SZENT LÁSZLÓ

király

A lövész katonák védőszentje

 

 

Árpád-házi Szent László király Lengyelországban született emigrációban, 1048 előtt. Apja I. Béla magyar király, anyja Richeza (Rixa) lengyel hercegnő. Nevelője valószínűleg Leodvin bihari püspök, a korabeli frank-lotaringiai egyházi reform-szellem képviselője. Megkoronázásának ideje és helye vitatott. 1077. körül történhetett Székesfehérváron. Első felesége, akinek nevét nem ismerjük, valószínűleg magyar főúri leány volt. Ebből a házasságból született leányát Jaroszláv orosz herceg vette feleségül. Majd özvegységre jutva Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály leánya, Adelheid lett a felesége, akitől Piroska nevű leánya született; őt Johannész görög császár vette el feleségül, s a Keleti Egyház szentként tiszteli, képe ott látható a Hagia Szófia mozaikjain is (Irén).

Korán kitűnt vitézségével: 1068-ban a cserhalmi ütközetben a besenyők és kunok, 1071-ben a Nándorfehérvárt s a Szerémséget elfoglaló bizánciak elleni győztes hadak egyik vezére. Népszerűségét katonai erényein kívül emelte megjelenése, magas, izmos termete, „fejjel kimagasló” volta. Ehhez járult bensőséges, mély vallásossága. A bajbajutottakat védelmező, megszabadító jóindulata által lett az európai keresztény lovagkirály mintaképe s egyik legelső képviselője. 1074. március 14-én a mogyoródi csatában Gézával egyesült serege legyőzte Salamon király hadát, aki elvesztette királyi hatalmát. Visszaszerzéséért hűbérül ajánlotta Magyarországot IV. Henriknek. 1077-ben bátyja, I. Géza halála után került trónra, nem annyira az öröklés jogán, mint népszerűsége és alkalmassága alapján. Nem törekedett a hatalomra, az elűzött Salamon király életében nem koronáztatta meg magát, a pogánylázadások és a testvérharcok után Szent István államának megszilárdítását tartotta a legfontosabbnak. 1077 körül törvényt alkotott, különleges szigorral büntetve a tolvajokat, a szabadokat jobban, mint a szolgákat. Külpolitikája nem csak Magyarország függetlenségét, de tekintélyének emelését is előmozdította. 1083-ban szentté avattatta András és Benedek zoborhegyi remetéket, Gellért püspököt, István királyt, és Imre herceget. Ezzel a „szent királyok nemzetségének” nevezett Árpád-háznak is új, keresztény és nemzetivé váló családi hagyományokat teremtett, melyet saját élete és egyénisége példája is erősített. 1083 után a Szent Jobb megtalálásakor Bihar vármegyében megalapította a szentjobbi Boldogságos Szűz Mária apátságot.  1091-ben megalapította a zágrábi püspökséget, s a kalocsai érseki tartományba sorolta. A bihari püspökséget Váradra helyezte át (nagyváradi püspökség). 1091 tavaszán nővérének, Ilona királynőnek hívására a pápa hűbéres, Zvojnimir horvát király gyermektelen halála után elfoglalta Horvátországot (Szlavóniát) és kikötőjét, Tengerfehérvárt. I. Géza fiát, Álmost horvát királlyá tette, de a Róma iránti hűbéreskü letételében nem volt hajlandó követni elődjét. Terjeszkedését Dalmácia felé inkább nem folytatta, és III. Kelemen ellenpápát támogatta. 1091 nyarán a Pongács vize mellett legyőzte a zsákmányoló kunokat, Orsovánál szétverte bosszúhadjáratra érkező társaikat.  1092. május 20-án a szabolcsi zsinaton hozott határozatai képezik I. törvénykönyvét (László törvényei). Monostoralapításai között legjelentősebb volt 1091-ben a somogyvári Szent Egyed bencés apátság, melynek megáldására, mivel az anyamonostor pápai tulajdon volt, II. Orbán pápa legátusát küldte. Utolsó éveiben intézkedéseivel a francia-magyar egyházi és művelődési kapcsolatokat is erősítette. IV. Vilmos toulouse-i gróf az első keresztes hadjáratot 1096-ban meghirdető II. Orbán pápa híve meg is látogatta Lászlót, rábeszélve egy szentföldi zarándokútra. A tervet elfogadta, s készült rá, de a végrehajtásban halála megakadályozta. Először Somogyváron temették el, majd Nagyváradra vitték át, ahol sírja kultuszhely s csodák színhelye lett. III. Béla király alatt 1192-ben avatták szentté. Régi szokás szerint földi maradványaival együtt temették el azt az ereklyetartót és aranyláncot, amelyet életében a király gonoszűző, oltalmazó célzattal a nyakában hordott, továbbá zafírral ékesített aranygyűrűjét. Mellszobrot készítettek a fejcsontok, kar alakú tartókat a kéz csontjai számára. Ezeket ünnepi körmenetekben körülhordozták Váradon, egyébként az oltáron tartották (Szent László hermája). Futaki Dömötör váradi püspök a székesegyház homlokzatára tétette István, Imre, és László szobrát, Zudar János püspök a templom elé Lászlónak aranyozott, legendássá vált lovasszobrát. Valamennyi Kolozsvári Márton és György mesterműve volt. 1406-ban tűzvész pusztított a templomban, de László király csontjai azonban sértetlenek maradtak. Kálmáncsehi Domokos püspök az ereklyék, illetve a sír szolgálatára alapította 1496 körül a Szent László Király Sírjának és Szent István első Vértanú Egyházának társaskáptalanját. Legendája 1200 körül készült el. Sírját 1565-ben elpusztították János Zsigmond erdélyi fejedelem protestáns hajdúi, akiket a reformáció katolikus-ellenes és a szentek kultusza ellen forrongó eszméinek sikerült a nagy magyar király ellen hangolni. A fanatizált emberek összetörték márványkoporsóját, szétszórták csontjait. A csontokból Kornis Benedek kanonok és mások mentettek meg néhány darabot, a kincseket hatalmaskodó világi urak erőszakkal szerezték meg maguknak. 

