Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Szeptember 26. SZENT KOZMA, SZENT DAMJÁN

SZENT KOZMA, SZENT DAMJÁN

vértanúk

 

 

Legendájuk szerint arab származású ikrek, akik Szíriában orvostudományt tanultak, Égében (Kilikia) telepedtek meg, ahol a város apostolai lettek. A Diocletianus-féle üldözés idején Lysias prefektus halálra ítélte őket, s többszörös csodás életben maradásuk után lefejezték őket, a hagyomány szerint Küroszban (Szíria) 303-ban. Justinianus császár csodálatos gyógyulását nekik köszönte, s hálából Konstantinápolyban bazilikát épített, és tiszteletüket elterjesztette. Rómában 528 körül IV. Félix pápa épített tiszteletükre bazilikát a Fórumon. Helyet kaptak a római kánonban is. A borbélyok, cukrászok, fogorvosok, fűszerkereskedők, gyógyszerészek, kötszerkészítők, műárusok, orvosok, szülésznők, viaszöntők, zsibárusok védőszentjei. A nyugati egyházi művészetben a 6. századtól ábrázolják őket. A késő középkorban Kozmát az orvosok, Damjánt a gyógyszerészek védőszentjeként igen gyakran ábrázolták, legtöbbször a tudósok talárjában, széles vállgallérral és barettel (Erfurt, Dóm, táblakép, 15. százda vége). Kezükben orvosságos edény, mozsár és törője, vizeletes üveg. Ábrázolásuk elterjedt a bizánci művészetben (a magyar Szentkorona 11. századi zománcképeire is fölkerültek). Csodás gyógyításaikat és vértanúságukat bemutató ciklust festett róluk Fra Angelico (1438-40, jelenleg Firenze, Washington, München, Dublin, Párizs múzeumaiban). Attribútumaik: kenetes edény, orvosságos üveg, mozsár, kanna, orvosságos doboz. A régi budai egyház patrónusai voltak, s az orvosi kar minden esztendőben szentmisével ülte meg ünnepüket.

 

Olvasmány Szent Ágoston püspök beszédeiből

A szent vértanúk dicső szenvedésének leírásaiból – amelyeket az egész Egyház mindenütt nagy becsben tart – szemmel láthatólag bebizonyosodik előttünk, hogy mennyire igaz, amit a zsoltárban énekelünk: Az Úr szemében drága minden szentjének halála (Zsolt 115, 15); ha már a mi szemünkben drága, akkor még inkább az az ő szemében, akinek a nevéért meghaltak. De e vértanúk halálának az ára: annak az egynek a halála. Az az egy meghaló mennyi halált szerzett magának? Hiszen, ha meg nem halt volna, halála, mint búzaszem, meg nem sokszorozódott volna. Hallottátok, mit mondott, amikor közeledett szenvedéséhez, azaz, amikor már közeledett a mi megváltásunk: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz (Jn 12, 24).

Rászorultunk ugyanis erre a kereszten függő nagy váltságdíjra, mert itt lett kifizetve megváltásunk díja; amikor a beledöfött lándzsa megnyitotta oldalát, onnét áradt ki az egész földkerekség váltságdíja. Ebből vásárolt magának híveket és mártírokat, de a vértanúk hite igazolást is nyert: tanú erre a vér. Hiszen ami a váltságdíjuk volt, azzal fizettek vissza, és így valóra váltották, amit Szent János mond: Amint Krisztus életét adta értünk, nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért (vö. 1 Jn 3, 16). Másutt meg azt olvassuk: Amikor egy előkelő asztalhoz leülsz, pontosan figyeld meg, mit tesznek eléd, mert majd neked is ugyanilyet kell nyújtanod (vö. Péld 23, 1-2). Ez az előkelő asztal az, ahol az eledel maga az asztal Ura. Vendégeit senki sem táplálja saját magával, de ezt teszi az Úr Krisztus; hiszen ő a meghívó, és ő maga az étel és az ital is. A mártírok tudták, hogy mi volt az eledelük és italuk, ők is hasonlóval viszonozták.

De miből viszonozták volna ezt, ha a viszonzás lehetőségét meg nem adja nekik az, aki előbb költött rájuk? Mit adhatnék én az Úrnak mindazokért, amiket ő adott nekem? Az üdvösség kelyhét veszem (Zsolt 115, 12). Mi ez a kehely? A szenvedés keserű, de üdvösséges kelyhe. Az a kehely, amelyet még érinteni is félt volna a beteg, ha ki nem itta volna előbb maga az orvos. Ez az a kehely, amelyet már Krisztus szavából ismerünk, hiszen így mondta: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely (Mt 26, 39). A vértanúk e kehelyről mondták: Az üdvösség kelyhét veszem, és segítségül hívom az Úr nevét (Zsolt 115, 13). Hogyan győzhetnének a vértanúk, ha nem az győzne a mártírokban, aki azt mondta: Bízzatok, mert én legyőztem a világot? (Jn 16, 33) A mennyei Király uralkodott a vértanúk gondolatán és szaván, s a földön általuk győzött a sátánon, a mennyben pedig megkoszorúzta a vértanúkat. Boldog vértanúk! Ti egészen kiittátok ezt a kelyhet. Így vége lett szenvedéseteknek, és megkaptátok dicső jutalmatokat!

 

Könyörgés

Urunk, Istenünk, dicsőítsen téged könyörgő szavunk, amikor Szent Kozma és Damján vértanúkra emlékezünk: gondviselő jóságoddal nekik örök dicsőséget adtál, minket pedig segíts hathatós kegyelmeddel. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva