NAGY SZENT VAZUL (Baszileiosz)

püspök, egyháztanító 

született: Cézárea (Kappadókia) 330 körül

elhunyt: Cézárea, 379. január 1.

A négy nagy keleti egyházatya egyike. Előkelő, ősi családból származott, melynek minden tagja keresztény volt. A Keleti Egyház szentként tiszteli édesanyját, Emmeliát, nénjét, az idősebb Makrinát, húgát, a fiatalabb Makrinát, öccsét Gergelyt és Pétert. A családi körben kapott alapműveltséget tovább gyarapította Konstantinápolyban, Athénben. Nazianzi (Szent)  Gergellyel Athénben ismerkedett meg, és barátságot kötött vele. 356 körül tért vissza szülővárosába, ahol rövid ideig retorikát tanított.  365 körül elhatározta, hogy szerzetes lesz. Megkeresztelkedett, és hogy közelebbről megismerkedjen a szerzetességgel, felkereste Szíria, Palesztina, Egyiptom, sőt Mezopotámia híres aszkétáit. Visszatérve Neocaesarea vidékén (Pontus tartomány) telepedett le, Anneszi közelében, amely a család birtoka volt. Ide hívta régi barátját, Nazianzi Gergelyt, akivel a válogatást állítottak össze Órigenész műveiből, a Philokalia-t. Caesarea püspökee, Euszebiosz, már idős volt, kérte Vazult, hogy legyen segítségére, és 364-ben pappá szentelte, halála után pedig 370-ben Vazul lett Caesarea püspöke, Kappadokia metropolitája, Pontus tartomány császári exarkhája. Rezidenciája a város falain kívül volt, egy vértanú-emléktemploma mellett, ahová összegyűjtötték a leprásokat, szegényeket, itt adtak szállást az utazóknak is. Ezt az épületegyüttest nevezték basziliadé-nak. Érseki tartományát kb. 50 püspökségre osztotta fel, és igyekezett megbízható személyeket püspöknek jelölni, barátait, ismerőseit, rokonait, akikre számíthatott az arianizmus ellen folytatott küzdelemben. Rábeszélésére vállalta el Nazianzi Gergely a szaszimai széket. Kelet veszélybe került ortodoxiája megmentésre állandó kapcsolatot teremtett Szent Atanázzal, levelezett Szent Ambrussal, Damazusz pápával. Sikertelen kísérletet tett az Antiochiában már 362 óta tartó szakadás megszüntetésére, ezzel meggyorsította az arianizmus összeomlását. 364 örül írta Kata Eunomiú, ‘Eunomiosz ellen’ című nagy polemikus művét. Eredetileg három könyvből állt, később még két könyvet csatoltak hozzá, melyeket Vak Didümosz írt.