Hite és jelleme által a hagyomány a Magyar Háromkirályok között tartja számon, mert Istvánnal és Imrével együtt a kereszténység csillagát követve ők vezették el a magyar népet Krisztushoz. Jellemében a harcos nomád férfieszmény és az európai lovagideál ötvöződött, ezért a szentek egy másik csoportjával, a harcban segítő szentekkel is (Mihály arkangyal, Dömötör, Móric, György, Jakab) ország-patrónus lett. A magyar uralkodók között László kultuszának első nagy támogatója I. Nagy Lajos volt, aki megkoronáztatása után elődei (Imre, IV. Béla, IV. István, IV. László, és Károly) példájára elzarándokolt Szent László váradi sírjához és ereklyéihez, s ott erősítő esküt (assertorium) tett (ebben később veje, Zsigmond is követte, aki ott is kívánta magát eltemettetni).

A középkori hazai mondák és legendák egyetlen szentünket sem magasztalták annyira, mint László királyt. II. István idejében a váradiak kérték, Szent László Somogyváron a Szent Egyed apátságban nyugvó földi maradványait szállítsák Váradra. Ezért Istenítéletet tartottak: a király megparancsolta, hogy László király tetemét tegyék szekérre, és nézzék meg, hogy a befogott lovak merre húznak. Ezek olyan sebesen indultak el Várad felé, hogy a jelenlévő váradi papok és hívek alig tudták utolérni. 1192-ben a szenttéavatási szertartása alatt hat óra tájban tündöklő fényű csillag jelent meg a monostor fölött, ahol a szent király nyugodott és két órán át ragyogott az ünneplő embersokaság fölött. Arany János is megénekelte a Dubnici Krónika előadása nyomán azt a hagyományt, hogy 1345 farsangján, amikor a székelyek és a magyarok Laczfy András vezérletével a tatárok ellen harcoltak, László feje eltűnt a helyéről, a székesegyház oltáráról, elment, hogy együtt küzdjön híveivel, akik győzelmet arattak. Harmadnapra találta meg a templom sekrestyése: Szent László feje egészen átizzadt a derekas helytállás közben. Egy fogoly tatár még elmondta, hogy amikor a székelység rájuk ment, hatalmas termetű vitéz járt előtte: magas lovon, fején aranykorona, kezében szekerce. Rettenetes csapásaival és vagdalkozásaival tizedelte őket. A vitéz feje fölött a levegőben egy szépséges asszonyszemély tündökölt csodálatos fényességben, aranykorona a fején. Ipolyi azt gyanítja, hogy középkori magyar hadi szokás lehetett a szent király fejereklyéjének a sereg élén való hordozása.

