látod, mennyire nem voltak még tökéletesek valamennyien: sem azok, akik a többi tíz elé szerették volna helyezni magukat, sem a többi tíz, aki e kettőre irigykedett. De mint említettem: mutasd meg őket nekem ez után az esemény után, és látni fogod, hogy távol vannak már minden ilyen helytelen vágytól. Figyeld meg tehát, hogy éppen az a János, aki ezzel a kéréssel járult Jézushoz, később – az Apostolok Cselekedetei szerint – mindenütt átengedte az elsőbbséget Péternek, az igehirdetésben is, a csodatevésben is. Jakab pedig már nem sok ideig élt: félretett minden emberi becsvágyat, kezdettől fogva ugyanis oly rendkívüli lelkesedés hevítette, és szavakkal ki nem fejezhető olyan tökéletességre emelkedett, hogy nemsokára meg is ölték őt.

Könyörgés

Mindenható, örök Isten, rendelésedből Szent Jakab az apostolok közül elsőként ontotta vérét és áldozta életét az Evangéliumért. Hitvallásával erősítsd, folytonos pártfogásával pedig oltalmazd Egyházadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.