SZENT JUSZTÍNUSZ

vértanú

született: Flavia Neapolisz (Szichem/ma Nablus) 2. század eleje

elhunyt: Róma, 165 körül

Valószínűleg római eredetű polgári családból származott. Efezusban sorra járta a filozófiai iskolákat, de a hit útján egy aggastyánnal folytatott beszélgetés indította el. Megkeresztelkedett és vándorprédikátor lett. Filozófiai gondolkozásmódját és életstílusát a hit hirdetésében is fölhasználta, a kereszténységet tekintette „egyedül megbízható és használható filozófiának”. Rómában saját iskolát alapított, tanítványa volt Tatianosz. Filozófiai értekezéseiről csak Cézáreai Euszébiosz Egyháztörténetéből tudunk. A császárhoz és a római szenátushoz intézett két Apológiájában közvetlenül is föllépett az üldözött keresztények érdekében. A cinikusok egyik filozófusa, Crescentius följelentése alapján elfogták, és hat társával (Chariton és Charito, Euelpisztosz, Hierax, Paion, Liberianus) bíróság elé állították. Ő és társai visszautasították, hogy áldozzanak az isteneknek, ezért lefejezték őket.  Tanítása szerint az egyetlen isteni Logosz kinyilatkoztatása minden igazság, melyet legteljesebb mértékben az emberré lett Logosz közölt a keresztségben. Minden emberi értelem a Logoszban részesedik. Isten és az erkölcsi elvek ismerete tehát velünk született. A Logosz földreszállása előtt kinyilatkoztatta magát Mózesnek és a prófétáknak, de mint mindenütt működő logosz szpermatikosz az igazság ismeretére segítette az ókor bölcseit is. Lehetségesnek tartotta, hogy az szövetség igazság magvai jutottak el és érvényesültek a görög filozófiában. Tőle származik az őskeresztény liturgia (keresztelés, Eucharisztia, vasárnap) legrégibb, megbízható leírása. Párbeszéd a zsidó Triphonnal című művében kifejtette, hogy az Eucharisztia a pogány filozófusok óta vágyott lelki áldozati adomány.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Szent Jusztínusz és társai vértanúságáról készült aktákból

A szenteket – elfogatásuk után – Rómába hurcolták Rusztikusz prefektus elé. Midőn a törvényszék elé állították őket, Rusztikusz prefektus így szólt Jusztínuszhoz: „Mindenekelőtt tégy hitet az istenekre, és kövesd a császári parancsokat.” Jusztínusz felelt: „Bíróság elé állítani és elfogatni senkit sem lehet azért, mert engedelmeskedünk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus parancsainak.”

Erre Rusztikusz megkérdezte: „Miféle tanokat vallasz?” Jusztínusz így felelt: „Bár iparkodtam megismerni mindenféle tant, de csak a keresztények igaz tanításához csatlakoztam: ennek igazságait csupán azok nem fogadják el, akik tévedésekben botorkálnak.”

Rusztikusz prefektus kérdezte: „Helyesnek ítéled azokat a tanokat, te szerencsétlen?” Jusztínusz felelt: „Igen, sőt, igaz dogmaként fogadom el azokat.”

Rusztikusz prefektus: „Mi ez a dogma?” Jusztínusz felelt: „Az, hogy a keresztények Istenét tiszteljük, akit egyedül vallunk Teremtőnek az idők kezdetétől, és az egész teremtett látható és láthatatlan világ Alkotójának, és tiszteljük Jézus Krisztust, az Isten Fiát, akit a próféták előre megjövendöltek, mint az emberiség javára eljövendő üdvösség Hírnökét és mint a kiválasztott tanítványok Mesterét. És én, mivelhogy csak ember vagyok – úgy vélem –, csupán parányit mondhatok annak végtelen istenségéről, akit az imént Isten Fiának mondtam, jóllehet ismerem a róla szóló prófétai jövendölések bizonyító erejét. Tudom ugyanis, hogy az égből kaptak ihletést a próféták, és így jövendölték meg az emberek közé való eljövetelét.”

Rusztikusz megkérdezte: „Tehát keresztény vagy te?” Jusztínusz felelt: „Úgy van. Keresztény vagyok.”

A prefektus Jusztínuszhoz: „Hallom, hogy tudósnak tartanak, és te is úgy gondolod, hogy ismered ezeket az igaz tanokat; ha most megkorbácsoltatás után fejedet veszik: vallod-e meggyőződéssel, hogy a mennybe szállsz?” Jusztínusz felelt: „Remélem, hogy az ő honában lakom majd, ha mindezeket elszenvedtem; tudom ugyanis, hogy mindazok, akik helyesen éltek, megkapják az isteni kegyelmet egészen a világ végezetéig.”

Rusztikusz prefektus kérdése: „Tehát azt hiszed, hogy majd a mennybe szállsz, és ott majd elnyered a neked szánt jutalmat?” Jusztínusz felelt: „Nemcsak hiszem, de határozottan tudom, és biztosra is veszem.”

Rusztikusz prefektus válasza: „De térjünk csak vissza a kitűzött tárgyhoz, amely most szükséges és sürgős. Most tehát mindnyájan, akik csak itt vagytok, egyetértve áldozzatok az isteneknek!” Jusztínusz így felelt: „Egyetlen egy helyesen gondolkodó jámbor ember sem vetemedik istentelenségre.”

Rusztikusz prefektus válasza: „Ha nem teljesítitek ezt a parancsot, akkor kegyetlenül megkínoztatlak benneteket.” Jusztínusz így felelt: „Epedve várjuk, hogy Urunkért, Jézus Krisztusért kínzásokat szenvedve üdvözüljünk. Ez ad majd nekünk üdvösséget és megnyugvást a mi Urunk és Üdvözítőnk sokkal félelmetesebb és egyetemes ítélőszéke előtt.”

Ugyanígy nyilatkozott a többi vértanú is: „Tedd, amit akarsz; mert mi keresztények vagyunk, és a bálványoknak nem áldozunk.”

Rusztikusz prefektus kihirdette az ítéletet: „Akik az isteneknek áldozni és a császár parancsának engedelmeskedni nem akarnak, azokat megkorbácsolásuk után vezessék el, hogy a törvény előírása szerint halállal bűnhődjenek.” E szent vértanúk Istent dicsőítve kimentek a kivégzés szokott helyére, és ott Üdvözítőnket megvallva lefejezték őket, és így szenvedték el a vértanúhalált.

Könyörgés

Istenünk, te Szent Jusztínusz vértanút arra tanítottad, hogy a világ szemében botrányt jelentő keresztet vállalja, és így Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretére eljusson. Közbenjárására engedd, hogy a tévedések veszélyeit legyőzve erősek maradjunk a hitben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.