SZENT LŐRINC

vértanú

A katonai adminisztráció védőszentje 

Rómában vagy Hispániában született a 3. században. A 4. századi források szerint három nappal II. Sixtus pápa halála után Rómában halt vértanúhalált 258. augusztus 10-én, akinek fődiákonusa volt. A Valerianus-féle üldözés főleg a klérus ellen irányult. Aki megvallotta hitét, azt kínzás nélkül azonnal kivégezték, rendszerint lefejezték. A római hagyomány szerint Lőrincett hat diákonus társa és Sixtus pápa megölése után elfogták, és követelték, hogy adja át az Egyház kincseit. Lőrinc haladékot kért, arra hivatkozva, hogy összeszedi a „kincseket”. Ezután szétosztotta a gondjaira bízott pénzt, összegyűjtötte a szegényeket, akiket diákonusként gondoztak és támogattak, s mint az Egyház kincseit a bíró elé vitte őket. A bíró kínvallatással akarta kicsikarni Lőrincből a szerinte elrejtett kincseket, ezért lassú tűzhalálra ítélte. A hagyomány szerint Lőrinc a rostélyon így szólt hozzá: „Ez az oldalam már megsült, akár ehetsz is belőlem”. A Via Tiburtina mentén „in agro Verano”, Lucius Verus mezején, „ad Catacumbas S. Ciriacae”, egy özvegyasszony, Ciriaca sírtelkén temették el. A sír nagy tiszteletben állt, melléje temetkezett Szent Zosimus és III. Sixtus pápa. A sír köré a tufába Nagy Konstantin császár 330-ban apszist vájatott, magát a sírt ezüst ráccsal vették körül. Sírja fölé II. Pelagius pápa bazilikát építet, melyet III. Honorius pápa kibővített. IX. Pius pápa pápa az 1800-as években restauráltatta a templomot, melyet 1943-ban bombatámadás ért amit, 1960-ban helyreállítottak. Jelenleg a hét patriarkális bazilika egyike, a Szent Lőrinc-bazilika. Lőrinc neve a római kánonba is bekerült. A börtönőrök, cukrászok, csaplárosok, földművesek, gazdatisztek, kávésok, könyvtárosok, mosónők, pecsenyesütők, pékek, sáfárok, szakácsnők, szakácsok, szegények, tűzoltók, üveggyártók, vasalónők, vendéglősök védőszentje, égési, forrázási sebek, láz, zsába, szemfájás, viszketegség, kiütések, napszúrás ellen kérik oltalmát.  A magyar népi kalendáriumban Lőrinc napja az ősz kezdő s egyúttal rámutatónapja. A kígyó már odvába búvik, Lőrinc „beleizél” (vagy „beleesik”) a dinnyébe, a szarvas is a folyóvízbe, ezért ez az utolsó fürdési nap; mindezek a hiedelmek azonban csak naptári félreértések, előrecsúszások a szeptember 5-i Lőrinc-napról. Napját Szent László törvényee a kötelező ünnepek közé sorolta.

Ábrázolása: Ravennában Galla Placidia sírkápolnájának egy mozaikja (450 k.) Szent Lőrincet izzó rostély mellett ábrázolja, mely később is állandó attribútuma maradt, de diákonusruhában (dalmatikában) is megjelenítik. Szent István vértanúval együtt szerepeltették mint protomártírokat és Róma városának patrónusait. Ciklusokban a következő jeleneteket szokták ábrázolni: diákonussá szentelése, Sixtus pápa átadja neki az Egyház kincseit, a kincseket szétosztja a szegények között, vértanúsága (Róma, S. Lorenzo, freskók; Fra Angelico, Vatikáni Szent Miklós-kápolna, 1445). Izzó rostélyon történt vértanútságát gyakran önállóan is ábrázolták (Moissac, oszlopfő.; Tiziano két képe: Velence, jezsuita templom; Madrid, Escorial, 1565). Lőrinc látható Bakabánya, Bártfa, Csegöld, Kassa, Malompatak, Nagyekemező, Szászbogács szárnyasoltárain, rendesen István vt. társaságában. A káposztafalvi főoltár a patrónus életét Jézus kínszenvedéseivel együtt ábrázolja. Attribútumai: könyv, pálmaág, erszény, kenyér.

Himnusz, olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Himnusz

Szent Lőrinc úgy vívott csatát,

Nem vér nélkül volt mártírod:

Fegyvert öltött fel hitében

Vérét bőkezűen adta.

Hét férfi közt elsőnek áll

Az égi szent oltár elé:

Magas lépcsőn a többivel

A legkiválóbb levita.

A hősi harcba indulón

Övére kardot nem csatolt:

A gyilkos tőrt csavarva ki

Lesújtva a támadót.

Szent Lőrinc, szenvedésedet

Tisztelve száll hozzád imánk:

Mindaz, ki hozzád esdekel

Biztos meghallgatást talál.

Te ott fenn el nem mondható

Ékes város polgára vagy:

Az örök ország tagjaként

Viselve égi koszorúd.

Az Atyát, a Fiút és a Vigasztalót

Dicsérje mostan énekünk:

Tőlük közbenjáró imád

Örök babért szerez nekünk. Ámen.

Olvasmány Szent Ágoston püspök beszédeiből

A mai napon a római Anyaszentegyház Szent Lőrincnek diadalünnepét tárja elénk, amelyen lábbal tiporta ezt a zajos világot, és visszautasította a hízelgését is. Így kétszeresen győzte le az őt támadó gonosz lelket. Szent Lőrinc az Egyházban, amint többször is hallottátok, diakónusi szolgálatot teljesített. Itt Krisztus szent vérét nyújtotta a híveknek, ott saját vérét ontotta ki Krisztus nevéért. Amikor Szent János apostol az Úr-vacsora titkát magyarázza, világosan ezt is mondja: Amint Krisztus életét adta értünk, úgy nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért (vö. 1 Jn 3, 16). Megértette ezt, testvérek, Szent Lőrinc, megértette, és meg is tette. Az áldozati oltáron is azt vette magához, amit ő készített elő. Szerette Krisztust e földi életében, és utánozta őt halálában is.

Testvérek, ha igazán szeretünk, akkor mi is őt utánozzuk. Szeretetünk ugyanis nem teremhet jobb gyümölcsöt annál, mint hogy bizonyságot teszünk Krisztus-követésünkről. Krisztus ugyanis értünk szenvedett, példát adva nekünk, hogy nyomdokait kövessük (vö. 1 Pét 2, 21). Úgy látszik, Péter apostol azon a véleményen van, hogy Krisztus csak azokért szenvedett, akik az ő nyomdokait követik, és hogy Krisztus szenvedése csak azoknak használ, akik az ő nyomdokaiba lépnek. Követték őt a szent vértanúk, egészen vérük ontásáig, míg a szenvedésben egészen hasonlók lettek hozzá; követték őt a vértanúk, de nemcsak ők. Az a híd ugyanis, amelyen áthaladtak, nem omlott még össze; és az a forrás, amelyből ők ittak, még nem apadt ki.

Testvérek, az Úr kertjében nemcsak a vértanúk rózsája nyílik, hanem ott van a szüzek lilioma és a házastársak borostyánkoszorúja, és ott van az özvegyek violája is. Ezért, szeretteim, senki emberfia kétségbe ne essék élethivatása miatt, hiszen mindenkiért szenvedett Krisztus. Valóban őróla írták meg: Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére (1 Tim 2, 4).

Értsük meg tehát, hogy a vértanúságon és a szenvedés gyötrelmein kívül is hogyan kell a keresztény hívőnek Krisztust követnie. Az Apostol mondja Krisztus Urunkról beszélve: Isteni mivoltában, Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodjék. Mekkora fenség! Szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát, az emberekhez lett hasonló, külsejében olyan volt, mint egy ember (Fil 2, 6-7). Mekkora alázatosság!

Krisztus megalázta önmagát. Keresztény ember, lásd, mit kövess! Krisztus engedelmes volt, te mit büszkélkedel? Miután megaláztatásának ideje már elmúlt, és a halált is legyőzte, Krisztus felment a mennybe. Kövessük hát őt! Hallgassuk meg, mit mond az Apostol: Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján (Kol 3, 1).

Könyörgés

Istenünk, a Te szereteted lángja Szent Lőrincet buzgóvá tette a szolgálatban, és dicsőségessé a vértanúságban. Add, hogy hűségesek legyünk minden ügyünkben, akár testvéreink, akár pedig a ránk bízottak dolgáról legyen is szó! Te számon kéred az emberen a rábízott talentumot, segíts, hogy munkánk megteremje gyümölcsét, a mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké! Ámen!