Természetmagyarázó mondák hőse, hiszen forrásvíz fakad lova patkójának helyén (Püspökfürdő, Jászó, Vácszentlászló), szomjas katonái számára Mózes példájára sziklából fakaszt vizet (Nyitra, Mátraverebély, Jászódöbrő, Bene, Torda, Erdőbénye, Kővágótöttös, Püspökszentlászló). Lásd még: Szent László pénze, Szent László füve, Szent László kősátora

Mindvégig védőszentje a katonáknak, lovagoknak, bíróknak, törvénykezőknek, s védelmezője a női tisztaságnak.  

A magyarságnak Szent László különös oltalmába vetett hitéről, egyben nemzeti büszkeségéről helyneveink, patrocíniumaink, megmaradt alkotásaink tanúskodnak. A kultusz földrajzából is kitűnik, hogy a Szent László-tisztelet Györgyével, Mártonéval, Mihályéval, Antiochiai Margitéval együtt a gyepűőrzés és a honvédelem küzdő szellemét erősítette (Szent László-legenda középkori falképei). Legjelesebb ausztriai kultikus emléke a mariazelli bazilika róla elnevezett oltára.

Jellegzetes ábrája a magyar aranypénzeknek: Károly Róbert pénzügyi reformjának keretében elindította a magyar aranypénzverést, az aranyforint előlapjára címerét, hátlapjára lovagi Lászlót tette. A magyar aranypénzeken Rudolf és Bocskai István  alatt fordul elő utoljára

Életének legismertebb története, amikor megmentett egy lányt az országba betörő kunoktól. Ez az elbeszélés, bár a legendák stílusában szól, mégis történelmi eseményt őriz meg, amely 1068 körül történt, amikor az úzok (fekete kunok) betörtek az ország keleti részébe. A Kerlés melletti ütközethez köthető a lány megszabadítása, amely aztán hatalmas képi és szóbeli legendává dagadt. Ebben a csatában Lászlónak döntő szerepe volt, bár csak 22 éves volt. A történet alkalmasnak bizonyult arra, hogy ősi pogány hagyományokat is magába olvasszon. Ennek jelentőségét az is mutatja, hogy főleg a történelmi Magyarország határain legalább 60 helyen ábrázolták a templomokban, meghatározott ikonográfiai szabályok szerint. A történetet legtöbbször a templomok északi falán, ciklusszerűen jelenítették meg, s párhuzamai csak Ázsiában ismertek, Európában sehol. Így Honfoglalás előtti hagyományokat hordoz: a fény és sötétség mitikus küzdelme, a sebezhetetlen hősök harca stb. A freskóciklus annyira elterjedt volt, hogy még néhány évvel ezelőtt is találtak olyan freskót, amiről eddig nem volt tudomásunk (Homoródkarácsonyfalva). Az, hogy főként a határőrvidékeken találhatók ezek a képek, szintén azt mutatják, hogy Szent Lászlóban az ország egyfajta mennyei pártfogót, védelmezőt látott. Tisztelete különösen a székelyek között volt erős, annyira, hogy ők "Mária és László" nevében indultak csatába. Tiszteletének másik fontos jele a Győrben található ereklyetartója, hermája, amely Lászlót "alter Christus"-ként, Krisztus képmásként mutatja, amit a szenvedő Jézusra való utalásként félig nyitott száj és megpattant ajkak jeleznek.

 

Az olvasmányos imaóra himnusza az imaórák liturgiájában

Ki tudja méltón zengeni híredet,

László, dicső szent, hősi csatáidat?