A teológiai irodalom klasszikus alkotása Peri Pneumatosz hagiú, ‘A Szentlélekről’c . műve, melyben az egyház liturgikus szövegeit elemezte, melyek azt mutatták, hogy a keresztények a Szentlelket mindig együtt imádták az Atyával és a Fiúval. Az egyháznak ezt a hagyományát igazolta azután Baszileiosz a Szentírással. A könyv érvelése maradandó hatású lett, és a II. konstantinápolyi zsinat útját egyengette. Már a 4. században híresek voltak homíliái, melyekben a Teremtés Könyve 1,1–26-ot magyarázta, Hexaémeron címmel. Sok zsoltárokat magyarázó homilia maradt ránk írásai között, ezek közül 13 a hiteles műve. A Hexaémeron-homíliákon kívül még huszonhárom beszédet ismerünk tőle. E beszédek dogmatikus, erkölcsi kérdéseket tárgyalnak, vannak köztük vértanúkról mondott panegürikoszok és egy liturgikus homília karácsonyra. A pogány klasszikusok műveinek olvasása kérdéssé vált sok keresztény előtt, bizonytalanság kapott lábra, vajon megkeresztelt ember egyáltalán olvashatja-e a pogány költőket. Julianus császár pogány restaurációs kísérlete pedig még élesebb fénybe állította ezt a kérdést. Erre adott választ Baszileiosz A fiatalokhoz című írása. Amikor sokan a pogány múlt teljes megsemmisítését tartották ajánlatosnak, Vazul a mértéktartást ajánlotta. Kijelentette, hogy a görög klasszikusok tanulmányozása még a Szentírás jobb megértését is elősegítheti! A klasszikusok olvasása hozzájárulhat a keresztény ember lelki, szellemi tökéletesedéséhez. Az olvasáshoz azonban szükség van keresztény szempontra, ha ez megvan, a pogány írók műveinek olvasása nem lehet ártalmas. A hellén klasszikusok sok olyan dolgot is tanítottak, amit keresztény ember is magáévá tehet, főként az erényekre vonatkozóan. Mindenekelőtt a költők olvasását ajánlotta: az olvasó szeme előtt a méhek példája lebegjen, amelyek virágról-virágra szállva gyűjtik a nektárt, de otthagyják a mérget. Korának szinte minden neves személyiségével levelezett. Összesen 365 levele maradt ránk. Átalakította a liturgikus doxológiát, mely korábban így hangzott: „Dicsőség az Atyának a Fiú által a Szentlélekben”. Az ő által bevezetett új formula pedig: „Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak és a Szentléleknek”. Nem volt híve a látványos aszkézisnek, a túlzásokkal szemben a bűnbánat gyakorlásában jelölte meg a szerzetesi élet lényegét. Az aszkézis racionalizálására törekedett, kiemelte az értelem és akaratszabadság szerepét az önmegtagadási gyakorlatokban. A keresztény aszkézis célját abban jelölte meg, hogy a testet a lélek uralma alá vesse, a tökéletességre törekvő embert felszabadítsa a testi szenvedélyek terrorja alól. Az evangéliumi parancsok és tanácsok között nem tett különbséget, mert az volt a véleménye, ha valaki a tökéletességre törekszik, Isten minden parancsát meg kell tartania, semmit sem szabad elhanyagolnia. Bármely parancs megszegése a többi parancs megszegését vonja maga után. A koinobita, ‘közösségi’ életforma híve volt, szabályaiból tudatosan kiirtotta a remeteség szakkifejezéseit. Felfogása szerint az újszövetségi szeretetparancs követelményének közösségben lehet eleget tenni, közösségben hasznosíthatja mindenki különleges karizmáját is. A Pakhomiosz féle kolostorok hanyatlásából levonta a következtetést, hogy a kolostorokban nem szabad értéktermelő munkát végezni, a kétkezi munka célja csak a tétlenség kiküszöbölése. Az ő kolostorai karitatív központok voltak, ahová éhínség idején befogadták az elhagyott és utakon lézengő gyermekeket, felnevelték őket, szakmára tanították, és ha később akarták, szerzetesként a kolostorban maradhattak. Ikoniumi Amphilokhioszhoz írt kánoni levele felsorolja az egyes bűnökre kiszabható elégtételt, vezeklési időt és a bűnbánók osztályait. E levele fontos adalékokkal szolgál a bűnbánati fegyelem fejlődésére vonatkozóan. Remete Szent Antal és Pakhomiosz után ő volt a legnagyobb hatással a szerzetesség fejlődésére.

