Főoldal / Hitünk és életünk / Ünnepek / Egyházi ünnepek / Február 24. SZENT MÁTYÁS apostol

SZENT MÁTYÁS

apostol

 

Neve a héber Mattanjah, Mattitjah, 'Isten ajándéka' szóból; latinul Matthias. Az apostolok cselekedetei 1,15-26 mondja el, hogy a Karióti Júdás helyébe sorsvetéssel választották a tizenkettő közé. Az apostolok oszlása után Etiópiában, más hagyomány szerint Palesztinában a zsidók között hirdette az evangéliumot, s lett vértanú. Több apokrif irat fűződik a nevéhez: Mátyás hagyománya vagy evangéliuma, Mátyás apostol cselekedetei.

Védőszentje a teológusoknak, hittanároknak, misszionáriusoknak. Ezen kívül oltalmát kérik az ácsok, cukrászok, szabók. Attribútumai: szekerce, alabárd, kard, kereszt, lábánál kő. Az apostolok között csak a mennybemenetel utáni képeken szerepel: pünkösdkor, Mária elszenderedése- és mennybevitelekor.

Magyarországon a 14. században jelenik meg oklevelek keltezésében. Az Érdy- és a Debreceni kódexben olvashatunk róla. A névnek hazánkban Mátyás király adott tekintélyt, aki az ünnep vigíliáján született. A néphagyományban jégtörő Mátyás. Napjához országszerte időjárási regulák fűződnek: Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál (jeget). Néhány kalendáriumhoz kötött történetnek is hőse. A mohácsiak mesélik, hogy az Úr városukba küldte Mátyást jeget törni, a szekcsőiek azonban eléje állottak, pálinkával itatták, ami után Mátyás visszafordult, így a várva várt jégtörés elmaradt. Ezután Isten Gergelyt küldte a földre, őt meg a báriak borral tartották vissza. Most már az Úr nevelőapját, az igaz Józsefet küldte a tavaszváró emberek közé, aki azután baltájával meg is törte a Duna jegét.

 

Az olvasmányos imaóra himnusza, olvasmánya és könyörgése az imaórák liturgiájában

Himnusz

Mátyás, téged külön csoda

emelt a szent apostolok

áldott karába, isteni

útmutatás és rendelés.

 

Eltávozott az áruló, kötélen,

ágon lelt halált, szent

rangját nem becsülte meg,

sem Krisztus szent szeretetét.

 

Krisztus kegyelme rád maradt,

a méltatlan helyébe lépsz,

Péter szól, ám a Lélek az,

ki intéz szót és sorsvetést.

 

Te vállalod a küldetést, pogányoknak

hogy vidd a fényt,

Jézust hűséggel hirdeted,

majd érte ontod véred is.

 

Boldog tanítvány, légy velünk,

hogy mindig szívesörömest

járjunk a Lélek útjain,

kövessük, bárhová vezet.

 

A Háromság áldott legyen,

és adja meg, hogy általad az égbe jussunk;

boldogan zengjük majd ott

dicséretét. Ámen.

 

Olvasmány Aranyszájú Szent János püspöknek az Apostolok Cselekedeteiről mondott szentbeszédeiből

Az Úr mennybemenetele utáni napokban Péter a tanítványok körében szólásra emelkedett (ApCsel 1, 15). Mint tüzes lelkű ember, és akire Krisztus a nyáját rábízta, mint első a testületben, mindig elsőnek is kezd beszélni: Férfiak, testvérek, valakit választani kell körünkből (vö. ApCsel 1, 21-22). Megengedi a sokaságnak az ítéletet, ezzel egyszerre megtiszteli azokat, akik választanak, és elejét veszi a könnyen előfordulható féltékenykedésnek, az ilyesmi ugyanis sok baj forrása szokott lenni.

Nem lett volna-e szabad, hogy Péter egymaga válasszon ki valakit? De igen! Ezt azonban nem teszi, nehogy részrehajlónak tűnhessék fel. Egyébként is, még nem kapta meg a Szentlelket. Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást (ApCsel 1, 23). Nem Péter jelölte ki őket, hanem valamennyiük közös akarata. Az indítványt azonban Péter adta elő, és jelezte is, hogy ez nem tőle származik, hanem már régen megmondta a prófétai jövendölés. Ő tehát csak értelmezője a jövendölésnek, és nem a maga akaratát kényszeríti a többiekre.

Kell tehát – mondta –, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartottak… Figyeljünk fel, mennyire azt akarta, hogy ezek valóban szemtanúk legyenek; jóllehet a Szentlélek eljön majd, hogy érvényesítse a választást.

Valaki azok közül – folytatja –, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt… (ApCsel 1, 21). Ez pedig azt is jelenti, hogy ők együtt laktak vele, nem csupán csak tanítványok voltak. Kezdettől fogva ugyanis sokan követték őt. Emlékezzünk, a Szentírás mondja: A kettő közül, aki János szavára követte Jézust, az egyik… (Jn 1, 40).

Akik mindig velünk tartottak olvassuk –, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől (ApCsel 1, 21). Méltán hangsúlyozza ezt, hiszen amik azelőtt történtek, azoknak egyikük sem volt szemtanúja, hanem azt a Szentlélektől tudták meg.

Majd folytatja: …egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról. Nem azt mondta: sok minden dologról, hanem: feltámadásáról. Csak erről. Mert leginkább az volt hitelre méltó, aki elmondhatta, hogy: „Aki evett és ivott, és akit keresztre feszítettek, ő maga az, aki feltámadt.” Így tehát nem az volt a szükséges, hogy tanú legyen akár az ezt megelőző, akár az ezt követő időkre, sem a csodajelekre, hanem csak a feltámadásra! Amazok ugyanis nyilvánosan történtek, és közbeszéd tárgya voltak, feltámadása azonban nem szemtanúk előtt történt, és egyedül csak őelőttük nyilvánult meg.

Ekkor valamennyien együtt imádkozva kérték: Uram, te belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg… Te, nem pedig: mi. Nagyon alkalmas pillanatban nevezik Istent a szívek ismerőjének, mert őneki kellett kiválasztania, nem másnak. Milyen biztosak voltak abban, hogy mindenképpen kell egyet választani. Ezért nem azt mondták, válassz, hanem: mutasd meg, ki a választott, kire esik választásod. Tudták ugyanis, hogy ezt Isten már előre elhatározta. Ezután sorsot vetettek. Még nem tartották ugyanis méltónak magukat a saját elgondolásuk szerint választani; ezért azt kérték, hogy valami eligazító jelet kapjanak.

 

Könyörgés

Istenünk, te Szent Mátyást fölvetted az apostolok testületébe. Közbenjárására add, hogy szereteted boldog részeseiként eljussunk választottaid közé. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

 

 

Katonai Ordinariátus © Minden jog fenntartva