SZENT MÁRIA MAGDOLNA

Szent Lázár és Mária testvére, akit Jézus az apostolok apostolává (apostola apostolorum) tett. A Magdolna nevet Magdala városról kapta (a latin Maria Magdalena jelentése: Magdalai Mária). A hagyomány szerint Mária Magdolna egy farizeus házában „könnyeivel áztatta Jézus lábát, hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival és megkente illatos olajjal”; róla mondta Jézus: „sok bűne bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett” (Lk 7,36-50). Miután hét ördög ment ki belőle (Lk 8,2), a tanítványi körhöz tartozott. A betániai vacsorán újra megkente Jézus lábát, a temetésére (Jn 12,1-8). Ott állt a kereszt alatt (Mk 15,40; vö. Jn 19,25). A föltámadott Krisztus először neki jelent meg. Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, s csak akkor ismerte föl Jézust, amikor Jézus a nevén szólította. A Noli me tangere figyelmeztetés után Jézus Mária Magdolnára bízta: „Menj a testvéreimhez, és vidd nekik hírül: fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez” (Jn 20,11-18). Mária Magdolna ment és átadta az üzenetet az ap-oknak, így lett az apostolok apostola.

Legendája szerint a keresztények üldözésének kezdetén Mária őt és testvéreit, Lázárt és Mártát egy evező nélküli bárkán kitették a tengerre. A bárka elvetődött velük Dél-Franciaország partjaira. Itt, Marsilia (Marseille) közelében egy barlangban remeteként vezekelt és imádkozott, 33 éven  egyetlen tápláléka az Oltáriszentség volt, angyalok hozták neki. Imádság közben rendszeresen elragadtatásba esett, fölemelkedett a földről (levitáció).

Jóllehet Mária Magdolna, Betániai Mária és a Bűnös Asszony alakja már az ókeresztény hagyományban eggyé forrt, a keleti egyház megkülönbözteti Betániai Máriát és Mária Magdolnát.

Védőszentje (lelki édesanyja) elsősorban a bűnbánóknak és vezeklőknek. Eltévedt leányok jó útra térítésével foglalkozó szerzetesrendek, intézmények oltalma alá helyezik magukat. Védőszentjüknek tekintik a gyógyítással foglalkozók (orvosok, gyógyszerészek), a haldoklók, pestis ellen küzdők, mozgásproblémákkal született gyermekek, továbbá drogisták, bortermelők és -kereskedők, fodrászok, fésűsök, kozmetikusok (hiúság ellen), erszény- és dobozkészítők, gyapjúnyírók, kertészek, kesztyűsök, ólomművesek, vincellérek. Sok helyen védősztje patakoknak és forrásoknak, melyek vize a néphit szerint az ő könnyeiből fakadt.

A lábmosás, keresztrefeszítés, kálvária, Jézus siratása, sírbatétel és föltámadás képein szinte mindig látható. A középkorban inkább a szobrászatban szerepel. Bűnbánóként főként a 15. századtól ábrázolták, barlangban vagy a pusztában térdelve, haja ruhaként borítja be. Néha fiatal, bűnös életére utalóan drága, olykor kihívó ruhában is ábrázolták. Attribútumai: kenetes edény, feszület, koponya, könyv.

Himnusz, olvasmány és könyörgés az imaórák liturgiájából

Himnusz

Magdala fénye, boldogságos asszony,

fordulunk hozzád igaz tisztelettel,

szívedet Krisztus szeretetnek láncán

fűzte magához.

Roppant hatalmát hamar megismerted:

isteni szóval ördögöd elűzte;

majd meg is tisztelt ritka bizalmával

szent Szabadítód.

Már ez időtől szeretet hatalma

sürget a Mester lába előtt ülnöd,

s bárhol is jár ő, híven, mint az árnyék,

jársz a nyomában.

Állsz keresztjénél, hullatsz sűrű könnyet,

bánatos szívvel Urad elsiratván;

gonddal a testét takargatod gyolcsba:

abba temessék.

Isten szerelme adta életünket,

hadd legyen részünk Fia győzelmében,

kettejük mellett áldhassuk a Lelket

himnuszainkkal. Ámen.

Olvasmány Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

Miután Mária Magdolna Jézus sírjánál járt, és nem találta ott az Úr testét, úgy vélte, hogy elvitték azt a sírból, és jelentette a tanítványoknak. Ezek elmentek vele a sírhoz, megnézték azt, és ők is arra gondoltak, hogy úgy áll a dolog, amint az asszony mondta. Rögtön hozzáteszi az evangélium: A tanítványok aztán visszatértek övéikhez. És így folytatja: Mária pedig ott állt a sír előtt, és sírt (Jn 20, 10-11).

El kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az asszonynak a lelkében milyen nagy szeretet lángolt; a tanítványok ugyanis hazamentek, ő azonban el nem mozdult az Úr sírjától. Mivel nem találta, kérdezősködött utána, sírva kereste; izzott benne a szeretet, és lángolóan vágyódott az elvittnek hitt Krisztus után. Ezért volt az, hogy egyedül ő látta meg akkor az Urat, mert ott maradt, hogy keresse. Ebből láthatjuk, hogy az állhatatosság adja meg a jó cselekedetnek az igazi értékét. Az Igazság szava is megerősíti ezt: Aki mindvégig kitart, az üdvözül (Mt 10, 22).

Mária tehát előbb kereste Jézust, és nem találta. Állhatatos maradt a keresésben, így végül is elérte, hogy megtalálta. Az történt tehát, hogy sokáig nem teljesedtek vágyai, de ezáltal csak fokozódtak azok, és így érte el, hogy megtalálta az Urat. A szent vágyakat ugyanis a késedelem csak növeli. De ha a késedelemben azok megszűnnek, akkor nem is voltak igazi vágyak. Ilyen szeretet lángolt mindazokban, akik találkozhattak az igazsággal. Ezért énekli Dávid is: Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre: mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát? (Zsolt 41, 3) Ezért vall így az Énekek Énekében az Egyház: Szereteted betege vagyok, és így: Majd elalélt a lelkem (vö. Én 4, 9; 5, 6).

Asszony, miért sírsz? Kit keresel? (Jn 20, 15) E kérdés azért kutatja fájdalma okát, hogy még jobban növekedjék a vágyakozása; ha ugyanis megnevezi azt, akit keres, még hevesebb lesz iránta a szeretete.

Jézus nevén szólította: Mária! (Jn 20, 16) Az előbb – amikor azt mondta: asszony – csak általános megszólítást használt; ekkor Mária még nem ismerte fel. Most nevén szólítja. Mintha csak ezt mondaná: „Ismerd fel végre azt, aki téged ismer. Nem úgy általánosságban, ahogy a többieket; téged különösképpen is ismerlek.” Mária tehát, minthogy az Úr a nevén szólította, felismeri Teremtőjét, és rögtön így kiált fel:

„Rabboni”, azaz: „Mester”. Jézus ugyanis egy személyben volt az, akit Mária a sírnál keresett, és az is, aki a lelkét keresésre indította.

Könyörgés

Istenünk, a te egyszülött Fiad Mária Magdolnára bízta, hogy elsőként ő hirdesse a feltámadás örömhírét. Közbenjárására add, hogy példája nyomán mi is hirdessük, hogy Krisztus él, és megláthassuk őt dicsőségedben. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.