Hol van a vers, mely eldalolja

győztes erőd, diadalmi fényed?

 

Erényeidnek csillaga tündökölt,

s Isten hatalma támogatott, midőn

sok ellenségedet legyőzted,

s féltek, akárcsak a mennykövektől.

Minden erényed közt az a legnagyobb,

hogy elnyomottak támasza, vigasza

lettél, s magadnak így szereztél

hősi nevet ragyogó csatákon.

 

Csak a mennyország tündökölő honát

akarta minden szívdobogásod itt,

s bár nyújtották, el nem fogadtad

impérium jogarát a földön.

 

Tőled tanultuk: a nyugalom mit ér,

a béke több, mint a hatalom maga,

s ne vessük el, ha nem kívánja

a haza nagy, remegő veszélye.

 

Ó, esdj a földön ittmaradottakért,

hogy hittel éljünk, bízva, reménykedőn

örök hazánkért, és lehessünk

mennyei szent koronára méltók.

 

Örök dicséret zengje a Három-Egy

Istent, ki nekünk adja: erényeink

a hősi fokra jussanak fel

a szoros út dicséretében. Ámen.

 

 

Részlet Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből

Testvéreim! Azt mondom, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre, és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űznek.

Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok, és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény.

Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret a sátánnak. Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is. Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljatok hallgatóitoknak.

Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára. Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

Ezért öltsétek fel az Istennek teljes fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat, így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilat. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát.

 

Részlet Prohászka Ottokár püspök beszédeiből

A magyar kereszténység eszménye Szent László. Benne virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység; benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Addig a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt: öntözte azt István könnyeivel, a hithirdetők keresztvízzel, a vértanúk vérükkel, meg is fogamzott, de még nem gyökeresedett meg úgy, hogy magába tudta volna szívni a föld sajátos elemeit, s az elemek szerint színt, alakot, életet ölteni.

A kereszténység még nem volt magyar.

Szent István a nép apostola volt, hozzá emelte föl a nép tétovázó tekintetét, s egy szinte érthetetlen szentség sugárzott feléje. A kereszténység sorsával hullámzott a nép érzelme s bizalma is iránta, s a pogányság tényleg felütötte fejét, üstökbe kötötte haját, s vadul tombolva kísérlette meg többször összetörni István művét. A magyar életet, a magyar eszményt kellett tehát kereszténnyé tenni, hogy ez a kereszténnyé lett nemzeti eszmény nyissa meg a nép szívét a hitnek.

Ez a magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté.

Szent László nem tanít, ő nem apostol, de ő küzd, harcol, s győz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az eddig inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az Egyházat a magyar népéletbe. A népnek ugyanis a hős, a dalia, a vitéz harcos tetszik. Az ősi dicsőség pogány egén ott ragyogtak a hősök, a magyar kar, a bátor szív, amelytől egy világ reszketett, nem szűnt meg lelkesíteni a népet, s eddig ez mind hiányzott a kereszténységben. Az emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép még nem, mert a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg.

A régi vitézséget Szent László tüntette fel önmagán; e jellemvonása által szívén ragadta meg a nemzetet, amelynek öröme és eszménye László lett; dicshimnuszt zeng a legenda róla, alakjába beleszövődik a nemzeti lelkesülés minden nagy gondolata s meleg érzelme.

A kereszténység ezentúl már nemzeti életté, a keresztény király a nép hősévé vált.

László király vallásos, buzgó, szent, de ugyanakkor Árpádra s Bulcsúra emlékeztet. Életét harcok töltik ki, küzd német, görög, besenyő, kun ellen, s küzd úgy, ahogy a magyar szerette s a keresztény korban még meg nem érte. Vállal magasabb mindenkinél, s ahol bárdja lecsap, megriad az ellen. A csatákban ő áll elöl, megjelenése a győzelem biztosítéka s az Isten kegyelmének záloga. László szent harcos, ezért csodák körítik, bárdjában, kardjában természetfeletti erő is megnyilatkozik. Kettéhasadt a sziklabérc, hogy a tátongó örvény elválassza őt üldözőitől; arany-ezüst értéktelen kővé válik, hogy vitézeit az ellenség üldözésétől el ne vonja; ő röpíti el a nyílvesszőt, mely mikor lehullik, megmutatja a dögvész ellen a Szent László-füvét.

