SZENT LUKÁCS

evangélista

Pogánynak született (Kol 4,11), megtérése előtt orvos volt (4,14). Jól ismerte az antiochiai keresztény közösséget, ezért Euszébiosz óta ált. úgy tartják, hogy antiochiai szír volt. Az Apostolok Cselekedetei többes szám 1. személyben írt részletei szerint nagyon korán tagja lett a keresztény közösségnek. 51 körül Troászban csatlakozott Szent Pálhoz, elkísérte Filippibe. Amikor Pál továbbment, ő mintegy hat  évig Filippiben maradt (16,10-17), majd Pállal Jeruzsálembe ment (20,5-15; 21,1-18). Fogságába is elkísérte Pált (27,1-18; Kol 4,14; Filem 24); a 2Tim 4,11 szerint hűséges társa volt. Rómában találkozott Szent Péterrel és Márkkal. Pál halála után az egyik hagyomány szerint Dalmáciában és Galliában, más hagyományok szerint Akhaiában és Egyiptomban hirdette az evangéliumot. Legendája szerint Patraszban vagy Rómában vagy Thébában (Boetia) halt vértanúhalált. Ereklyéit a 4. században Konstatinápolyba vitték, és Szent András ereklyéivel együtt a kettőjükről nevezett bazilikában őrizték; 527-ben Jusztinianosz császár az újjáépített Apostol-templomba vitette; a 8. században a képrombolás idején Padovába menekítették. 1177-ben az ereklyéket személyesen hitelesítette III. Sándor pápa. 1562-ben a S. Iustina-bazilikában látható ereklyetartóba (márványkoporsó) helyezték.

Mária életét, Jézus gyermekkorát és az ősegyház első éveit ő mondja el legrészletesebben (gyermekségtörténet, Lukács evangéliuma, Apostolok Cselekedetei). Az evangélisták sorában a harmadik,  jelképe a bika (evangélista szimbólumok).

A keleti egyházban mint orvost és festőt is tisztelik, aki megörökítette a Szűzanya képét (Lukács-képek, Hodégétria). Az eredetinek tartott konstatinápolyi kép 1453-ban elpusztult, de számtalan másolata van. Leghíresebbek: Rómában a S. Maria Maggiore kegyképe és a Częstochowai Szűzanya. Az 1478-ban szervezett római művészeti egyetem XIII. Gergely pápától 1577-ben az Accademia di S. Luca nevet kapta. Védőszentjüknek tekintik az aranyművesek, cizellálók, festők, kőfaragók, művészek, orvosok, ötvösök, sebészek, szobrászok, üvegfestők, kórházak, fürdők. Első ábrázolásán a trónon ülő Krisztus mellett (340 e., Róma, Szent Márk és Marcellianus-katakomba), önállóan először a Commodilla-katakomba képén (7. század) szerepel. Gyakran ábrázolták írás vagy festés közben, olykor papi ruhában (föltételezték, hogy esetleg ószövetségi pap volt, olyan részletesen írt evangéliumában a papi szolgálatról). Szimbóluma, a (szárnyas) bikaborjú mindig látható. Leggyakrabban a négy evangélista között szerepel. -

Hazánkban nevét viseli a budai Lukács-fürdő és kórház, melyet az irgalmasrend alapított, szobra az épület homlokzatán. Tisztelete mindig virágzott, de nyilván naptári helye (Gál, Vendel, Orsolya, Dömötör, Simon-Júdás jelesebb ünnepének közelsége) miatt igazában mégsem tudott kibontakozni.

Olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Olvasmány Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

Szeretett Testvéreim! Urunk és Üdvözítőnk olykor beszédeivel, olykor pedig cselekedeteivel tanít bennünket. Minden egyes tette ugyanis valóságos parancs. Ha ő minden külön oktatás nélkül is cselekszik valamit, már ezzel is megmutatja, hogy mit kell tennünk, így például kettesével küldi tanítványait az ige hirdetésére, mert két parancsa van a szeretetnek, mégpedig Isten és az embertestvér szeretete.

Amikor így kettesével küldi az Úr prédikálni a tanítványokat, szavak nélkül még azt is értésünkre adja ezzel, hogy akiben nincs szeretet embertársa iránt, az semmiképpen se vállalkozzék igehirdetői tisztségre.

Találóan írja ezután az Evangélista: Elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült (Lk 10, 1). Igehirdetőit ugyanis kíséri az Úr, mert először elhangzik a prédikáció, a buzdítás szavai pedig, mint hírnökök, utat egyengetnek. A lélek befogadja az igazságot, és akkor érkezik az Úr a szívünk hajlékába. Ezért mondja az igehirdetőknek Izajás: Készítsetek utat az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét (Iz 40, 3). Ezért szólítja fel őket a Zsoltáros: Készítsetek utat az Úrnak, aki a napnyugta fölé emelkedik (vö. Zsolt 67, 5). Igen, a napnyugta fölé emelkedik az Úr, mert a szenvedésben lenyugodott ugyan, de feltámadása után éppen ezért még jobban felragyogtathatta dicsőségét. Napnyugta fölé emelkedett tehát, mert a halált elszenvedte, de feltámadva széttiporta a halál erejét. Az Úrnak készítünk tehát utat, a napnyugta fölé emelkedőnek, amikor az ő dicsőségét hirdetjük nektek; hogy amikor majd utánunk ő is megérkezik hozzátok, szerető jelenlétével beragyogja lelketeket.

Hallgassuk meg azonban, mit mondott az Úr akkor, amikor igéje hirdetőit útnak indította: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába (Lk 10, 2). A sok aratnivalóhoz képest kevés a munkás, és ezt csak szomorúan állapíthatjuk meg. Vannak még ugyanis, akik meghallgatnák a jó hírt, de nincsenek, akik hirdessék. Pedig tele van a világ papokkal, csakhogy az Úr aratásában már nagyon kevés munkást találunk, mert a papi szolgálatot elvállaltuk ugyan, de a szolgálatunkkal járó kötelességünket már nem teljesítjük.

Fontoljátok meg azonban, kedves testvéreim, fontoljátok meg, mit mondott az Úr: Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Tinektek kell tehát értünk imádkoznotok, hogy munkálni tudjuk azt, ami kijár nektek, nehogy lusta legyen a nyelvünk a buzdításra, és ha már elfoglaltuk az igehirdetői állást, nehogy némaságunk vádoljon minket az igazságos Bíró előtt.

Könyörgés

Urunk, Istenünk, te Szent Lukácsot kiválasztottad, hogy igehirdetésével és írásaival hirdesse a szegények iránti szeretetedet. Add, hogy minden keresztény egy szív, egy lélek legyen, és minden nép meglássa az üdvösséget. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.