NAZIANSZI SZENT GERGELY 

püspök, egyháztanító

született: Arianz, Kappadókia, 329/330 körül

elhunyt: Arianz, 390

A négy nagy keleti egyházatya egyike. Apja egy zsidókeresztény szektához tartozott, felesége, Nonna hatására tért meg, s Nazianszosz püspöke lett. Iskoláiit a kappadókiai és a palesztinai Cézáreában, Alexandriában és Athénban végezte, majd Kappadókiában lett rétor. 357 körül Nazianszoszban telepedett le, ahol apja megkeresztelte, majd pappá szentelte Apja vélt zsarnoksága elől néhány hónapra barátjához, Vazulhoz menekült, aki Cézárea püspöke lett, és Szaszimában új püspöki széket alapított, s Gergelyt küldte oda püspöknek. Fölszentelték, de ezt a széket nem foglalta el, hanem visszatért Nazianszoszba. 374-ben meghalt az apja, s hamarosan anyja is. 379-ben Szeleukeiába ment, hogy az aszkézisnek és a szemlélődésnek éljen, magánosságát levelezéssel próbálta oldani. Vazul halála után Gergely lett a niceai hitvalláshoz hű egyházközség feje. Theodósziosz császár a niceai hitvallást követte, de Konstantinápolyban egy kivételével az összes templom az ariánusok kezén volt. 380. december 24-én Gergelyt választották Konstantinápoly püspökének. Sokat küzdött az ariánus Maximosz ellen. 381-ben a konstantinápolyi zsinat püspökké nevezte ki, de a püspökség fölcserélését szemére vetették, ezért a zsinattól fölmentését kérte. Rövid nazianszoszi segédkezés után Arianzban telepedett le, levelezése mellett filozófiával és költészettel foglalkozott.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Nazianzi Szent Gergely püspök beszédeiből

Athénban úgy voltunk, mint egy folyónak két ága, amelyek közös hazai forrásból fakadtak, de a tudásvágyuk szétszakította őket, majd szinte egy akarat folytán, tudniillik az Isten ösztönzésére, újra egyesültek.

Akkoriban nemcsak magam vettem körül csodálattal az én nagy Vazulomat, mivel láttam erkölcsi komolyságát, érett és bölcs beszédét, hanem hasonló viselkedésre bírtam másokat is, akik kevésbé ismerték őt. Így sokan mások is megbecsülésükbe fogadták, mivel már hírből ismerték.

Mindennek mi lett az eredménye? Az, hogy így csaknem ő volt az egyetlen kivétel azok között, akik Athénba jöttek tanulni; mert nagyobb megbecsülésben részesült, mint ami a kezdő tanulónak kijárt volna. Ez lett barátságunk bevezetője, kapcsolatunk gyújtószikrája, így sebzett meg minket a kölcsönös szeretet.

Amikor idők múltával kölcsönös vonzalmunkat feltártuk egymás előtt, és azt is, hogy a filozófiáért lelkesedünk, akkor már mindene lettünk egymásnak: lakótársak, elválaszthatatlan barátok voltunk, egyetértettünk, egyformán gondolkodtunk, és napról napra forróbbá és erősebbé szőttük egymás közt a szeretet szálait.

Egyforma tudásszomj vezetett bennünket, és – noha ez a féltékenység egyik legerősebb indítéka – mégis távol állt tőlünk az irigység, bár a vetélkedést nagyra tartottuk. Ez a kettőnk közötti versengés egyikünket sem emelte a másik fölé, mert mindegyikünk a másiknak engedte át az elsőséget, hiszen mindegyikünk sajátjának tartotta a másik dicsőségét.

Úgy tetszett, hogy egy lélek lakik kettőnkben, két testet éltetve egyszerre. Ha nem is lehet igazat adni azoknak, akik szerint a dolgok mind átjárják egymást, nekünk mégis nyugodtan elhiheti bárki, hogy mindketten egymásban és egymásnál éltünk.

Mindkettőnk munkája és törekvése egyformán az erényre irányult, hogy a jövendő reménységnek éljünk és így felkészüljünk arra, hogy már halálunk előtt kiköltözzünk ebből a világból. Ezt tartottuk szem előtt életünk és minden cselekedetünk irányításában. Egyrészt az isteni parancsok útmutatását követtük, másrészt pedig egymást támogattuk erényeink tökéletesítésében. Talán nem tűnik elbizakodott beszédnek, ha azt mondom: mi egymásnak szabályul és mértékül szolgáltunk a jónak a rossztól való megkülönböztetésében.

Az embereknek más és más nevük van, amelyet vagy szüleiktől kaptak, vagy maguk szereztek az életben tanúsított törekvéseik, illetve elért eredményeik alapján. Nekünk viszont az volt nagy dicsőségünk és nagy nevünk, hogy Krisztus-követők legyünk, és kereszténynek hívjanak minket.

Könyörgés

Istenünk, te Nagy Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely példájával és tanításával világosságot árasztottál Egyházadra. Add, kérünk, hogy igazságodat alázatos szívvel megismerjük, és azt szeretetben hűségesen tettekre váltsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.