Íme, Szent László dicsőséges alakja rámutat a nemzeti életben érvényesülő vallásosságra. A vallás élet legyen, nemzeti élet is legyen.

Gyomláljuk, szántsuk, műveljük Szent László példájára az élet ez elhanyagolt mezejét. Építsünk templomokat, mint ő; tiszteljük a római pápában Szent Pétert, mint ő, aki az Egyház leghatalmasabb titáni harcában, amelyet függetlenségért és szabadságért vívott, a jognak s az erkölcsi hatalomnak harcában a nyers hatalom ellen, VII. Gergely pápa pártján állt. Tehát az egyház szabadságharcának egyik zászlósa Szent László volt, s így, ha az újabb történelmi tudomány tagadja is, hogy Szent Lászlót a keresztesek valamikor fővezérükké választották: azért ő a keresztért s a kereszténység atyjáért mégis mindig vitézül síkra szállt.

 

1500 körüli középkori himnusz László királyról

Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!

Magyarországnak édes oltalma,

Szent kerályok közt drágalátus gyöngy,

Csillagok között fényességes csillag!

 

Szentháromságnak vagy te szolgája,

Jézus Krisztusnak nyomdoka követi;

Te szent léleknek tiszta edénye,

Szűz Máriának választott vitéze.

 

Könyörgések

Szent László urunk, légy pártfogónk az Istennél, hogy hivatásunkban soha meg ne tántorodjunk, szívünkhöz a gyávaság ne férjen, a rosszba soha bele ne nyugodjunk, Hazánkért éljünk haljunk, s egykor az Üdvösségre jussunk! Ámen.

Istenünk, te sokféle csodával dicsőítetted meg Szent László királyt. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy őrizkedni tudjunk minden rossztól, és vezess a boldog örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

 

A reggeli dicséret himnusza az imaórák liturgiájában Szent László ünnepén

Új dicséret hangja zengjen

a királynak, énekeljen

ujjongásunk dallama.

 

Mint a lépesméz, az ének

olyan édes, a dicséret

László királyt zengje ma.

 

Ó, mily boldog s milyen ékes,

szent nevével fényességes

Várad híres temploma!

 

Ő a lépcső, magyar nemzet

rajta lépdel az egeknek

trónjához, Pannónia.

 

Véle kegyet, áldást nyertünk,

meg is tartván, mit megleltünk

hitvallásunk hajnalán.

 

Gyógyítja a betegséget,

munkálja az üdvösséget,

ahogy Mózes hajdanán.

 

Önlelkéből, rejtettségből

csillag támad a világnak,

tündökölnek a csodák.

 

Erejével, győzelmével,

ellenségnek, barbár népnek

futamítja nagy hadát.

 

Akik hírét együtt zengve

összegyűltünk örvendezve,

kérünk, egek szent Ura,

 

add, hogy véle találkozzunk,

s eget nyervén eljuthassunk

az örök boldogságra. Ámen.

 

Egyházi népének Szent László királyról (Szent vagy, Uram énekeskönyv 302. számú éneke)

Sziklahitű László – ki nem ismersz félelmet,

Légy ereje, pajzsa – gyengeszívű népnek:

Ingadozó lelkek - sok csapással vertek,

Tőled kérnek védelmet.

 

Emberölő harcban – gonosznak ártottál.

Isten erejével – síkra hitért szálltál,

Fergeteges vészben – rendületlen, éppen

Égi jelül állottál.

 

E világi élet – remények sírhalma.

Teelébed száll fel – nemzetnek siralma.

Útmutató fényünk – téged adott nékünk

Úristen irgalma.

 

Most világok dőlnek – nemzedékek romlanak,

Ezeréves bástyák – repedve omlanak.

Csüggedésre válasz – szent király, te állasz

Magasló oromnak.