SZENT LÚCIA

szűz és vértanú

született: Siracusa, Szicília, 3. század

elhunyt: Siracusa, 303. december13.

Eljegyzett menyasszony volt, amikor beteg anyjával elzarándokolt Cataniába Szent Ágota sírjához, aki megjelent neki és megjövendölte vértanúságát. Anyja gyógyulása után engedélyt kapott az Istennek szentelt, szűzi életre. Hazatérve szétosztotta hozományát a szegények között. Vőlegénye följelentette s Paschasius bíró elé hurcolta, aki arra ítélte, hogy zárják bordélyházba. Ám Lúciát két ökörrel sem tudták elvontatni a helyéről, s mivel sem tűz, sem forró olaj nem ártott neki, tőrt döftek a torkába. Halála előtt még magához vette az Oltáriszentséget és megjövendölte az Egyház békéjét, a keresztényüldözések végét. Sírja fölé hamarosan bazilikát építettek.

Ereklyéit a hagyomány szerint 1040-ben Konstantinápolyba, 1204-ben Velencébe vitték. El nem porladt testét a Szent Jeremiás templomban őrzik. 1955-ben fejét ezüst maszkkal fedték be.

Ünnepét az Egyház nem véletlenül helyezte december 13-ra, e nap a Gergely-naptár (1582) előtt az esztendő legrövidebb, egyúttal a téli napfordulat kezdő napja volt. A középkban Lúcia nevének a lux szóval való rokonsága révén temetők, temetőkpnák védősztjének is választották. Az Egyház ugyanis liturgikus imádságaiban azért könyörög, hogy a halottaknak az örök világosság fényeskedjék (et lux perpetua luceat eis). Veglia (Krk) adriai szigeten máig áll a Lúcia tiszteletére emelt bencés apátság.

Legendája szerint pogány kérőjét szemének szépsége ragadta meg, ezért Lúcia kivájta a saját szemeit, s egy tálon elküldte a férfinak, de a Szűzanyától még szebb szemeket kapott. Részben e legenda, részben a neve alapján (fény) elsősorban szembetegségek (vakok) gyógyítószentje (különösen tisztelte Lúciátt Dante is, aki sokszor fájlalta a szemét). A világosság (lumen) és a fény (lux) kapcsolata alapján Lúcia Krisztus koszorús menyasszonya, s ezért az eladó lányoknak mennyei pártfogója, házasságszerzője, a jegyesi, hitvesi szerelem, illetve szerzetesi hűség oltalmazója. Ezen kívül védőszentjüknek tekintik az írnokok, jegyzők, kocsisok, szabók, szíjgyártók, takácsok, üvegesek, varrónők, fertőző betegségben, torokfájásban, vérfolyásban, vérhasban szenvedők. -

A vértanú-szüzek attribútumaival (pálmaág, korona) hosszú ruhában, köpenyben ábrázolták. Az itáliai művészetben olykor egy tálon két szemet tart.

Attribútumai még: könyv, kard (a torkában), lámpa vagy mécses (nevére utalva). Ritkán lángok között is ábrázolták (id. Hans Holbein, 1504, Prága, Nemz. Galéria). Véranúságának azt a jelenetét, hogy férfiak és ökrök nem tudták bevonszolni a nyilvánosházba, már a hirsaui passionale és a zwiefalteni martirológium is ábrázolta (12. század, Stuttgart).

A magyar középkorban Lúcia még nem tartozott az ismertebb női szentek közé, bár neve misenaptárainkban megtalálható, s oltára már 1286-ban volt Esztergomban. Élete a Legenda Aurea nyomán az Érdy-, Debreceni és Cornides-kódexben olvasható.

A magyar nép számára Luca napja az egyik legfontosabb jeles nap, dologtiltással, gazdag hiedelemvilággal. Az archaikus néphagyomány a természeti jelenségeket és változásokat pontosan számon tartja és jelképes-mágikus összefüggésekben is szemléli. Ezért december13. (a sötétség távozásának és a fény születésének napja) igen jelentős időpont. Magában hordozza az új esztendő reménységeit, de előrevetíti gondjait, próbatételeit is. A szegedi, zalaszentbalázsi kalendáriumi eredetű mondás szerint Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja. E napon a leghosszabb a sötétség, de ezzel le is zárul ez az időszak, s a fény gyarapodása követi. Ez az oka a naphoz fűződő hiedelmek ellentmondásosságának: a termékenység, gazdagság, a javak bőségének, ugyanakkor a sötétben járó gonosznak is napja; előkészít a karácsonyra, de az ördög is ekkor támad legerősebben, hiszen érzi hatalmának végét. Ezért a nap előestéjén az ajtókat és ablakokat szimbolikusan elzárják, hogy a gonosz be ne mehessen.

Lúcia napján zöld ágat, lucabúzát kezdenek sarjaztatni a megújulás és termékenység jeleként. Csanádapácán és Újkígyóson ~ estéjén meggyfaágat vágnak, és meleg helyen vízben tartják. Ha karácsonyra kizöldül: jó lesz majd az esztendő, a lány is férjhez megy. Ekkor készítik az egész esztendőre szóló gyógyszereket a netán megbetegedett állatoknak; a néphit szerint Lúcia nagyon szerette a természetet és a háziállatokat, ezért gyógyítja is azokat. A Dunántúl némely helyén az életvesszővel való veregetés (suprikálás) is szokás a betegségek ellen. Egyes vidékeken e napon kezdik a betlehemezést.

Mivel e napon a leghosszabb az éjszaka, ezért a gonoszoknak, bűbájosoknak bőven van idejük arra, hogy fondorlataikkal megrontsák az embereket, de a föld fiaiban is az elhárítás és előrelátás készsége is ilyenkor a legelevenebb. A napjához fűződő hagyomány végletességéből következik, hogy az oltáron tisztelt Lúcia mellett a közép-európai néptudatban egy boszorkányszerű, rontó-bontó nőalak is él, akit a magyarok lucapuca, luca, lucaasszony, Hollókőn lucca, a németek Lutzelfrau néven emlegetnek. Ez a kísértetszerű jelenség ezen az éjszakán és napon, tehát a kezdődő újesztendőben az embereknek mindenképpen a kárára törekszik. Ez a kettősség magyarázza, hogy templom titulusával csak hírmondóul találkozunk. A keresztnevet is azért adták olyan ritkán, mert attól tartottak, hogy az ilyen nevű újszülött hamarosan meghal, elviszi a luca, s ha mégis felnőne, házsártos és civakodó lesz. A naptól a szegedi tájon régebben a várandósok is féltek. E névmágiás szorongásból következik, hogy Tápén még születésnapjuknak sem akarták vállalni azok, akik ekkor jöttek világra.

A többi, leginkább időjárásra vonatkozó, bajelhárító hiedelem (lucakalendárium, lucaszék, a dunántúli lucázás, palázolás, palóc lucajárás) már elszakadt a nap szakrális-liturgia világától.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájában

Olvasmány Szent Ambrus püspöknek a Szüzességről írt könyvéből

Te, egy a népből, egy a polgárok közül, bizonnyal egy vagy a szüzek közül, aki testi szépségedet a szellem sugaraival teszed tündöklővé (alkalmasabb vagy arra, hogy az Egyházhoz hasonlítsanak), mondom, te, még éjnek idején fekvőhelyeden is Krisztusra gondolj, minden pillanatban remélve eljövetelét. 

Ilyennek óhajtott téged Krisztus, ilyennek választott ki téged Krisztus, ő lép be a kitárt ajtón. Nem csal meg téged, ő ígérte, hogy betér hozzád. Öleld hát magadhoz őt, akire vártál, járulj hozzá és megvilágosodol. Tartóztasd, kérd, hogy ne menjen el hamar, könyörögj neki, hogy ne távozzék. Mert az Isten Igéje fut, figyelmetlenséggel meg nem fogható, hanyagsággal meg nem tartható. Figyeljen hát lelked mindig az ő szavára, s mennyei társalgással tarts ki nyomában, mert hamar továbbindul. 

Aztán mit mond a lélek? „Kerestem őt, de sehol nem találtam, hívtam, de nem adott választ” (vö. Én 5, 6). De azért még ne gondold, hogy nem tetszel neki, ha hívásod, kérésed, lelked megnyitása után oly hamar továbbment. Hiszen sokszor megengedi, hogy próbára tegyen minket a kísértés. Mit mondott az evangéliumban is az őt tartóztató népnek? „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem” (Lk 4, 43). De ha úgy tűnik is előtted, hogy már eltávozott, menj, és ismét kutass utána! 

Ki más taníthatna meg téged Krisztus megtartására jobban, mint az Anyaszentegyház? Sőt már tanít is; olvasd csak, és megérted: „Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el” (Én 3, 4). 

Hogyan tarthatod hát magadnál Krisztust? Nem erőszakkal, nem kötélhurokkal, de igenis megkötözheted a szeretet kötelékével, a lélek szíjával, magadnál tarthatod lelked szeretetével. 

Ha te is meg akarod tartani Krisztust, keresd állhatatosan és ne félj a szenvedésektől, mert jobban rátalálhatsz Jézusra a testi szenvedésekben, sőt még inkább az üldözők keze között. 

Azt mondja a Szentírás: „Alig mentem tovább, otthagyva őket…” (Én 3, 4). Rövid volt az az idő és röpke a pillanat, amíg kijutottál üldözőid kezéből, és nem engedtél a földi hatalmaknak; máris eléd jön Krisztus és nem hagy sokáig a megpróbáltatásban. 

Aki így keresi Krisztust, aki így találja meg Krisztust, az mondhatja: „Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott” (Én 3, 4). Anyád háza és szobája nem más, mint saját bensőd, és természeted rejteke. 

Vigyázz erre a házra, tartsd tisztán mindig ennek belső szobáit! Amikor már szeplőtelen tiszta lesz ez a ház, akkor majd a Sarokkő erejével összetartva, a szent papság elérésére lelki házzá emelkedik és a Szentlélek lakozik benne. 

Aki így keresi Krisztust, aki így könyörög hozzá, azt nem hagyja el, sőt gyakran meglátogatja, mert ő velünk van a világ végezetéig.

Könyörgés

Urunk, Istenünk, védelmezzen és óvjon minket Szent Lúcia szűz és vértanú dicsőséges közbenjárása. Add, hogy égi születésnapját buzgón megüljük itt a földön, egykor pedig találkozzunk vele az örökkévalóságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.